Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
A mikroökonómia nyomorúsága
Robert Kurz – A mikroökonómia nyomorúsága
A modern gazdaságtudomány két különböző magyarázat-típust ismer vizsgálati tárgya számára. Az úgynevezett makroökonómia a gazdasági folyamatok rendszerszintű összefüggéseivel foglalkozik és ennek egyes momentumai között fennálló kölcsönös összefüggésekkel, pl. a konjunkturális fejlődés és az inflációs ráta közötti viszony. Az úgynevezett mikroökonómia ehelyett az egyes „gazdasági szubjektumok” viselkedéséből indul ki, melynél az individuális „hasznosságmaximalizálás”-t [Nutzenmaximierung] előfeltételezzük. Mindkét megközelítés tehát „természeti alap”-ként feltételezi elő a társadalom kapitalista szerveződési formáját. A marxi elmélet ezzel szemben nem csak, hogy kezdettől fogva a társadalom rendszerszintű összefüggéseire épít, hanem az alapul szolgáló gazdasági formákat mint „fetisisztikus” viszonyokat, a tőke önértékesülésének teljes viszonyrendszerét pedig mint irracionális és végsősoron önpusztító öncélt kritizálja.
Az utóbbi évtizedek fejlődése során a marxi elméletet visszaszorították, és legkésőbb az államszocializmus összeomlása után száműzték a tudományos céhekből. Ezzel egyidőben azonban a polgári gazdaságtudományon belül is alapvető átrendeződések történtek. Már régóta érezhető volt, hogy a makroökonómiai nézőpont egyre inkább alárendelődik a mikroökonómiának. A gazdaság egésze, mint olyan most már csupán az egyes gazdasági szubjektumok döntései összegének mutatkozott, amit matematikai „modellek” segítségével kell bemutatni, amelyek valóságidegenségét azonban még maguk a kapitalista gyakorlat hősei is gyakran bepanaszolják. Az úgynevezett neoliberális forradalom nem csak elméletileg radikalizálta a mikroökonómiát. Margaret Thatcher, a „Vaslady”, hírhedt megfogalmazásával pregnáns megfogalmazását adta mindennek: „Olyan, hogy társadalom nem létezik, csak egyének és családok”.
http://briandeer.com/social/thatcher-society.htm
A mikroökonómiának ez az imperializmusa alkotja a magját a neoliberális piacradikalizmusnak egy individuális „kínálati gazdaság” formájában. Az új krédó így hangzott: „legyetek olcsók”, bármi áron. A vállalatok drasztikus költségleszorítási politikája és a munkaerő-áru árának ezzel összefüggő letörése az, aminek eme teória szerint ki kellene vezetnie a kapitalizmust értékesítési [Verwertung] kátyújából. Ha mindenki individuálisan „piackonform” módon viselkedne, így az alapgondolat, a rendszer újra pompásan funkcionálna tovább. A társadalmi totalitás kitakarása egyfajta posztmodern társadalmi individualizációval is egybeesett, a következő mottót követve: mindenki magáért, és Isten mindenki ellen*. A „mikroökonomizálást” ideologikusan minden területre kiterjesztették, a kultúrától kezdve a személyes kapcsolatokig.
A társadalmi viszonyok rendszerszintű összefüggései azonban előbb-utóbb meg kellett, hogy bosszulják magukat a mikroökonómiai tudatlanságon. A munkanélküliség feldagadása az egyik oldalon, illetve a pénzügyi buborékok és a globalizáció tükörképszerű növekedése a másikon is arról árulkodott, hogy az egész igenis több, mind részeinek puszta összege. A mostani pénzügyi krízis, amely azzal fenyeget hogy letöri a globális konjunktúrát és amelyet az amerikai ex-jegybankelnök Alan Greenspan „évszázados válság”-nak [Jahrhundertkrise] aposztrofált**, igencsak blamálta a gazdasági adatszámokra épülő összefüggéstelen előrejelzéseket. A mikroökonómia itt már semmit sem tud megmagyarázni. Most napfényre került nyomorúsága egyben az „individualizáció” nyomorúsága is. Az emberek a saját bőrükön kell, hogy megtapasztalják, hogy valójában társadalmi lények.
Megjelent: Neuen Deutschland 2008.08.15.
