indy.media.hu független média központ

Az idei Békejel szlogenje a következő: „Állj ki az erőszak ellen: szavazz érvénytelenül és szerveződj!”. Bár sajtóközleményünkben (ld a honlapon: www.bekejel.net) elmagyarázzuk, hogy mit értünk ezek alatt, sokan fordulnak a szervezőkhöz kérdésekkel, vagy éppen felháborodva a szlogen miatt.

Megpróbálom egy kicsit elmagyarázni, hogy mit akarunk mi ezzel.

Elég egyszerű ugyanis. Nem adjuk a szavazatunkat olyan pártnak, amelyik utána a nevünkben háborút támogat. Nem adjuk a szavazatunkat olyan pártnak, amely fenntartja azt a rendszert, amiben egyre több embert fenyeget  a hajléktalanság. Nem támogatjuk azokat a pártokat, amelyek számára nem prioritás a hátrányos megkülönböztetés klasszikus (pl. nemzeti-etnikai-„szexuális” kisebbségek) és újszerű (pl. középkorúak, idősek) formáinak megszüntetése.

Mi az összefüggés ezek között? A válasz egyszerű. Mindezen társadalmi konfliktusokban valami fontosabb az emberek legalapvetőbb jogainál. „Szeretjük a békét, de ha gazdasági-politikai érdekünk úgy kívánja, támogatjuk a háborút.” „Nem akarunk hajléktalanságot, de azért a „gazdaság”, az autópályák, a versenyképesség fontosabb, mint az, hogy pár tízezer ember mennyire szenved vagy milyen halált hal.” „Szeretjük az egyenlőséget, de a melegek, az más; vagy teszünk a romák iskolai szegregációja ellen, de óvatosan, mert még elveszítjük a kormányrudat”.

Amikor valami fontosabb az embereknél, amikor az egyik ember sorsa a másik érdekeinek van kiszolgáltatva: ezt erőszaknak nevezzük. Így függ össze a háború, a hajléktalanság és a megkülönböztetés.

Megértés kontra elfogadás

A mai politikai pártok logikájában ott vannak az értékek, csak éppen mindig van valami, ami fontosabb: a hatalom, a pénz. Fel tudnánk mi sorolni, hogy hol tett jót az MSZP (jó fej, csak túl mérsékelt hajléktalanügyi biztos), FIDESZ (kórházprivatizáció megakadályozása) SZDSZ (csomó lépés a megkülönböztetés ellen), MDF (részleges háborúellenesség). Nem arról van itt szó, hogy mi elítéljük minden politikai párt minden politikusát, vagy hogy azt gondoljuk, mindenhol csak gonosz emberek vannak. Nem arról van szó, hogy ha megerőltetjük magunkat, ne látnánk az emberit bennük. Vagy ne látnánk azt, hogy nagyon gyakran kényszerpályán mozognak, és a tágabb értelemben vett rendszer, a globális jelenségek viszik őket arra, hogy így vagy úgy cselekedjenek.

De ez a megértés nem jelent elfogadást. Ez a megértés egyet-nem-értéssel és a jelenlegi politikusok által képviselt politika, logika és értékrend elutasításával párosul. Nem fogadjuk el azt a politikát, amiben nem az ember az első, ahol valami mindig fontosabb.

Igen, kedves politikusok, látjuk, mi van. Látjuk, hogy egy olyan logika szerint kormányoztok, amiben még ha minden lépés logikus és közelről nézve helyes is, távolabbról nézve egy egyre inkább elembertelenedő világ irányába visztek bennünket. Ahol minden, ami nem fér össze a versenyképességgel, felesleges és káros. Felesleges környezetvédelmi szabályok, felesleges munkajogi szabályok, felesleges szociális intézkedések. Globális szinten ugyanez a logika vezet felesleges országokhoz, sőt talán kontinensekhez.

Egy értékrend van minden mögött, egy értékrend, amelyben a pénz az úr, amelyben az ember (más megközelítésből a természet, a kultúra, az élet) a másodlagos. Az iraki háború támogatása nektek, kedves politikusok, logikus lépés, jót tesz az ország külkapcsolatainak. Nektek, Orbán & Gyurcsány, logikus lépés meghívni egy háborús bűnöst, George W. Busht ’56 ötvenedik évfordulójára.

Ok. Értjük.
Csak innentől számunka teljesen érdektelenek vagytok. Nem érdekel a példátok, a modelletek, a kampányotok, a botrányotok, a veszekedésetek, a politikátok és a pártotok.

De elmegyünk szavazni, és ha nincs erőszakmentes alternatíva, érvénytelenül szavazunk.
Hogy miért? Azért, mert a szavazást amúgy jó ötletnek tartjuk.

Formális demokrácia kontra valós demokrácia

Meg a demokrácia sem egy rossz dolog, csak a jelenlegi demokráciát kellene jobban kihasználni, és utána fejleszteni.

