indy.media.hu független média központ

Halász Pétert a királyi tv stúdiójának előterében láttam először egy-két éve. Bebocsájtásra vártunk, mindegyikünk a saját egyperces médiafelmagasztosulására. Lajosbácsival voltam squatt-ügyben, aki gyorsan el is hívta Halászt a foglaltházunk tervezett dadaista kabaréjába. Erre ő közölte, hogy benne van, majd hozzátette, hogy az Úttörő Áruház elfoglalása az egyetlen valódi kulturális esemény volt az utóbbi évtizedben.

Utoljára a Műcsarnokban láttam, amikor élve részt vett saját ravatalozásán egy koporsóban fekve. Boldogan végighallgatta a gyászbeszédeket. Többször nevetett a kopórsóban, közben az óriási arcképe félig leszakadt, és úgy lógott hátul, a fehér falon. Halász a jólnevelt műsorvezetőkkel és a kulturálatlan politikusokkal ellentétben imádta a véletleneket.

Halász Péter, a pesti munkái, és az ő new yorki Squat Színháza persze ugyanúgy felfedezésre vár, ahogyan a többi lázadó kortársának, például StAuby Tamásnak a művészete is. StAuby Tamás ott volt az Úttörő Áruház Foglaltház megnyitóján 2004-ben egy tanítványával. Mivel sohasem láttam, nem ismertem, ezért a harmadik furcsa mondata után gyanút fogtam, hogy ez az ismeretlen pofa a rendőrségnek dolgozik és megkérdeztem tőle: "Elnézést, Ön kicsoda?" : )) StAuby Tamás egyszer később a Szimpla Kertben adott elő a saját munkáiról. Egy bugyuta moderátor fiú és néhány, a szabadság ízétől soha meg nem érintett fiatal hallgatta, ahogyan kommentálta a 68-as diáklázadások ihlette munkáit a mozgó börtöntől a kénbarikádig. Egy ufó a Rebel bolygóról a neojobbágy Budapesten.

Tegnap Najmányi Lászlót hallgattam a Kossuth Rádió Társalgó című műsorában, ahogyan a fiatal, hórihorgas Halászról beszélt, aki a kussolásra szocializált kádárista presszókban harsányan provokálta az embereket, hogy legyenek részesei a színháznak, ami az ő élete volt - esetleg a saját életüknek is egyszer. Halászt a hetvenes évek elején ugyanúgy elüldözte a diktatúra a „legvidámabb barakk” Magyarországáról, ahogyan korábban, 1970-ben Perneczky Gézát, aki fölélesztette 1945 után a „kispolgári csökevény” képzőművészet-kritikát a sajtóban, majd disszidálva magával vitte (azóta sincs ilyen). A filozófus-per után négy évvel, 1977-ben külföldre ment Heller Ágnes és Fehér Ferenc (a marxizmus tiltott áru volt a Magyar Szocialista Munkáspárt földjén), míg a filozófus Bence György maradt itthon, foglalkoztatási tilalomban. A 70-es évek közepén StAubyt utálták ki az ország vezetői, Erdély Miklós képzőművészt pedig belső emigrációra kényszerítették, aztán a hetvenes évek végén disszidáltak az első magyar punk együttes, a Spions tagjai (Molnár Gergely, Hegedűs Péter).

Najmányi sajnos nem beszélt a rádióműsorban a new yorki Squat Színház többi tagjáról, akik ugyanúgy a részesei voltak: Buchmüller Éváról, Koós Annáról és másokról. New Yorkra viszont csodaszépen emlékezett, mint egy toleráns, és kultúrálisan pezsgő városra, ahol a vagány Halász nem szúrt szemet senkinek, senki nem méltatlankodott, ha látta. Furcsamód a Szovjetunió végével ez a new yorki kulturális pezsgés is lehanyatlott szerinte, és a város a globális kapitalizmus egyik „tizenkettő egy tucat” csillogó központjává vált.

Amikor Najmányi és Halász hazajöttek a rendszerváltás után Magyarországra a színházak még mindig ósdi, elavult, XIX századi romantikával kevert realizmusban játszottak, de egy teljesen új politikai helyzetet találtak. „A diktatúra politikája helyett, a politika diktatúráját” - mondja Najmányi, aki egy ideje már nem is pályázik állami pénzekért, mert képtelen a késve kifizetett összegeket az államnak előre meghitelezni. A demokráciában már lehetett szabadon pofázni és színházat csinálni – csak nem volt hol. Míg korábban a művelődési házak ingyen adtak helységet, addig Magyarországon a kilencvenes években már minden a pénzről szólt. Senki sem akart, vagy tudott már úgy filmet forgatni, mint húsz évvel korábban, egy fillér nélkül, ahogyan pl. A császár üzenete készült (Balázs Béla Studió, 1975).

