indy.media.hu független média központ

Mindig érdekelt, milyen lehetett Woodstock a maga fénykorában;
vagy, hogy ne menjünk olyan messzire, a Sziget a 90-es évek
legelején, még a Coca- és Pepsi-korszak előtt. Épp ezért felért
egy időutazással, amikor a meredek kaptató után megpillantottam a
verespataki Fanfest helyszínén elszórva felhúzott sátrakat, a
zöldellő táj közepén felállított egyetlen színpadot és a sátrak
között legelésző teheneket - tiszta Woodstock. Másnak is eszébe
juthatott ez a párhuzam: többször hallottam a román nyelven
Szénafesztivált jelentő Fanfestet Haystock-ként emlegetni.

Woodstock-ot idéző sátortábor a fennsíkon

A Fanfestre eljutni nem könnyű, de megvan a maga varázsa annak,
amikor az ember egy vonaton töltött éjszaka után Gyulafehérváron
tévelyeg (sátorral, hálózsákokkal, pokróccal megpakolva, ahogy
kell). Szerencsére a város határában valóságos sofőrfalka
várakozott a Fanfestre igyekvő fiatalokra; a magyar viszonyokhoz
képest nevetségesen olcsón vállalták a kb. 70 kilométeres fuvart.
Természetesen egy Dacia jutott nekünk; miután kettőnket már
biztonságosan a kocsiban, a pénzt meg a zsebében tudhatta, a Dacia
gazdája további ideges félórát töltött utasok hajkurászásával.
Amilyen félénk volt, hosszú ideig nem akadt senki a horgára; talán
civilben könyvelőként kereste meg a napi betevőt… Végül csak
került harmadik utas (a román lányról hamarosan kiderült, hogy
ősztől a CEU-ra készül politikatudományt hallgatni), és az utazás
további része zökkenők nélkül (ha nem számítjuk a rutinosan
kerülgetett kátyúkat) zajlott. Menet közben volt időnk kiszámolni,
hogy sofőrünk nem több, mint 600 forintot keresett rajtunk ezen a
 délelőttön…

Info-sátor Verespatak főterén

Verespatak képét alaposan átrajzolta a Szénafesztivál.
Szicília helyett egy román díszletek közé felhúzott amerikai
kisvárosban érezhettük magunkat; az RMGC terepjárói alig
mutatkoztak - talán érezték, hogy ebben a néhány napban semmi
esélyük a Verespatakra özönlő több ezer fiatal tömegében. A cég
jelenlétét csak a Fanfest-plakátok mellé sebtében kiragasztott
hirdetések jelezték, melyek arra biztattak, hogy hallgassuk
„sztereóban” az igazságot, és látogassunk el a (Dez)Információs
Központba. A fesztivál ideje alatt teljes béke honolt mind
Verespatakon, mind a fennsíkon - legalábbis hozzánk nem jutott
semmi konfliktusra utaló hír. Ez valószínűleg annak is köszönhető,
hogy a cég kirúgással fenyegette meg az alkalmazottait, ha azok be
merik tenni a lábukat a fesztiválra, és felbukkannak akár egyetlen
ott készült fotón is…

A falu főteréről még jó félóra gyalogút vezetett a Fanfest
helyszínére, a dombok övezte fennsíkra. A környezet már önmagában
elegendő lehetett bárki környezeti nevelésére: zöldellő hegyek,
friss levegő, és néhány rettenetes tájseb, a román bányavállalatok
és az RMGC áldásos tevékenységének nyomaként. Reggelente különösen
szép volt a völgyek felett megülő, vastag tejszínre emlékeztető
pára; derültebb éjszakákon még a hold fénye is elegendőnek
bizonyult a tájékozódáshoz.

Kapaszkodás felfelé a Fanfestnek helyt adó fennsíkra

A holdfényre pedig nagy szükség volt. A Sziget reklám-, zaj- és
fényözönét még felidézni is nehéz volt a Fanfest éjszakáin: csak a
színpad körül alakult ki egy kisebb vurstli, faszénen sütött
kolbászokkal, rengeteg csapolt, üveges, palackos, dobozos sörrel
meg mindenféle cukrozott lónyálakkal (hát igen, elkelne jövőre egy
Fair Trade-kávézó!), és csak ott látott az ember az orránál is
valamivel tovább. A fesztivál többi része sötétbe és viszonylagos
csendbe burkolózott; a főhadiszállás és a konyha környékére már
csak nagyon tompítva jutott el a koncertek zaja.

