indy.media.hu független média központ

posztglobális rekviem egy fővárosért

HOGY KERÜL AZ INDEX-CSIZMA AZ INDY-ASZTALRA?

Azért mégiscsak vicces, hogy a világvárosi trendiség mindenütt tabuk nélküli szabadságot hirdet, közben meg abszolút tabuként kezeli saját világvárosi előítéleteit. Próbáljon csak meg valaki erről írni a pesti megmondóhelyeken! Mindez akkor válik felettébb kínossá, amikor ugyanezekről a korábban modernnek vélt nagyvárosi előítéletekről kiderül, hogy nem fenntarthatók… Kérdés: az mennyire fenntartható, hogy a megmondóemberek uszkve 100 százaléka pesti, - vagy legalábbis annak kell vallania-álcáznia magát és világnézetét, ha érvényesülni akar. Hogy van ez?

A trendiség sosem jelentett mást, mint a piaci trendek követését, a marketing épp aktuális promóciós trendjei szerint. Pontosabban a trendiség lényege, hogy ne csupán gépiesen kövessük a marketingsémákat, hanem tegyük igazán magunkévá a dolgot, tudjunk hinni benne mint valami trendvallásban. Persze a trendpárti tömegember nem szeret arra gondolni, hogy ő épp ugyanazt olvassa, gondolja, nézi és hordja, amit milliós tömegek, ezért úgy adják el neki, hogy ő majd attól lesz igazán öntörvényű és szabad egyéniség, ha ezt és ezt olvassa, gondolja, nézi és hordja. Jó, ezt már sokszor elmondták és vannak, akik tudatában is vannak, bár nagyon kevesen következetesek ezügyben fogyasztóként is. Szinte senki.
Viszont alig esik szó arról, hogy a nagyipari központok rendszere, illetve a fővárosi központosító hatalom milyen szerepet játszott kezdettől a trendalakításban. Az meg kimondottan tabuszámba megy, hogy milyen sajátosan vidék- és bolygógyarmatosító előítéleteket hordoz mindmáig, vagyis mennyire nem fenntartható a „világvárosi” trendiség, illetve a gyakorlatban máig iparosítást jelentő „modernizáció”. Akkor lesz igazán izgalmas a dolog, amikor szembe kéne nézni azzal, hogy kimondottan nagyvárosi jelenség a bio-öko-trend és globális trenddé válik a globalizációkritika.

Az index-trendiség egyik fő ismérve az, hogy a globális trendeket percrekészen követő pesti net-bulvár. Nemcsak a sztárpletykák lehetnek bulvárhírek. Maga a bulvár szó is egyértelműen utal arra, hogy alapjában minden nagyvárosi tömeg-érdeklődésre kalibrált infó bulvár. Amit elnézően vagy lenézően bulvárnak szoktunk nevezni, az többnyire a prolik bulvárja, de minden rétegnek van külön neki előállított bulvárja, így a pesti értelmiségnek és az úgynevezett „elitnek” is. A multisajtó biztosra megy - a Ringier mindenkinek megadja a maga bulvárját: a Blikk prolibulvárja mellett így a másik piacvezető napilapban, a Népszabadságban megkapjuk az elitbulvár híreit. A globális masszamédia ezáltal teljes lefedettségre törekszik. Az elitbulvár működési elve és mentális előfeltétele, hogy elhigyjük: csak az eleve gagyihír, bulvár, sőt kacsa, ami a prolibulvárban jelenik meg, míg az úgynevezett mértékadó (vagyis az „elitnek” szánt) tömegtájékoztatás hírei eleve objektívek, hitelesek, stb. Ez az előítélet persze nagyobb kacsa, mint ami a pletykarovatokban valaha megjelent, mert azok legalább nem lépnek fel a sajtópápák csalhatatlanságának igényével.

LEGNAGYOBB VIDÉKI VÁROSUNK BUDAPEST

Ha azt mondjuk: kátyúsziti vagy metró-polisz, könnyen ráismerünk. Nem annyira a fővárosra, mint inkább legnagyobb vidéki városunkra, melynek sajátos provincialitása éppen fővárosi és világvárosi rögeszmékben nyilvánul meg, illetve a vidékkel szembeni politikai, gazdasági és ideológiai ellentétben, ami olyan mély, hogy önmagában kérdésessé teszi, hogyan képviselhetné fővárosként az egész országot. Lassan a trendibb, globálbarát népek is eljutnak a kínos, de megspórolhatatlan következtetésig. Pest tehát legnagyobb vidéki városa egy olyan országfélének, ahol nincs igazi főváros, ahogy például legitim kormány és fővárosi közgyűlés sincs. Persze, gondolhattuk volna, hogy a vidékfejlesztés problematikája Pestre is vonatkozik. Sőt, ott kezdődik.

