indy.media.hu független média központ

- fenntarthatatlan rendszerek globális átcímkézése

Nemcsak pár csomag virsli szavatosságát lehet átcímkézni és meghamisítani. A politikai élet untig mediatizált műbalhéiból tudhatjuk, hogy egy rosszul működő rendszer alapvető hibái is jól leplezhetők álbotrányokkal. A leghatékonyabb álbotrány persze az, amelyik valódi botrányként jelenik meg, mint például a most vezető hírként akciózott szavatosság-hamisítási ügy. Ennek részleteit kár újra elmondani, mert a hír szavatossága lejárt. Viszont a botrány taglalása közben fel sem merült, hogy egyáltalán szóba hozzák a mögötte, illetve benne rejlő sokkal nagyobb botrányt: hogyan lehetséges, hogy egy hónapokkal, netán egy évvel meghosszabbított szavatosságú virslit országszerte úgy adnak és fogyasztanak el, mintha még friss lenne. Hogyhogy nem lesz büdös és mindenki számára nyilvánvalóan romlott még hónapokkal a szavatosság lejárta után sem? Vajon mit raknak bele, hogy ennyire tartósnak bizonyul? Ez az egészben a legbüdösebb, a legnagyobb botrány, az egész élelmiszeripar globális trendjeit és működését leleplező botrány, amiről persze nem esik szó, mert ott vannak helyette a felszínre kerülő médiabotrányok, hogy inkább beszéljünk arról - és csak arról. Addig sem kérdőjelezzük meg az egész rendszer globális működését, sőt: a leleplezés és a hatóságok látványos közbelépése nyomán azt gondolhatjuk, hogy a többi élelmiszer kóser és ilyen még egyszer nem fordulhat elő. Szóval az alapvető botrányt átcímkézik és látszatbotrányba csomagolva adják el nekünk. Mi meg megesszük, mint az iparilag agyontartósított virslit – ha lejárt, ha nem. Pedig a „frissen” gyártott és eladott ipari globálvirsli is hamisított, csak az ugye üzemszerűen és legálisan gagyi.

Egyáltalán nem elszigetelt jelenségről van szó, ami csak a húsiparra vagy az élelmiszeriparra vonatkozna. Talán emlékszünk még arra a szerencsétlenül járt betegre, akit „felcseréltek” valakivel és rajta hajtottak végre fatális kimenetelű agyműtétet egy másik páciens helyett. Akkor is napokig, sőt hetekig óriási felhajtás volt a sajtóban és az egészségügyben. Bejelentették, hogy az ellenőrzés eztán szigorúbb lesz és jobb betegazonosítási rendszert fognak bevezetni a kórházakban. Csak az nem került szóba, hogy miért nem fordulhatott elő évszázadokig ilyen malőr az orvoslásban. Mert a beteg nem futószalagon érkező és csupán kartotékja által azonosított kórházipari tömegtermék volt, hanem olyan ember, akivel mindvégig közvetlen személyes viszonyban volt kezelőorvosa. Sohasem került bele egy olyan nagyipari rendszerbe, melyben azonosságát elveszíthette volna és mással felcserélhetővé vált volna. A látszatszinten, azaz csupán tünetileg kezelt médiabotrány ebben az esetben is kiválóan alkalmas volt az alapprobléma és az embertelen globálnagyipari elvek szerint működő rendszer elleplezésére. Pedig ma már épp eléggé köztudott, hogy ezeknek a fenntarthatatlan globálnagyipari rendszereknek a szavatossága lejárt és fel kéne számolni mindet, amíg nem késő. Mégsem számoljuk fel magát a globálisan rosszul működő rendszert, mert beérjük a látszatbotrányok tüneti kezelésével.

A politika szintén nagyüzemben termel hasonlókat: például az augusztus 20-i tűzijátékért azt a meteorológust okolták, aki szinte egyedül tett valamit a katasztrófa elkerülése érdekében. Az igazi felelősök meg a végén még prémiumot is fognak kapni, ha nem is pont ezért. Vagy például a média egyre hangosabban méltatlankodik azon, hogy az ellenzék kivonul a parlamentből, mikor Gyurcsány Ferenc felszólal, mintha ez volna botrányos viselkedés és nem az, ami miatt kivonulnak. Illetve az, hogy egyre többen és egyre inkább megfeledkezni látszanak arról, hogy… Miről is? Egy miniszterelnökről pár hete kiderült: saját szavazóit is megtévesztette a választási győzelem érdekében és napvilágra került böszme-beszédében elismerte, hogy négy évig nem végeztek érdemi kormányzati munkát, sőt, gazdaságpolitikájuk is csupán kétségbeesett kapkodásból állt. Kérdés: vajon mi változott azóta? Talán csak az, hogy immár nyilvánosan tehetik azt, amit azelőtt titokban tartottak?

Ugyanígy folyamatos botrányként, mindennapos politikai valóságshow formájában tálalják a szélsőjobb tiltakozó akcióit, mintha csupán ezen kéne megbotránkoznunk és nem a kiváltó okon. Vagy azon, hogy egy ország milyen hamar beletörődhetett az elfogadhatatlanba. Újra és újra álbalhékba csomagolják nekünk a rendszer globális működésének alapvető botrányát.
Még a kifejezetten ökológiai botrányok sem kivételek. Például valahányszor egy tankhajó olajjal árasztja el a tengerpartot, ahol elsüllyed, a médiában ökokatasztrófáról beszélnek és felháborodottan okolnak az ócskavas-tankerekkel legolcsóbban szállító multiktól a joghézagokat hagyó törvényhozásig szinte mindenkit. Épp csak arról feledkezünk meg eközben, hogy a véletlenül bekövetkező tankerbalesetek ökokatasztrófája két folyamatosan és egyáltalán nem véletlenszerűen előidézett ökokatasztrófáról tereli el a figyelmet. A szállított kőolaj kitermeléséről és elégetéséről. Csak akkor és azon vagyunk felháborodva, ha nem jut el „rendeltetési helyére” egy-egy olyan szállítmány, melynek talán egyáltalán nem kellett volna elindulnia és célba érnie, illetve mindezzel két folyamatos ökokatasztrófát idéz elő a globális rendszer, mely anomáliának csupán a véletlen és általa nem szándékosan elkövetett ökokatasztrófákat tekinti, az üzemszerűen és szándékosan előidézetteket nem.

Kapcsolódó cikkek