A mai elnyomást fel kell törni. Nekünk, ha Halász már nem él, akkor nélküle, és meg kell találni azokat az utakat, amik járhatók lesznek. Akkor is, ha ma nincs squatt Budapesten. Most már tudjuk legalább, hogy vannak fiatalok, akik egy fillér nélkül is hajlandók megcsinálni. Nehogy már a kereskedelmi tv-k stúdiójába várjunk bebocsájtásra.

 *******************************************************************************************************************

RÉSZLET NAJMÁNYI LÁSZLÓ "DOWNTOWN BLUES HALÁSZ PÉTER EMLÉKÉRE" CÍMŰ KÖNYVÉBŐL:

Elmaradt a csaknem fél évszázadig tartó állami terror végrehajtóinak felelősségre vonása, még a közéletből való kizárásuk is elmaradt. A diktatúra emberek millióinak életét tönkretevő, máig ható lélekrombolásának éveit ma afféle kacsingatós össztársadalmi játéknak illik feltüntetni.

A KISZ Központi Bizottsága nem tűnt el, csak átalakult. Tagjai milliárdosok lettek, e sorok írása idején éppen ők vannak kormányon. Az egykori rettegett cenzor ma túlmozgásos parlamenti frakcióvezetőként ágál „a demokrácia védelmében”.

Az 1990-es évek elején még virágzó független média gyakorlatilag megszűnt. Nincs nyugati értelemben vett közszolgálati rádió, televízió, nincsenek már pártfüggetlen újságok. A statisztikák szerint csak a lakosság 4 százaléka járt jól a rendszerváltozással, a többiek vagy ugyanolyan, vagy – a nagy többség – rosszabb anyagi körülmények között élnek, mint a diktatúra idején.

Az élet minden szintjét áthatja a politika, régi barátságok mentek tönkre, családok bomlottak fel miatta. Eltűnt a szovjet blokk „legvidámabb barakkjára” jellemző abszurd humor.

Budapest rossz hangulatú, még a kádárista állapotokhoz képest is lepusztult, alig élhető város lett. „Az emberek a saját vállukra vették az intoleranciát. A demokrácia most a legtöbb ember számára azt jelenti: intoleráns lehetek!”, mondta, Bárdos Deák Ágnessel, a szabad Magyarország mentális állapotáról beszélgetve Halász Péter. Gyűlölködések, viszályok, marakodások a művészetek számára csorgatott szégyenteljesen kevés közpénzért. Csak összehasonlításképpen: Írországban a GDP 16 százalékát költik a kultúra támogatására (ez talán 1,6 % - indyszerk.). Magyarországon ugyanerre a célra a nemzeti jövedelem 0,2 százaléka jut.

Az adók és járulékok ugyanolyan magasak vagy magasabbak itt, mint Skandinávia leggazdagabb országaiban, ugyanakkor a jövedelmek töredékei a nyugat-európaiaknak.

Csillagászati összegek tűntek el a politikusok közreműködésével. A hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen mennyiségű pénzek eltűnéséért senkit sem vontak felelősségre.

Az egymás után kormányra kerülő, „nemzetközileg elismert pénzügyi szakemberek” 16 évvel a rendszerváltozás után gazdasági válságba vitték az országot. Ma nagyságrendekkel nagyobb az államadóság, mint amekkorát a „gulyáskommunizmust” fenntartani igyekvő diktatúra felhalmozott. A törvények, szabályok folyamatosan változnak. Minden véletlenszerűen működik, nem lehet tervezni. Húsz évig éltem Amerikában úgy, hogy ez idő alatt egyszer sem kellett engedélyért folyamodnom, kijelentkeznem, bejelentkeznem, számlát adnom, sorban állnom hivatalban. A felszabadult Magyarországon egyharmaddal több bürokrata dolgozik a hivatalokban, mint a diktatúra idején, s mintha mindegyiküknek az lenne a feladata, hogy lassítsa, akadályozza a dolgok menetét…

***

Köszünjük a részlet ajánlását és a linkeket Gs nevű olvasónknak, és a közlési lehetőséget a Nyitott Könyv kiadónak.

Még több infó a könyvről itt:
http://www.nyitottkonyv.hu/halasz.htm

***

Linkek Gs-től:

A hivatkozott Kossuth rádiós Najmányi interjú:
http://www.nyitottkonyv.hu/audio-anyag/DB-Kossuth-06-12-5.mp3

Ha körülnézel, elmaradott, kispolgári országot látsz - hvg interjú Najmányival (I.rész)
http://www.nyitottkonyv.hu/sajto_halasz.htm#hvg_1

Squat Theatre archívum:
http://squattheatre.com/

Najmányi (Wordcitizen) weboldala:
http://www.freewebs.com/wordcitizen/

Főbejárat
http://www.freewebs.com/wordcitizen10/virtualfuneral.htm

Művészbejárat
http://www.freewebs.com/wordcitizen11

Javaslat
http://www.freewebs.com/wordcitizen13/

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Foglaltház honlapunk
• Foglaltházas cikkeink
• Kultúra rovatunk
• AZ Artpool Művészetkutató Központ