indy.media.hu független média központ

Mondragon Szövetkezeti Szövetség, Baszkföld

A Venezuelai Prout Kutatóintézetünk elnöke, José Albarrán nemrég egy egy hónapos szövetkezeti tréningen vett részt a Mondragon szervezésében Baszkföldön. Az ő tapasztalatai alapján raktam össze ezt a beszámolót a közösség erejéről és a spiritualitásról.

Az MCC, a Mondragon Corporación Cooperativa 1956-ban indult, Franco uralma alatt. Franco be akarta olvasztani a baszkokat. Csakhogy a baszkokat más fából faragták. Kevesen voltak, de elkezdtek összefogni és túlélő stratégiákat kitalálni. Ekkor alakult az ETA is, “politikai” ellenállásként.

A közösségből szedték össze az első pénzmagot, amiből elindult az első gyár. Rögtön utána szövetkezeti bankot alapítottak, hogy pénzügyileg önellátóak tudjanak maradni. Gépeket gyártanak főleg.

Ma ez igazából egy szövetkezetekből álló szövetség, 150 szövetkezettel és sokezer taggal. A legnagyobbak a gépgyártó szövetkezetek. Van saját egészségügyi rendszerük, iskoláik. Az egyik faluban kettő darab gyerek kedvéért építenek iskolát, az elvándorlás megállítása végett.

De mit jelent a szövetkezet végeredményben? Egy “normális” vállalkozásnak van néhány tulajdonosa, nagyobb cégnél pedig részvényesei. Ők azok akik pénzt fektetnek be és ennek arányában kapnak részt a haszonból. Ezen kívül vannak alkalmazottai, akik dolgoznak, és ennek fejében bért kapnak. A szövetkezetben nem válik külön a tulajdonos és az, aki dolgozik. A haszon és a veszteség itt minden résztvevő között oszlik el, csakúgy, mint döntések. A pénzügyi tervnél közösen döntik el, hogy mennyit forgassanak vissza és mennyit fizessenek ki a tagoknak. A szabadnapok, munkaidő, és a fizetések összege közötti arány szintén megállapodás kérdése. Namost ha új dolgozó jön, akkor ő is tag lesz. Ez azt jelenti, hogy neki is “bele kell vásárolnia” a szövetkezetbe, hogy tulajdonos lehessen. Ez ilyen csúcstechnikát használó, nagy vállalatnál mint a FAGOR például, vagy az IRIZAR (a legnagyobb szövetkezetek az MCC-n belül. Háztartási gépeket, és buszokat gyártanak.) elég sokba kerül. Honnan lenne egy friss diplomásnak erre pénze. Természetesen a szövetkezeti bank ad hitelt, amit a fizetésből vonnak le kis összegenként. A szövetkezeti szövetségben az a különleges, hogy közösen tudnak stratégiát meghatározni, szolgáltatásokat fenntartani a tagoknak, tudnak keresztfinanszírozni és amennyiben valakinek nincs munkája egy szövetkezetben, akkor azt közvetítik egy másik szövetkezetbe. Mivel egy egész régió az MCC-ből él, és ők alkotják azt, nagyfokú az egymásra utaltság. Ezért nagyon emberséges a rendszer. Nincs elbocsájtás pl, csak áthelyezés. Sokat invesztált a szövetség abba az emberbe, nem kéne kidobni, amúgy meg a közösség tagja. Felelősséggel van a szövetség a tagjaiért.

A szövetkezetek között talán egy-vagy két mezőgazdasággal foglalkozó van, a többi szolgáltatás és gépgyár. Ez elég kiegyensúlyozatlannak látszik. Miért nem foglal magába a szövetség több élelmiszert gyártó szövetkezetet, ha már az önellátás a cél, nem tudni. Viszont ott, ahol mezőgazdasággal foglalkoznak, ott azt is nagyon tudatosan csinálják. A tehenészetben egyetlen darab legyet nem látott José. A tehenek csak homeopátiás szereket kapnak. A családok, akik ebből élnek csúcstechnikás, autonóm házakban laknak. (a csúcstechnológiát az MCC maga gyártja le magának!!!) A gépészet (melegvíz, szennyvíz, gáz, áram, stb… a település önellátóan oldja meg (az áramot megtermeli, és elosztja a házak között). A falu is közössen hoz döntést mindenről. Ha valaki nem tud ott lenni a találkozón, akkor interneten vesz részt, vagy utólag megkapja a riportot. Ez a hozzáállás az egymásrautaltságból fejlődött ki, lassan-lassan fejlődve a fél évszázad alatt. Mindig nyitottak voltak az újra, és az erős közösségtudat nem hagyta, hogy a bizniszszellem szétverje. Ám a Mondragon Szövetkezeti Szövetség sem tökéletes…