(ford.: kmb)
*Jeder für sich und Gott gegen alle – Werner Herzog magyarul Kaspar Hauser c. filmjének eredeti címe
** n24.de/news/newsitem_1205754.html
Témáról még:
Chris Harman: The Crisis of Bourgeois Economics pubs.socialistreviewindex.org.uk/isj71/harman.htm
Rick Wolff: Evangelical Economics mrzine.monthlyreview.org/wolff040106.html
Martin Hart-Landsberg: Neoliberalism: Myths and Reality monthlyreview.org/0406hart-landsberg.htm
Martin Hart-Landsberg: Challenging Neoliberal Myths: A Critical Look at the Mexican Experience monthlyreview.org/1202hartlandsberg.htm
Anwar Shaikh: The Economic Mythology of Neoliberalism homepage.newschool.edu/~AShaikh/neoliberalism.pdf
Claus Peter Ortlieb: Mathematisierte Scharlatanerie Zur ideologiefreien Methodik der neoklassischen Lehre math.uni-hamburg.de/home/ortlieb/MathScharlatanPS.pdf
John Weeks:A neoklasszikus közgazdaságtan kritikája Aula Kiadó, 1998
Stephen Resnick, Richard Wolff: Economics: Marxist versus Neoclassical Johns Hopkins University Press 1987
Paul Burkett: Marxism and Ecological Economics: Toward a Red and Green Political Economy Brill Academic Publishers 2006
Stb. stb.
Hozzászólások
marx-szal óvatosan...
Érdekességként, ha már Kurz Marx nevét emliti (bár távol álljon tőlem, hogy szakértőnek mondanám magam Marxból… ) ez a kis tanmese talán tanulságos lehet, ugyanis rávilágit egy marxi elméleti hibára:
http://www.appropriate-economics.org/materials/crusoe.html
hát, nem vagyok teljesen
hát, nem vagyok teljesen biztos benne, h jól értem a gondolatmenetet, de asszem röviden ez:
1) ha a pénz, mint közvetítőközeg, nem létezne, akkor a kamat sem
2) áruban történő kölcsönöknél nem lenne lehetséges a kamat
3) Marx - tévesen - azt állította, h a kamat az elvégzett munkamennyiség által létrehozott értékből (közelebbről a profitból = értéktöbbletből) lehasított rész, tehát a kamat forrása nem a pénz végsősoron
na most ez az érvelés több szempontból is zűrösnek tűnik nekem (bár lehet h félreértettem)
1) tipikus módon nem az árutermelésen és absztrakt munkán alapuló kapitalista totalitásból indul ki, hanem egy elképzelt 2 személyes gazdasági „mikroáramkörből”, ahol közvetlen szükséglet-kielégítés folyik…(ez jellemző RIcardora és a neoklasszikusokra is) na most egy olyan absztrakcióból, ami elteltekint a kap. definitív sajátságaitól, nem hiszem (v nem biztos) h következtetéseket lehetne levonni a valós rendszerben uralkodó szükségszerűségekre nézve…pl. arra h kell-e egy absztrakt értékreprezentáló közeg (pénz)
2) sztem félreérti amit Marx ezzel kapcs. írt, bár hozzá kell tenni h nagyon vitatott h végül is h kell értelmezni azt amit M. a pénzzel kapcs. mondott. (pl.: http://www.amazon.com/Marxs-Theory-Money-Modern-Appraisals/dp/1403936412…)
az viszont biztos (sztem) h nem ezt mondta.
két dolog van itt, ami összekeveredik: 1) lehetséges-e a kamat pénz nélkül 2) van-e a kamatra vonatkozó olyan mechanizmus, ami túlmegy a monetáris összefüggéseken (a kamat „forrása”).
Marx azt elismeri h a kamathoz pénz kell, csak azt vitatja, h a kamat mintegy a „virágzó”/önmagától növekvő pénz, ezt mint pénzfetisizmust visszautasítja, és megmutatja, h a kamat formájában kiosztott pénzre is - végsősoron, de nem feltétlenül azonnal - vonatkozik az „érték törvénye”, azaz ez nem maradhat a végtelenségig a valóban létrehozott értéktöbblet-mennyiség fölött (vö. tőzsdekrachok)
tehát XY egy adott pillanatban persze fizethet kamatokat fiktív tőkéből pl., azonban, ha nincs valós értéktöbbletből származó profit a dolog mögött, akkor az ilyen pénzek stb. tendenciálisan előbb-utóbb szét kell h „szakadjanak”.