Na mármost hozott a Népszabadság-Mikulás egy cikket. A kvázi-alternatív, de közben méjnsztrím-trendszetter szerző azon búslakodik újmagyarul a pösti dugóban, hogy ő most épp "vidékre" költözött és ezért van szerencséje naphosszat tűnődni kátyúsziti úttalan útjain, a világvárosi sebességgel épülő új metró-police útvesztőjében, hogyan is jutottunk ide és mibe kerül ez nekünk. A saját átlagát is alulmúló honi sajtóhoz képest szellemes, sőt: merész… (Már ilyen kevéssel beérnénk?) Már-már elhisszük, hogy tisztán lát, a krízis-ködökön és média-üveghegyeken is túl, legalább ő. Pedig globálisan ugyanoda lukad ki és ugyanúgy. A megmondóember lényegében nem tesz mást, mint húzza az arcát. Attól lesz nagy. Percig se áltassuk magunkat, hogy a multiszűrőn átcsempészett valamit, ami egyébként nem ment volna át, mert a megmondóembereknek még ezt is szabad. Inkább érdemes megérteni, miért mehetett át a kormányfan multinapilap szabadságpiaci cenzúráján az, amiről nem utolsó sorban épp ezáltal tudhatjuk meg, mennyiben mégsem más, mint a többi.

Mondjuk a cikk szerzője Új Péter és a probléma akár stiláris is lehetne – szimptómaként olvasva és eltekintve egyébként becsülendő, tiszteletben tartandó ésatöbbi emberi értékeitől. Szóval a stílus. Szándékoltan „vidéki”, azaz prosztó, megspékelve helyesírási és stiláris malőrökkel. Persze, nyilván nem „koncepcióba” adnak egy autópályát, hanem koncesszióba. Ha ennyire figyelmetlen és igénytelen lenne a szerző, illetve a szerkesztőség, akkor az lenne a baj, ha viszont ezt stílusnak veszik, akkor meg az. Mert akkor a vidéki ugyebár suttyó volna a legostobább fővárosi előítélet szerint, ami a dezurbanizáció ezúttal személyes példával illusztrált korszakában különösen tényellenes marhaság. (Mellesleg kit érdekel, hogy Új Péter kiköltözött a zöldebbnek vélt külvárosba. Bár ez akár szimptóma is lehet, hogy vége a pesti flaszter dicsőségének, ha már fő dalnokait és leghívebb szerzőit is elveszíti.) Pont azért Új Péter cikke kapcsán érdemes elmondani mindezt, mert ő kivételnek tetszik.
A szöveg tele van durvább és finomabb stílustalanságokkal (pl.: "termés a nemzet szellemi termékéből"). A megmondóemberek nem tudnak magyarul? Tán újmagyarul sem, akármilyen sokan hiszik is el nekik ezt az Indexre jellemző virtuális stílusfélét. Globálcinikusul és globálcinkosul viszont folyékonyan tudnak. Végső soron hiába tartják fenn magukban és olvasóikban azt a politikai illúziót, hogy ők progresszív módon valami konzervatív stílushoz képest cinikusak, mert a helyzet sokkal inkább az, hogy önmagukhoz és az ökoszisztémához képest. Cinizmusuk végső elszámolásban egy fenntarthatatlanságát tudván tudó rendszer önáltató globál-trendisége és… ideológiája. Egy világinkvizíciós indexre tett és netlágerbe internált bolygó szájberkápóinak tréfáin nevet, aki ezt még mindig jópofának tartja. (Ld. még tótavé és társai az Indexen.)

