indy.media.hu független média központ

„Mivel a munkás nem gazdasági v. politikai szakember, így nem ért a gazdasághoz és a politikához, ergo nem szólhat bele, sőt még csak véleményt sem alkothat a sorsát közvetlenül befolyásoló döntésekről, és az azokat aládúcoló, jobbára „szakértői véleményként” eladott ideológiákról, és hivatalos „véleményekről”.”

Ennek ellenére a munkás és egyéb rétegek (értsd: Laikusok) megpróbálják megkísérelni felfogni a körülöttük levő dolgokat. Ez akkor történik meg, ha néha rájönnek, mégse olyan kényelmes passzív szemlélőjének lenni a „bal, jobb, bal jobb, mennek a majmok a demokrácia, globalizáció útján”. c. előadásnak. Aztán, amikor beleütközik az első akadályba, vagy csak szimplán, mert megúnja az ezzel járó kirekesztés veszélyérzetét, vissza megy jól megszokott „helyére”, azaz inkább nem szól bele a szakértők dolgába, maximum 4 évenként x-el. Vizsgálódásunk tárgya mégis a Laikusok igazságkereső, tényfeltáró időszakára fókuszál.
A legfontosabb az információszerzés során feltérképezni a forrást. Egy jó laikus forrása a hivatalos közgazdaságtan. Véleményformáláskor nem támaszkodhat olyan anyagokra, melyek a szakértők által „demagógnak”, „szakmaitlannak”, „összeesküvéselméletnek” vannak titulálva. Ennek elkerülése érdekében ajánlott az egyetemi tankönyvek utáni vizsgálódás, továbbá annak utánajárása, hogy az adott egyetemi tankönyv szerzője a szakma részéről milyen fajta elismerésben részesült. Ha mindezekkel a laikus kutató tisztába került, nyugodtan acceptálhatja, hogy csak is tiszta forrásból származnak gondolatai.
Minden tananyagnak van egy alapköve. Általánosító feltételezésünk most az, hogy az átlag laikus kutató eljut az egyetemeken tanított közgazdaságtan alapkövéhez. Ha rájön arra, hogy a gazdaság alapja a pénz lehet, mert életét is az szövi át, rájön arra is, hogy az ezzel kapcsolatos minden információ, amit talál (tanul) a tankönyvben létfontosságú, s mintegy a modern rendszer alapkövének is, de a közgazdaságtannak mindenképpen alapkövének tekinthető. Arra is rájön, hogy a pénzel kapcsolatos információk legizgalmasabb és egyben legfontosabb kérdésköre maga a pénz keletkezésének tudományos vázolása. Nyilvánvalóan az ide vonatkozó információt éhesen fogja kutatni. Még egyszer elsimétlem ez a laikusok igen erős általánosítása.
Végre megtalálja a rendszer és a közgazdaságtan alapkövét, mely így szól:
„Az állam nem bocsáthat ki pénzt, mert az inflációt okoz.” Innentől kezdve izgulhatunk az ezt olvasó laikusért, mert megítélésének jövője függ attól, hogy milyen következtetéseket von le ebből a rövid mondatból. Vegyük sorra a két döntést:
a) elfogadja a tantételt, majd annak bizonyítását megpróbálja minél pontosabban megjegyezni… a szavak ilyenkor Pavlovi reflex szerűen indukálhatnak benne meghatározásokat, melyekkel később egy vita folyamán már képes érvelni, mely érvelés inkább nevezhető a tanultak hirtelen kívülről felmondásának, mely olyan, mintha verset szavalnánk irodalom órán.
Ilyenkor a laikus dícsérő szavakat kaphat, s elismerik, hogy bár végzettsége szerint nem tekinthető közgazdásznak, mégis jól vág az esze, s jó tanuló lehet belőle. Tán még inspirálják is, hogy ha van kedve, mert tehetsége az van, mennyen egyetemre, gyoran tanuló típus.
b)Nem fogadja el ezt a közgazdaságtani alaptételt, s habár nincs tisztában az infláció fogalmával, azt tudni merészeli, hogy a pénzkibocsátás joga csak és kizárólag az államot illeti meg. Ezen meggyőződése ráadásúl nem alapúl törvényismereteken, pusztán saját józan paraszti eszére, s történelemismeretére hagyatkozva állítja fel ezen meggyőződését. Ha a laikus tisztában van az ifláció meghatározásával, akkor méginkább úgy gondolja, hogy igaza van, amikor elveti ezt a tantételt, mert ilyenkor tudnivéli, hogy az inflációnak és annak, hogy ki bocsátja ki a pénzt az ég világon semmi köze egymáshoz.
Összefoglalva, ha a laikus levonnya azt a következtetést, hogy a közgazdaságtani alaptétel nem más, mint egy üres, összetákolt butaság valaminek a leplezésére, akkor marginalizálódik, összeesküvés elmélet szövővé, de legfőképpen laikussá válik.