szóval, ez a szöveg sztem egyrészt félreérti Marx-ot, másrészt félreérti a kamat jelenségét is
(na nem mintha nekem kész elméletem lenne a kamatról v ált. a gazdaságról, de ez a szöveg hibásnak tűnik)
amúgy: David Harvey Tőke-szemináriumainak videói, ezen belül a pénzzel kapcsolatos fejezetről szóló óra:
http://davidharvey.org/2008/06/marxs-capital-class-03/
vá:
Azt hiszem neked nagyobb kiműveltséged lehet a témában és rögtön követketetéseket is levontál - az első hármat szerintem biztosan jól - de itt először is alapvetően arról lehet szó, hogy Gesell állitása szerint Marx csak mint közvetitő (és értékmérő, gondolom) szerepet tulajdonitott a pénznek, de a valóságban van egy hatalmi tényezője is, ami végül is az emberi kapzsiság/egyéni érdekérvényesités miatt létezik. A második 2-es pontban leírt kérdésedre ad ezzel egy választ szerintem.
Szóval, mivel a pénz ez egy univerzális „csereáru”, ezért akinek van, megteheti azzal szemben akinek nincs, de nagy szüksége van rá, hogy extra feltételeket követeljen a kölcsönadásért. Gesell szerint egy fizikai termelőeszközt már akkor is kölcsönadna a tulajdonosa, ha azt a bérlője változatlan állapotban megőrzi, vagyis az egyébként is bekövetkező amortizációt kompenzálja. A mai pénzzel más a helyzet (bár az infláció hasonló eredményt hoz, de az mégis más folyamat és nem tudom érdemes-e bevonni ide), annak jó esetben nincs értékvesztése, ezért nem érdeke a tulajdonosának, hogy bevonja a gazdasági körforgásba, ha nem kap érte profitot (Gesell szerint a lélektani „őskamat” évi 3-4%, ezalatt nem adják kölcsön). Ez pedig a közösség érdekével ellentétes, akadályozza a gazdasági folyamatokat.
Valamint ismertek ugye a valóságban olyan spekulációs ügyletek, melyek pont ennek a hatalmi tényezőnek a működését mutatják élesben: mesterségesen előidézett pénzügyi válságok, melyekből aztán egyesek nagyon jól jönnek ki a reálgazdaság szintjén…
A geselli pénzrendszer ezt a hatalmi tényezőt oldaná fel a likviditási adó valamilyen formájával. Mivel ez egy kb. másfél évszázados múltú elmélet, mára biztosan kitaláltak olyan verzióit, ami a mai viszonyokra is adaptálhatók lennének. Mindenesetre a 2-3 kis méretű példa, amikor néhány évig létezett ilyen rendszer, meglehetősen humánus eredményeket és a válságból kilábaló gazdaságokat produkált, ha hinni lehet az irodalomnak.
Szóval ha Gesellnek igaza van (szerintem valóságos, amit ír), arra céloz, hogy - ahogy egyes filozófusoknál ez az „elembertelenedés” talán megfigyelhető -, hogy Marx az emberi tényezők közül kihagyott egyet a pénzelméletéből. Ráadásul olyat, ami pedig végül kvázi a mozgatórugója a kapitalista szisztémának - az egyéni haszonszerzés „szentségét” , mint alapvető motivációt és a dolgokat irányitó erőt. Azt hiszem, hogy aki olyan intelligens, mint pl. Marx lehetett, hajlamos lehet arra, hogy az emberi gyarlóság különféle formáit saját magából kiindulva egyszerűen nem veszi elég fontosnak… a másik verzió persze a szándékos ferdités lehet, de ezt fölösleges feltételezni… de mivel nem ismerem annyira Marxot, nem tudom ő pontosan mit mondott, csak fennakadtam, hogy az ő neve szerepel a cikkben és gondoltam beküldöm ezt a linket.
Kamat pénz nékül, árukban mérve az emberi kapzsiságot ismerve miért ne lehetne lehetséges ? :-) De ez ellen már jobban kiabálna az igazságérzetünk. Egy szabad piacon szerintem nem valószinű, hogy lenne ilyen, de mono/oligopóliumoknál biztos lehetne ilyen is… de ez megintcsak egy egyensúlytávoli szisztéma lenne, ami végül is biztos összedől, vagy legalábbis nagy energia kell a diktatórikus fenntartásához, és ezt a többletet nem biztos, hogy ki tudja termelni a rendszer (lásd szovjet birodalom szétesése).