Amikor Spanyolország belépett az Európa Únióba a határok megnyíltak a kereskedelem előtt. A vámok eltűntek, és a vállalat-mammutok bemasíroztak az országba. Az MCC éles versenyben találta magát minden területen. A súlyával versenyezni nem tudott, ezért a hozzáadott értékkel, szakértelemmel vágott a harcba. A leginnovatívebb konyhagépeket, és a legjobb minőségű buszokat viszi a piacra. Ez eddig még nem is lenne gond, de a verseny logikáját követve (egyél, vagy megesznek) terjeszkedni is kezdett. Megvenni más cégeket más országokban; munkát kiszervezni más országokba, ahol olcsóbb (out-sourcing), stb… Egy sztori szerint speciális alkatrészeket gyártanak a BMW-nek. Ők a legjobbak, ezért bízza meg őket a BMW. Csakhogy a német cég egyik nap odajött az MCC-hez, és mondta, hogy Brazíliában akarja ugyanazokat az alkatrészeket gyártani, mert sokkal olcsóbb. “Szövetkezünk-e a gyár felépítésére, vagy ti maradtok itt, és akkor nincs több megrendelésünk a számotokra…” - tette fel a kérdést a BMW. A sztori még nem lefutott, de a lényeg már látszik: a verseny rákényszeríti az emberséges szövetkezeteseket arra, hogy a saját közösségükön kívül úgy viselkedjenek, mint egy szemét multi. De miért történhetett meg ez?

A Mondragon szövetség hozzáállásából egy dolog hiányzik, ami a Prout szerint létfontosságú, a fék az anyagi javak korlátok nélküli fölhalmozásának megelőzésére. A Prout azt mondja, hogy előre ki kell találni, hogy milyen anyagi jólét az ésszerű a csoportnak, és ami afölött van, az már nem szükséges. Ennek az elérése után a fölös energiát környezetbarátabb technológiák kifejlesztésére, az emberek fizakai, mentális, spirituális képzésére, vagy más közösségek ilyen szintre segítésére lehet használni. Ehhez (a globális misszióhoz) persze feltétlenül globális látásmód kell. Ezt Mondragonban elfelejtették.

Az MCC külső kényszerítő tényezők hatására jött létre. A célja a tagjai életben maradásának biztosítása, jólétének, kultúrájának a biztosítása volt. Ebben nagyon sikeresek is voltak. A mostani generációk már megszokták a magas életszinvonalat, és miután ez veszélybe került a BMW zsarolása miatt, kínos helyzetbe kerültek. Ők sem hülyék azért, nem akarnak rosszatt másoknak, de most tudatosult bennük, hogy valamit elrontottak. A szolidaritás bástyája alá észrevétlen módon alagutat fúrt a fogyasztói kultúra. A szervezetként tökéletesen működő szövetkezet tagjai egyénként nem élték ugyanazt az elvet, amit a munkájukban alkalmaztak. Kényelmes fogyasztók lettek, és most nagyon nehéz változtatni ezen, pedig most ezen dolgoznak. A feladat nehéz, mivel most nincs külső kényszerítő tényező.

Azért egy fajta remény van a sikerükre. José a látogatása alatt egyszer másfél órás előadást tartott a Tantra-jóga alapfilozófiájából egy főiskolán, filozófia órán. Legfelsőbb tudat, aki valójában mindannyiunk együtt; Neo-humanista értékek, ahol minden és mindenki testvér; “Csak a feltétel nélküli szeretet létezik” - mantra; “A mindenki hasznára és jólétére létező társadalmi-gazdasági szisztéma (Prout)” elvei. A hallgatóság el volt varázsolva. Kétszer annyi ideig tartott az óra mint kellett volna, és még kifelé menet is csüggtek róla és kérdezgették. Könnyes tekintetek. A tanár mondta, hogy eddig kereste mindenhol azt a filozófiai alapot, amire tulajdon képpen fel lehetne építeni az egész MCC létezését.

Azt hiszem az történt, hogy az ilyen közösségi szellemben élő emberek, bár közvetlen módon nincs az életükben a spiritualitás, a tevékenységük során megértek rá. (“A munka során alakul ki az új, szocialista – azaz közösségi – ember.”) A következő lépéshez, vagyis a saját igényeik leszorításához, és a fölös energia kanalizálásához MINDENKI hasznára a globális, spirituális látásmód amúgy is szükséges.

Hát itt tart ma az a hely, ahol legtovább vitték a kapitalista rendszerünk elleni alternatíva kísérletét…

(A szerző Caracasban dolgozik önkéntesként)

Kapcsolódó linkek

• A Mondragon honlapja