A végére annyi: Hogy az emberek jobban el tudják választani a közgazdságtant, melyet tisztelni kell és kerülni - hisz laikusok vagyunk - az egyéb következtetésektől, ill. a hatalmi struktúráknek nem tetsző gazdasági megoldásoktól, ezeket az un. egyéb következtetéseket és laikus vélekedéseket külön, nem szakmai kötetben publikáltatja, hogy később rásüthesse a „az nem más, mint összeesküvéselmélet és mi tudjuk, hogy te azt olvastad, abból dolgoztál” bélyeget. Holott, ha bármilyen más laikus elindul a felfedezés útján, rájöhet arra, hogy nincs is szükség más, a hatalom szempontjából szakmaitlannak bélyegzett összeesküvés könyv elolvasására, elég, ha a mainstream közgazdaságtant veszi górcső alá, s az azokkal kapcsolatos következtetéseket próbálja feldolgozni a fejében.

„A véleményalkotás ugyanis csak a neoliberális papi kaszt tagjainak, az ún. „szakembereknek”, ill. a „szakértőknek” az előjoga”

Értem, hogy mire gondolsz, és jó is ez a „szócikk”, de nem nevezném a hazai óriás-költségvetések megalkotóit, meg az ahhoz szükséges adóforintok „mindegy, csak legyen”-szemléletű behajtóit neolibeknek. Egy neolib államra legfőképp és abszolút elsődlegesen jellemzőnek kellene, hogy legyen az, hogy az állam a jelenleginek mondjuk a tizedét költi el, a többi csere piaci alapon történik. (Persze a jelenlegi „társadalmi szerződés” a lehető legkedvezőtlenebb, a „legtöbb pénzért legkevesebbet” elve, amilyen szerződést a piacon nyilvánvalóan senki nem kötne. Csakhogy a magyar választópolgárra a legkevésbé sem a tudatos fogyasztói magatartás jellemző, már a politikai gazdaságtan szemléletének szóhasználatával élve. Nameg a választékra is leginkább egy monopolpiac ismérvei jellemzők.)

Én inkább valahogy úgy fogalmaznék, hogy a társadalomtól szinte teljesen függetlenített politika, és a politikával kapcsolatos gondolkodásmódnak az elvek, eszmék, igazságosságok helyett csupán közgazdaságtanira leszűkített együttese bármikor bármilyen politikai döntést meg tud ideologizálni a „pénzhiány” és a „hatékonyság” szavak használatának segítségével. Egy állami luxuskiadást, átláthatatlan állami finanszírozási rendszert ugyanolyan könnyen, mint egy jóléti kiadás csökkentését. Ha te nem az aktuális hatalom kiváltságos, és sok esetben kontraszelekció útján döntési pozícióba került embere vagy, akkor te egy laikus vagy. Csak a hatalom számít (tehát nem a „neolibitás” :)). És innentől kezdve hiába van a kezedben egy grafikon: a másik oldalon ugyanúgy fel lehet mutatni egyet, amiből homlokegyenest ellenkező következtetést lehet levonni. Mert a grafikonok márcsak ilyenek, ezt pl. a „Rosszabbul élünk”-kampánynál is megtapasztalhattuk. Az a grafikon fogja megmutatni a tutit, ami nem „a laikus” kezében van. (És akkor jön még a média is, ami nem a te grafikonodat fogja mutogatni.) Hatalom. Nem neolib.