Ez volna itt a főbibi, amit az értelmiség gyanánt ténykedő pesti posztentellektüell megmondók nem óhajtanak észrevenni, hogy t.i. pont ugyanolyan globálgagyi módon kritizálják a fennállót, mint amilyen kritikájuk globális tárgya. Azért mégse nevezzük ezt stílusnak, mert az -Buffon után szabadon- embert, sőt egész embert kívánna. Az egész ember meg nemcsak stilárisan, hanem egzisztenciálisan sem éri be olyan félmegoldásokkal, hogy kvázi a várossal együtt költözik ki önmagából. Nem lehet dugózni is meg szűznek maradni, urbánuskodni a város zöldnek vélt széléről és persze biót venni, mint minden valamire való globálvillidzspípöl aszfaltbetyár. Megmondani a tutit a multivilágról annak vezető fórumain hasonló egzisztenciális fejenállás mint az áptudét globálangolszász trendeket naprakészen követő „hazai” globkrit. Nem hiszem, hogy ne tudnák mindazok, akik teszik, hogy a belvárosi dugót még nagyobbra cserélni, a nagyvárost még nagyobb problémává tevő külvárosba költözni, a globált még globálisabbá tevő kritikával megfejelni nyilván nem megoldás. Csak ne tegyünk közben úgy, mintha nem lehetne tényleg kivonulni a városból és a globálból, olyan messze, ahonnan már nem ülünk naponta autóba és nem megyünk bele a dugó-csapdába, hanem otthon lehetünk végre. Nem a virtuális perifériazöldben, nem a bio-hazugságban, hanem a valódiban. Ahonnan nézve a bebetonozott nagymezőutcai fák éppoly kevéssé hasonlítanak igazi fára, ahogy a nagyvárosi ember környezetéhez nemtelenített „fajtiszta” génkorcsok sem hasonlítanak kutyára.
Az urbanizáció, illetve maga a modern nagyváros mint jelenség a globalizáció legjellegzetesebb megnyilvánulási formája. A csapda és a kivezető út mindkét esetben lényegében ugyanaz. Csak halkan mondom, mert úgysem számítok nagy tömegek megértésére ezzel kapcsolatban: a probléma alapjában spirituális, olyannyira, hogy akár a város közepén is ki lehet költözni a globálurbanizációból, bár ez ebben a formában csak nagyon ritkán, illetve nagyon keveseknek sikerülhet.
Attól tartok, hogy ezen a ponton már ismét bolygógyőztes mosoly trónol a trendhajhász megmondók és olvasóik arcán. Pedig ők is bármikor meghozhatnák a szabadságnak azt a viszonylag egyszerű döntését, mellyel valóban kiszabadulhatnának a globálfenntarthatatlan rendszer ördögi köreiből és kiköltözhetnének metró-poliszuk útvesztőjéből. Illetve kigyógyulhatnának a globálpestisből, ebből a nálunk még trendinek vélt gondolkodásmódból, melyről pedig ma már tudni illene, hogy nem fejlődést, hanem globális csődöt jelent, ezért nem a jövő, hanem a múlt világnézete. Nem a nagyipari-nagyvárosi fölényeskedést kéne „modernizáció” címén elvinni vidékre (fetisizált autópályákkal és információs szupersztrádákkal), hanem fordítva: ami még vidéken itt-ott megmaradt egy fenntarthatóbb szemléletből, azt kéne meghonosítani a nagyvárosokban. Akkor már nem is negatív értelemben lenne Budapest a legnagyobb vidéki város.

Illene már észrevenni és a dezurbanizáció is elég egyértelműen azt jelzi, hogy a globális trend megfordult. Új Péter írása alighanem utal erre, bár inkább elszenvedni látszik a változás szükségét. Talán szólni kéne a megmondóembereknek, hogy már nem a modernizáció és az urbanizáció képviseli a jövőt ezen a bolygón, hanem a fenntarthatóságot prioritásként kezelő perennizáció és a vidéket újra felértékelő természetközpontú szemlélet.

Ha Új Péter és az index slágerszerzői az indyn akarnának publikálni, nem támogatnám, hogy a főoldalra tegyük, mert a mi profilunkba nem illik bele, hogy a trendi akármi után menjünk (szag után). Jobb előtte járnunk, a frissben. Szóval jó helyen volt ő itt a beküldöttek között.
Az indy nem masszmédia, hanem más-média. Merő léte is azt jelzi, hogy lehet más a média.

Üdv Badacsonyból.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Új Péter cikke: Észkombájn a stauban
• beküldött hírként az indyn