indy.media.hu független média központ

(Köpi bleibt Risikokapital! című cikkünk folytatása…)

A másnapi tüntetésen szinte ismerősként köszönnek vissza az előző esti - egyébként igen kiváló - hardcore-koncerten látott arcok. Az Adenauer Platzról indulunk, naná, ha már Risikokapital, akkor uccu neki, be Charlottenburg (kis New York, siker, pénz, McDonald’s) sűrűjébe. Két óra körül kezdünk, a nép még igen gyér, itt-ott tűnik csak fel egy fekete csukja. A karhatalom persze vidul: ennyi embert vidáman és dalolva lehet átkutatni. Azt persze csak csendben jegyzem meg, hogy mennyire szimpátia alapon megy a táskabúvárkodás: az előttem álló egyszálbél punkina testén jó egy percig időz a törvény kesztyűs keze (sima ügy, kapucnis pulcsi feketepont), engem meg simán továbbküldenek, pedig igen böhöm fekete oldaltáskával grasszálok. (Nota bene: egy másik pontján a térnek, ahol jól láthatóan egy másfél literes üvegből ittam a vizem, már lestoppolt a rend éber őre. Sebaj, piros esőkabátom rejtekében nem találta meg viccből eldugott sálamat. Meg amúgy is: első a merészség). Hangulatunkat a kezdeti, jelképesnek mondható létszám és a sorra mellénkparkoló csapatszállítók sem tudják lelohasztani, a szervezők mégis úgy érzik, hogy alacsony az össznépi jókedv szintje: Egy nyitott kamionon kreuzbergi punkbanda kezd játszani. (A zene az egész menet során újra és újra felüti majd a fejét, ennek legdekadensebb epizódja az lesz, amikor az egyik szervező "Scooter für Köpi" felkiálltással a "Maria - I like it load" című örökbecsút recsgteti a hangosba. Bizonyos dolgok ésszel feléréséhez úgy látszik, németnek kell lenned. Mert élvezték…).

Körülbelül három órakor, így indulunk el, szemerkélő esőben (a zúgó vihart már nem akarták megvárni a szervezők) a diszkréten bájos Charlottenburg utcáin célunk, a Zoo felé - legalábbis a legtöbben ezt jelölték meg célállomásként. Idáig eljutnunk azonban nem sikerült. De mindenről a maga idejében!

A menetelést csak itt-ott (pl. a Kurfürstendammnál) szakítjuk meg néhány percre, közben pedig folyamatosan kapjuk két nyelven (ahogy rostockban már megszoktuk) a dikerktívákat: "Stick together" - ilyenkor nagy népi hurrá kezdődik, és "hátsó sor előre fusst" játszunk. A tömeg létszáma egyenletesen gyarapodik, ezzel egyidőben pedig - a szemerkélő eső, vagy a jó Isten tudja, mi miatt - felkerülnek az első fekete pulcsik is a résztvevőkre - szigoróan kapucnis kivitelben. A Schwarzen Block - a fekete blokád - itt már teljes mellszélességgel és transzparensekkel is felvállalja önmagát, majd a már-már megunt "viva-viva-viva-KÖPI-KÖPI-KÖPI" jelszavak mellé lassan beszivárognak a rostocki nosztalgia szlogenjei is: "Wir sind alle 129a" (mely egy német törvényrendeletre hivatkozik, a terrorista csoportok létrehozására és szankcionálására vonatkozóra, terroristának titulálva mindenkit, aki egy ilyen tüntetésen részt vesz - a gyakorlat ennél persze kevésbé romantizált, de tény, hogy bizonyos esetekben erre a törvényre támaszkodva lehet olyan, egyébként hatályon kívüli rendőrségi intézkedéseket foganatosítani, melyek a "közvetlen (terror) veszélyre" hivatkozva adnak teret a szélesebb körű intézkedéseknek. Például: állandó kontrolling , felvételek és videók készítése, ésatöbbiésatöbbi). Ahogy kisgömböcként szippantja magába a tömeg az újonnan érkezőket, úgy nő a "Polizeistaat", és a "1-2-3 - Fuck the police!" jellegű kiabálások száma is. Ez azonban egy percig sem tudja hergelni a múlt hét történésein edződött karhatalmi egységeket. Azon már inkább kapnak, hogy a mérete miatt szétszakadozó tömegben fel-feltűnik egy sörösüveg (ezzel eredetileg, azaz a gyülekezési térre nem lehetett bemenni), így néhány malátaéhes társunkat kijebb is ebrudálják. Annyi baj legyen, hátsó sor előrefut, egymásbakarás, flowerpower, és már meg is érkeztünk a Kurfürsterdammhoz.