Talán ilyen jellegű az alapvető baj is a kapitalizmussal is: annyira egyensúlytávoli helyzetet (nagyon egyenlőtlen anyagi elosztás, ami feszültséget kelt az emberekben) eredményez, ha igazán elszabadul + eléri a növekedési korlátait, hogy ennek muszáj valahogy feloldódnia.
nagyon hosszú téma ez +
nagyon hosszú téma ez + nem akarok úgy tenni, mintha én rendelkeznék egy kidogozott pénzelmélettel stb., de 1-2 dolog azért röviden:
1) az biztosan nem igaz, hogy Marx csak közvetítőszerepet tulajdonít a pénznek. épp ellenkezőleg! ez a neoklasszikusokra ill. (kevésbé) akeynesiánusokra jellemző, míg Marx épp az, hogy hangsúlyozza h a pénz mint közeg sajátos jelenségeket vált ki, nem pusztán egy neutrális közeg. van is az a sora asszem a Grundrissé-ben ahol fölteszi magának a kérdést: „de hát mi is a pénz tkp.? a pénz nem egy dolog, hanem egy társadalmi viszony”
egy mai német marxista írja:
„The Keynesian consideration of money is more differentiated than that of the neoclassical school; common to both, however, is a tendency to largely reduce money to a single essential function. For both theories, money is above all an aid, an unimportant one according to the neoclassical theory, an important one in the case of Keynesianism. The question as to what money actually is, and how it’s connected to the specific mode of socialisation inherent to a commodity producing society, isn’t even posed.
This question, however, was central to Marx’ examination of money. Various currents in the English and French workers movements of the 19th century intended to reform capitalism BY CHANGING THE MONETARY SYSTEM: that is, private commodity production would be retained, but money would be replaced by slips denoting hours worked or certificates of entitlement to goods (similar to a theater ticket). In contrast to these reform efforts, Marx attempted to show that the bourgeois mode of production itself NECESSITATED a particular means of exchange, money, which by its very nature is NOT AS INNOCUOUS as a theater ticket.
(…)
As money, a thing acquires social properties and social power. Marx describes this „transcendental” quality of a thing as fetishism. Such fetishism is NOT merely a delusion, or a sort of „false consciousness.” In bourgeois society, MONEY actually DOES POSSESS the greatest power: atomized commodity owners who can constitute their social relationship to one another only by means of a thing, money. Money ONLY has power because all social actors relate to money as money, that is, as an independent embodiment of Value.
” (http://mrzine.monthlyreview.org/heinrich031106.html németül: http://www.oekonomiekritik.de/204Geld-iz3w.htm)
hát sztem ez elég jól összefoglalja. tehát a pénz tényleg megtestesült szociális hatalom, specifikus törvényekkel, amik aztán uralják a társadalmi reprodukciót, AZONBAN bizonyos értelemben a pénz mégiscsak másodlagos, „levezetett” jelenség, mert a kapitalista termelés szükségessé teszi és NEM fordítva.
ezért kétséges, h a Gellner-féle javaslatok (ami nem új, mert Marx a Filozófia nyomorúságá-ban hasonló felvetésekkel küzd, 1846-ban) akár csak elvileg is reálisak-e: ui. ezek szeretnének megszabadulni egy olyan elemtől ami a rendszer szükségszerű következménye, nem pedig oka, anélkül h a termelés alapjellegének kérdését magát pedzegetnék - és ez elméletileg is problematikus.
(és akkor még a gyakorlatról nem is beszéltünk.)
ezzel együtt nem tudom biztosan és persze nem jelenteném ki kategorikusan h például kis, önellátó gazdaságoknál egy ilyen kamatmentes pénz nem működhet (sajnos nem olvastam az irodalmat erről a témáról)…legalábbis egy darabig - azonban ha a termelés teljesen kapitalistává válik (absztrakt munka+piacra termelés, akkumulációs kényszer), akkor ott sztem v megjelenik a kamat, v recesszió jön.
hosszú...
Kösz, ez a szöveg tényleg mutatja, hogy Marx is látta a „játék” működését.
Szerintem nem kell a pénzt a kapitalizmushoz kötni, pl. az iszlám világban is létezik, pedig ott a kamat tiltott dolog. Az, hogy náluk milyen néven nevezhető rendszer (kapitalizmus?) van, azt nem tudnám megmondani…
Tény, hogy a pusztán cserére épülő gazdaságon túl a pénz egy sokkal flexibilisebb rendszert eredményez. De aztán egyesek bevezettek új játékszabályokat is - nevezetesen a kamatot. Ennek eredetét én inkább személyiségi eredetűnek látom, mintsem hogy pusztán közgazdasági szükségszerűsegek lennének… ki ne szeretné, ha helyette dolgoznának mások, az ő luxusáért, sőt ezt a poziciót be is lehet betonozni… ja, hogy ez igazságtalan ? „ilyen az élet - ha én nem, hát más megtenné ugyanezt” - és ebben van is igazság önmagában.