Mit jelent kihasználni a demokráciát? Egy demokrácia lényege az, hogy a különböző emberek által képviselt érdekek és értékek (politikák) valamilyen módon kifejezésre jutnak, és különböző csatornákon bejutnak a demokratikus intézményrendszerbe, majd ott megtörténik a közösségi döntés. Amit a jelenlegi pártok képviselnek, az ettől távol áll. Mindkét nagy párt a „kisebbik rossz elvére” alapozza túlélését. Kisebbségben vannak ugyanis azok, akik őszintén hisznek bennük. Viszont a többiek azért szavaznak mégis rájuk, hogy nehogy az a másik jöjjön. Aki meg kis pártra szavaz, annak a szavazata „elveszett”.

Értjük a logikát, de nem kérünk belőle. Ez a logika megfojtja a demokráciát. Ez az új érdekek és értékek képviseletének becsatornázását még azok megjelenésekor elfojtja. Azt akarja, hogy még csak ne is szavazz valami újra, mert akkor jön a másik, a nagy gonosz bácsi a nagy gonosz pártjával. Ne is indíts el semmi újat. Ha mégis indítasz, akkor ott van 101 akadály, feltétel, és küszöb, amit teljesíteni kell.

Nem, nem ez a demokrácia. Ez az a fajta demokrácia, ami nyugaton is működik, amit mi formális demokráciának nevezünk, és messziről megkülönböztethető a valós demokráciától.

A valós demokrácia lenne a következő lépés. A valós demokráciában az érdekek és értékek becsatornázásának nem állja útját a tőke érdeke, a képviselő a szavazókat képviseli és visszahívható, a közvetlen demokrácia intézményei megerősödnek, a szolidaritás pedig megszűnik az emberek szégyellnivaló álma (vagy üres lózung) lenni, és bekúszik az intézményrendszerbe, behozva az élet színét az egyébként száraz és önmagában nem túl értékes demokratikus eljárásba.

Szóval a Békejel és az érvénytelen szavazás nagyon is komolyan veszi a demokráciát. Fel akarja szabadítani a kisebbik rossz logikájának béklyóiban megbénuló jószándékot és ideálokat.

„És mi lesz, ha senki nem megy el szavazni, érvénytelen lesz az egész és milliárdokat veszítünk?” Ezt is szokták kérdezni. Erre az a válasz, hogy ha már ott tartanánk, hogy az emberek többsége a  fent leírt, képviselt értékek vagy érzékenység alapján döntene, akkor már rég lenne megfelelő, választható alternatíva, nem is egy.

Választhatóság – nem ciki

És akkor ennyi? Fáklyatartás, nem szavazás, és eljő a Kánaán? Nem. Szavazz érvénytelenül és szerveződj. Civilkedj. Alapíts, írj alá, tüntess, szervezz, fénymásolj, terjessz, kerekasztalozz, csatlakozz, írj, alkoss. Válts szemléletet, ápold az új értékrendet a bensődben és mindennapi életedben. Indulj az önkormányzati választásokon. Micsodaaa?!

Igen, indulj a választásokon, ezt javasoljuk mindenkinek, aki úgy érzi, nem képviselik. És azt gondoljuk, hogy ezt nem is kell megindokolni, ez az alapvető demokratikus kultúra része kellene, hogy legyen.

A civilség és a politika között meghúzott határ olyan, mint az országhatárok, kettős határ. Az egyik határ jó, az a civil függetlenség határa, ami lehetővé teszi a független kontrollt, és a civileket valóban védi. A másik határ a civileket nem védi, hanem sújtja: azt mondja, hogy „Te, barátom, maradj csak ott.” „Ideát, a politikában semmi keresnivalód.” „Itt mi vagyunk, a csúnya bácsik, te legyél független.” „Ha ott maradsz, szeret a média, ha át akarsz lépni, neked annyi.”

Az első határt tiszteljük, az szép demokratikus, mindenki eldöntheti, átlépi-e. A másik határ pedig olyan, hogy minden újonnan érkezőt illegális bevándorlónak kezel a rendszer. A rendszer, amelyet a pártok, a média és a közvélemény alkotnak.

Na, ebből a másik határból is elegünk van. Mostantól azt képviseljük, hogy indulni a választásokon a világ legtermészetesebb dolga. Olyan, mint mosogatni. Ha más nem mosogat el, megteszem én. Ha más nem képviseli a hajléktalanokat, ha mindenki háborúzik a nevemben, akkor mit csináljak? Indulok a választásokon. Fura az a demokrácia, ahol ezek a szavak furcsán, leginkább gyanúsan hangzanak.

„Szomorú tény, hogy kényelemből, önelégültségből, és az arra való hajlamunkból, hogy alkalmazkodjunk az igazságtalansághoz, a nyugati államok, amik a modern világ forradalmi lelkének oly nagy részét ihlették, most a fő ellenforradalmárok lettek.” (Martin Luther King)

„Állj ki az erőszak ellen: szavazz érvénytelenül és szerveződj!”. Azok, akik egyetértenek, csatlakozzanak a Békejelhez és hosszabb távú terveinkhez. Azoknak, akik pedig másban hisznek, kívánjuk, hogy fejezzék ki sikeresen mondanivalójukat és értékeiket, és ők is szerveződjenek, hogy találkozhassunk a valós demokráciában!

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• A Békejel honlapja
• Békejel 2006: jelentkezés itt