Itt újabb fél órás pihenő - bár egyesek szerint ez lett volna az egész menet célja (érdeklődésemet bizonytalansággal kevert nem tudás koronázza). Itt mászok fel először egy oszlopra, hogy megnézzem, hányan is jöttünk szolidálni - a kép elképesztő. Ennél már csak az elképesztőbb - vagy inkább: arcpirítóbb - hogy magam is elbizonytalanodom a másnapi újságokat olvasván: most én nem tudok számolni, vagy a rendőrség simlizik? Történt ugyanis, hogy több médiumban a következőt lehetett olvasni a szombati demonstrációról: "A rendőrség szerint 1800 résztvevő volt - a szervezők szerint 4500" (Berliner Zeitung, Berliner Morgenpost") . Elnyelek egy könnyet a honvágy jegyében: ilyen mutyizást legutóbb az Erzsébet-hídi nagy népi vidámság után hallottam: tízezer ember, százezer ember… Én, a magam részéről - mindenféle állami apparátus kétségbe vonása nélkül, Isten látja lelkem - inkább a négyezres tömeg felé hajlanék (a cikkhez mellékelt képek alapján meg ki-ki döntsön maga - a teleobjektív perspektíváját hozzáképzelve). Akárhogy is van, annyi biztos, hogy a cikkekben jelzett 850 rendőrről szóló híreket én is aláírom - de ha csak ők lettek volna! A Kurfürsterdammnál ugyanis szembejött velünk az első vízanyu (a magyar vízágyúk nagyobb, és erősebb testvére) , ekkor még csak a rémitsztő, ám korántsem biztos végkifejletet előrejelzendő. Persze úgy van ez a tüntetéselméletnél is, mint a klasszikus dramaturgiánál: ha a darab elején feltűnik egy vízágyú, az nagy eséllyel a csúcsponton el is fog sülni.

Hogy én vagyok-e ennyire pesszimista, vagy a világ ilyen cudar, nem volt időm fejben eldönteni - közbeszóltak az események. A Kurfürsterdammtól ugyanis a magvas gondolatok közepette a tömeggel együtt én is odébbálltam, hogy nem sokkal később lecövekeljünk a Commerzbanknál (nota bene: ez a bank volt, amely sutyiban lezavarta a Köpi árverését). Itt ismét úgy tűnt, hogy vagy ez lett volna az eredeti végcélunk is (eddigre már el is felejtettem a tüntetés elején jelzett Zoologischer Gartent) - vagy éppen azt akarták elkerülni a szervezők, hogy ez legyen a "kényszerű" vég - a tömeg nem mozdult.

Azaz: valami mozdult, másfél mázsa, de nem szőke - feket ruhák kezdtek el áramlani a Commerzbank felé. A rendőröknek több se kellett, hopp! bekerítettek minket, és itt kezdett el folydogálni az első vízágyú is (és nem költői kép, vízsugárnak aligha nevezném) - az este tízkor kezdődő spontán tüntetésen a hírek szerint élesebben is bevetették, de azon én már nem vettem részt. A rendőrök ekkor következetesen felszólítottak minket arra, hogy vonuljunk vissza a Bülowstrasse nevű metróállomás felé - emelett áll ugyanis a Commerzbank épülete. A szervezők ekkor taktikát váltottak, előbb Elvis Presley "Viva las vegasával" próbálták csökkenteni az adrenalinszintet és a helyére lökni egy kis boldogsághormont , majd újabb Kreuzbergi punkbanda következett. Róluk azonban hamar a másik oldalra terelődött a tömeg figyelme - ahol a csapatszállítók és a Rex-felügyelők voltak - elkezdődött ugyanis, amiért ide a bökőt, hogy a feketecsuklyások eljöttek: a Black Boxing. Nem túl taktikusan, egy egy méteres folyosón csapatszállítóktól körülvéve. Hogy min is pattant ki konkrétan az ütleg, azt nem tudtam kinyomozni - mártírsághoz meg még fiatalnak éreztem magam - annyi biztos, hogy az újságok 18 letartóztatásról számoltak be. A rendőrök innentől kezdve szisztematikusan - és nem túl kedélyesen mindenkit betaszigáltak a Metromegállóba, mondván: ennyi volt, vége máris…

Hogy a Köpi ügyén mennyit lendített (horribile dictu: mennyit rontott) a tüntetés (főleg az esti, szigorúan 18-as karikás, Schwarzen Blokádos történés), nehéz lenne megítélni, annyi mindenestre elmondható: a Köpi ügyét nem lehet figyelmen kívül hagyni, akár "csak" 2000 ember állt ki mellette, akár 4500. Mert a Charlottenburgi emberek arcára nem a teljes megvetés és elutasítás volt kiírva - sőt, néhányan maguk is elejtettek egy "Köpi bleibt"-ot…

dtrp
Első megjelenés: indy.media.hu, Beküldött Hírek rovat, 2007. június 19., kedd

Kapcsolódó cikkek