Tehát csak közös elhatározással, a közös érdek felismerésével (emberibb élet lehetősége) lehetne valami kevésbé kizsákmányoló rendszerben megállapodni + olyannak is kell lenni a rendszernek, hogy meg tudja védeni magát a támadásoktól… Ja, és kell egy történelmi pillanat + olyan emberek, akik képesek ilyen szabályok alapján játszani. Ez igy kicsit irreálisnak látszik ma. De sose lehet tudni…?
Nem tudom, amikor azt irod, hogy a kamat a „rendszer szükségszerű következménye”, akkor ez nem-e a tyúk és tojás esete-e, vagyis, hogy a rendszert önmaga létezésével legitimálod, miközben létezhetne másfajta rendszer is.
A történelem folyamán többször volt olyan szisztéma, ami kamat nélkül működött (sőt, „negativ” kamattal), még a középkorban is. Erre pl. Siklaky István „Harmónia és létbiztonság” c. könyvében vannak referenciák. Ezek nem a rendszer alkalmatlansága miatt, hanem politikai döntések, hatalmi befolyás miatt szűntek meg. Kisebb méretekben vannak ma is ilyenek és talán nő is a számuk (pl. Dél-Amerika…).
Gesell a nulláról épiti fel közgazdasági elméletét és ő is a magánérdekre alapoz, azonban bizonyos „peremfeltételeket”, közösségi normákat bevezet a modellbe. Ezek a feltételek (pl. a föld közösségi tulajdon, csak bérelni lehet, aztán a „szabadpénz” rendszer) viszont elképzelhetetlennek tűnnek a mai morális és intellektuális szinvonalon. Nem tudom, hogy az ő szisztémája nagy méretekben, a személytelen, távoli pénzmozgások globális világában hogy tudna működni, ehhez kicsit kutatni kéne.
/ amúgy nem „sztárolni” akarom őt, csak ő (is) egy alapnévnek tűnik ő ebben az „alternativ közgáz” témában. Nyilván pl. Marxnak is igaza lehet/van sok mindenben és mindenkinek lehetnek tévédései is. Mindenkit, aki a „közjóért” (elég lenne egy „köz-jobb” is…) száll sikra, azt érdemes megvizsgálni /
A kamattal kapcsolatban még azt el tudom fogadni, hogy ez egy hatékony gazdaságirányitási eszköz - csak hát mi is a cél jelenleg ? Ill. végigmenve a pénz életútján hányan is szivnak vele és hány embernek előnyös ez ? Akik szivnak egyénileg, azoknak ez ellentételezve van-e össztársadalmi jóléttel ? Mi a tendencia, hová vezet társadalmilag ez ? Nem túl lélekemelő válaszok adódnak ezekre a kérdésekre.
„a rendszert önmaga
„a rendszert önmaga létezésével legitimálod, miközben létezhetne másfajta rendszer is.”
nem legitimálom, a „szükségszerűség”-et teljesen negatív értelemben mondtam, ez egy adott rendszeren belüli szükségszerűség, azt nem mondom h abszolút, ‘természeti” szükségszerűség lenne (remélem is, h nem az).
az óriási túlkapacitások/konstans tőkeállomány magas aránya, globális profitráták/árak stb. miatti „cut-throat competition” (sztem) biztos h nem megy (és itt a „megy” szót csak a tőke sikeres reprodukciója értelmében használom - de jelenleg minden ettől függ) nagyon spekulatív, „forró” pénzügyi piacok nélkül, és mindennek minimális velejárója a kamat maga.
most nyilván ez tiszta absztrakció, de mégis: az biztos, h a jelenlegi „termelési viszonyok”-ból nem lehet szelektíve „kiütni” a „kamathordozó” pénzt, ez sztem absz. lehetetlen. az óriási akkumulációs/növekedési nyomás miatt állandóan előfinanszírozásra, eladósodásra, likviditásra, spekulatív pénzügyi eszközökre van szükség - ezen a rendszeren BELÜL legalábbis. (ezért sztem igaza van Leo Panitch-nek, meg másoknak, akik azt mondják, h hülyeség azt mondani h az egyre növekvő és egyre „forróbb”, spekulatívabb fináncszektor most csődöt mondott v h parazita meg ilyenek. nem. erre - negatív értelemben - „szükség” van.)
egy kamatmentes pénz sztem csak lokális, önellátó gazdaságokat tudna fenntartani, ahol nem a profitmaximalizálás a termelés célja. namost ez egy tőkés gazdaságban per def lehetetlen. tehát…? :)
...