„Mentsük meg Verespatakot!” transzparens a koncerten tomboló
közönség előtt

A koncertek szervezése cseppet sem lehetett könnyű (állítólag
néhány együttest nehéz, vagy lehetetlen volt rávenni, hogy egy
ennyire eldugott helyen, nomád körülmények között lépjen fel), de
ez a kínálaton nem igazán mutatkozott meg. Jött a Zdob si Zdub,
jött Ada Milea, jött a Luna Amara, hogy csak azokat említsem meg,
amelyekről emlékeim is maradtak - idén a Fanfestet nem zenei
szempontból vettem szemügyre… A koncertek mellett nappal is
kínálkozott néhány program, mármint azoknak, akiket nem foglalt le
teljesen a fürdés (a közeli tóban), a sármentesítés (minden áldott
nap esett legalább annyit, hogy masszív sárréteg boríthassa a
talajt és a résztvevők ruhadarabjait), valamint a faluba és a
környékbeli tájakra tett kirándulás. A leglátványosabb kétségkívül
a verespataki extrémsportok királya, a széna-jumping volt: a
bátrak hat méter magasról ugrottak az emelvény alatt felhalmozott
szénába. A széna-jumping körül terjengő hírek és rémhírek napokig
színesítették a párbeszédeket; annyit biztosra lehet venni, hogy
mindenki túlélte. :) Volt még mászófal, néhány zöld csoport
(Greenpeace, Zöld Erdély Egyesület) kiadványokat osztogatott és
előadásokat szervezett; az egyik előadásra, amit az Új Eldorádóban
szereplő román archeológus tartott, én is betévedtem. Jellemző a
Fanfest légkörére, hogy a hallgatóság megtöltötte a sátrat; igaz,
kint éppen leesett az aznapi esőadag.

Széna-jumping

Semmi kétség, hogy az eső és a sár nem mosta el a Fanfest jó
hangulatát, és hogy a nagy többséget alkotó román fiatalok és
önkéntesek éppen olyan jól érezték magukat, mint a néhány tucat
magyar résztvevő. Kérdéses csak az lehet, hogy a nagy bulizás
mellett mennyire jött át a fesztivál alapvető üzenete, Verespatak
megmentése: a jelek arra utalnak, hogy ez is megmaradt a fejekben.
A színpad előtt házi készítésű, „Mi is szeretnénk megmenteni
Verespatakot” feliratú lepedőt lengető fiatalokéban biztosan. Aki
nem a szórólapokból, a kiselőadásokon vagy a Popcorn-magazinból
tájékozódott (nem vicc, a román Popcorn a fesztivál egyik
médiatámogatója volt), az megnézhette az Új Eldorádó angol
változatát, vagy beszélgethetett a falusiakkal. A film vetítésén
mindenesetre telt sátor volt, sokan végigállták a 72 percet; ez
annál is méltányolhatóbb, mert a nem román nyelvű részeket csak
angol felirattal élvezhette a nézőközönség. A filmet talán most
vetítették első ízben Romániában, és nem lehet eléggé
hangsúlyozni, mennyire fontos volt, hogy legalább a Fanfest
résztvevői láthatták; sokan a verespatakiak (és általában a
románok) közül még mindig nagyon keveset, vagy semmit sem
hallottak a 2000-es tiszai ciánszennyezésről. A verespatakiakkal
szóba elegyedni pedig nem volt különösebben nehéz: sokan a nap
java részét az ablakban könyökölve, vagy a kapu előtt töltötték
- aligha szorul magyarázatra, hogy mekkora újdonságot jelentett a
falu életében az odaözönlő nyolc-tízezer fiatal.

Újdonságot, és bevételt. :) Eleinte az RMGC piszkos trükkjének
véltük, hogy a főtér összes kocsmáját zárva találtuk szombat
délután; a jóval kellemesebb igazság azonban az volt, hogy a falu
összes kocsmárosa (és még számtalan vállalkozóbb szellemű
környékbeli) feltelepült a hegyre. Aki nem a sör-pálinka-kolbász
kínálgatásából tett szert extra bevételre, az kiadhatta felesleges
szobáit a sátorozásért kevésbé lelkesedő fesztiválozóknak. A
Fanfest is mutatja, mekkora lehetőség rejlik a verespatakiak (és
a környék összes faluja) számára az idegenforgalomban.

A cikk nem titkolt célja, hogy mindenkinek kedvet csináljon a
2006-os Fanfesthez. :) Itt van tőlünk alig tízórányira egy remek,
ingyenes fesztivál, ahol nemcsak a táj szebb, mint a Szigeten, de
még a biztonsági őrök is húszéves, fiatal srácok, akikről csupán a
„volunteer” és „security” feliratú nyakbaakasztó árulja el, hogy nem
egyszerű koncertlátogatók. A Fanfesten nemcsak táskamotozás és
Tesco nem fogadja az odalátogatót, de a tavalyi tapasztalatok után
a szervezők kifejezetten kértek mindenkit, hogy vigyen magával
némi elemózsiát és itókát, ha odafönn kifogyna az árusok készlete.
És mindez sokkal jobb célokat szolgál, mint az Operabál. :))

Jövőre lehetne jóval több magyar résztvevő, lehetne jóval több
magyar önkéntes, jöhetne néhány magyar zenekar is, és persze,
mialatt szombat reggel félórát álltam sorba egy gyenge török
kávéért, más se járt a fejemben, mint a szigetes Fair Trade
 kávézó…

Szöveg: rosalux

Képek: Kovács László Attila

szerk.: fidusz

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• A FanFest hivatalos honlapja
• Minden, amit Verespatakról, a beruházásról és az ellene küzdő kampányról tudni kell