Közben elolvastam az előző hsz-edben belinkelt egész cikket (a „Marxos”) és tanulságos volt.
Ennek fényében (is) jónak tűnik amit irsz és az is világos, hogy a kapitalizmusban nem a jólét a cél, hanem a „meg nem ehető és gyakran meg sem fogható”, és egy mennyiség fölött már gyakorlatilag virtuális pénzmennyiség növelés (persze azért a nagy mennyiség hatalmat jelent, szóval ilyen értelemben mégse virtuális).
Az, hogy ha a kapitalizmusban jólét lesz, az - kis túlzással - mellékhatás. Érthető az is, hogy hogy nőhetett ekkorára a pénzvilág, ami ezt a pénznek nevezett „érdekes” dolgot kergeti, gyártja és - egy részét - átáramoltatja a fizikai folyamatokon. Valóban, a kettő nem mehet egymás nélkül („a pénz a gazdaság idegrendszere”), de mégiscsak a fizikailag létező gazdaság az alárendelt szereplő. Viszont érvényes a „habár fölül a gálya…” kezdetű dolog is.
Visszatérve a kamatra, megint csak az iszlám bankrendszert hozom fel, hogy az valahogy működik kamat nélkül is, ugyanakkor bizonyos, hogy ha nem lenne a nyugati világban kamat, akkor nem lenne kényszerű növekedés sem, és amit anyagi bőségként tapasztalunk (egyesek legalábbis :( ), az sem lenne. Szóval nem lehet fekete-fehér véleményt kialakitani…
Ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy főként a pénzügyi rendszer bajai miatt várhatók válságos évek, de ez még mindig remélhetőleg sokkal jobb lesz, mint pl. a 100 évvel ezelőtti viszonyok.
http://www.europe2020.org/spip.php?article553&lang=en
Én személy szerint abban látok lehetőséget, hogy megjelennek alternativ, helyi kereskedelmi közösségek, elszámolási rendszerek, amik kihasithatnak egy szeletet a tortából, és nagyobb létbiztonságot, jobb foglalkoztatottságot nyújthatnak. A leamortizált magyar termelés és pénzhiányos állapotok persze az önállóságnak nem kedveznek, de pont a rossz viszonyok miatt lehetne igény valami másra. Azért kellene hozzá jópár kezdeményező, „tőkeerős” ember is…
Ez egy érdekes dolog a közeli Horvátországból:
Az idő, mint pénz - konkrétan - bár még nem vagyok teljesen képben, ez hogy is működik.
http://cromalternativemoney.org/
( http://www.strohalm.net/en/userscyclos.html )
A pénz helye
A pénz a gyakorlatban -egy új bankszlogen.
Valamelyik bank így szólítja fel a lakosságot arra , hogy tegye be hozzá a pénzét:
„A pénzed keményen dolgozik érted”
na hát pont ez a
na hát pont ez a pénzfetisizmus szép példája. (mármint a kijelentés, ettől persze a bank még bármibe fektetheti a pénzét)
ha pénzből gyártunk pénzt, pl. árfolyamnyereségekkel stb. ezt nyilván lehet csinálni, de nem a végtelenségig, ld. pl. a hitel-finanszírozott amerikai fogyasztási „csoda” bedöglését most (föltűnt vkinek, h szinte az összes nagy ny-európai gazdaság recessziót (v majdnem-recessziót) jelentett a következő (X) negyedévre?) - ingatlanboom hitelekből, áremelkedés, a fiktív áremelkedésre épülő fogyasztési ill. újabb ingatlanberuházási kölcsönök, a kölcsönöket „átpakolják” (repackaging, tranches) és értékesítik a világpiacon, ebből újabb relatív bevételeket lehet szerezni stb….aztán egyszercsak jön a hidegzuhany. mindez azonban - nagyon úgy tűnik - szükségszerű (negatív értelemben) a kapitalizmuson belül…tehát?
tehát...
tehát…rendszerváltást :-)
most azonnal!
na jó, elég lesz honap is…
komolyra forditva - az a biztos, ha veszel sok konzervet és túlélő felszerelést…