indy.media.hu független média központ

Új világrend : a rakéták vagy a szolidaritás bázisán?

szombat, 2007. június 9. vaktyúk

Az Egyesült Államok rakétákat szándékozik telepíteni NATO szövetségese, Európa keleti részén. Célként egy várható iráni atomtámadás megakadályozását, a terrorizmus elleni küzdelmet jelöli meg.

Oroszországnak nem tetszik az ötlet, a múlt tapasztalatai alapján fenyegetve érzi magát és ellenlépéseket fontolgat. A G8 csúcstalálkozón aztán meglepő, de tulajdonképpen Oroszország szempontjából nagyon logikus javaslat hangzott el Putyin szájából: az európai rakétatelepítések helyett Azerbajdzsánban az amerikaiak és az oroszok közösen építsenek rakéta bázist és ezt együtt fordítsák Irán, a terrorizmus ellen.

Romboló rakéták, erősödő szolidaritás

Befejeződött a G8-ak konferenciája. Heves tiltakozások kísérték és nem ok nélkül.
Egyre többen ,főleg fiatalok úgy látják, hogy a nagyhatalmak érzéketlenek a világ problémáira és a saját előnyeik fenntartása , hatalmi erejük növelése az elsődleges céljuk. Nem törődnek az égető problémákkal az éhezéssel, a szegénységgel , a klímaváltozásból fakadó gondokkal, a Földünk fenntarthatóságával.
Tárgyalásaik , noha az egész világot érintő kérdésekről van szó, titkosak, zárt ajtók mögött zajlottak most is.
A világ mai és jövőbeli rendjét leginkább meghatározni akaró államok németországi találkozójukon az alábbi döntéseket hozták.:
1 /. Az afrikai államok segítése.
Erre a célra 60 milliárd dollárt fognak áturalni , amelyet az AIDS és a malária elleni küzdelemre lehet fordítani. Semmi többről, a segítségnyújtás további formáiról , a kontinens jövőjéről nem volt szó.
2/.A klímaváltozás.
Döntöttek a CO2 kibocsátás jelentős csökkentéséről. Amerika olyan ígéretet tett, hogy komolyan mérlegeli azt , hogyan csatlakozzon az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló kezdeményezésekhez. Nesze semmi… az időhúzás jegyében.
3/ Katonapolitikai kérdések ,elsősorban a rakétatelepítések kérdése. Erről is csak tárgyaltak ,megállapodás nincs.

Az Egyesült Államok rakétákat szándékozik telepíteni NATO szövetségese, Európa keleti részén. Célként egy várható iráni atomtámadás megakadályozását, a terrorizmus elleni küzdelmet jelöli meg. A kijelölt telepítési hely környékén lakók tiltakoznak , de a szlovák kormány folytatja a tárgyalásokat.

Oroszországnak nem tetszik az ötlet, a múlt tapasztalatai alapján fenyegetve érzi magát és ellenlépéseket fontolgat. A G8 csúcstalálkozón aztán meglepő, de tulajdonképpen Oroszország szempontjából nagyon logikus javaslat hangzott el Putyin szájából: az európai rakétatelepítések helyett Azerbajdzsánban az amerikaiak és az oroszok közösen építsenek rakéta bázist és ezt együtt fordítsák Irán, a terrorizmus ellen.
Ne őket fenyegessék a fegyverek és ne legyen ismét olyan fegyverkezési verseny , amivel nem bírják az iramot Ahogy az előző rendszerük bukásában egyik kiemelten fontos tényező volt, úgy az ő hatalmukat is fenyegetné. Az erőltetett fegyverkezés. Működjön inkább a partnerség.
Az amerikaiak a csúcstalálkozón is kritizálták az orosz berendezkedést, mire ők úgy válaszoltak, hogy az orosz demokrácia nem tökéletes, de az nem lehet ürügy arra, hogy az EA általánosan beavatkozzék a belügyeikbe.
Inkább dolgozzanak össze, a rendszerek különbözősége ellenére, érdekszövetségben.

Nagyot fordult a világ. Valóban reális esély van arra, hogy a korábban két ellenséges világrend vezető hatalmai szövetségre lépjenek egymással? Összegyeztethetők-e az érdekeik, nem akadály a társadalmak közti különbség?

A második világháború után a hidegháború időszakában ezek az államok esküdt ellenségei voltak egymásnak.
A The Times Világtörténelem Atlasz /Akadémiai Kiadó, 1992./ 292-293. oldalán található térkép különösen frissen a rendszerváltás után kézbe véve a reveláció erejével mutatta, hogy mi volt a hidegháborús időszak alapfelállása.
Cím: A hidegháború 1949-től
A dupla lapon a világ térképe, központban az Északi Sarkkal, köralakban kiterítve látható. Jobb oldalon középen egy nagy sárga tömb, Szovjetunió, Kína és a kelet-európai szocialista országok, a melyet pirossal jelölve körbevesznek Amerika és a szövetségesei, azok az országok, ahol a szövetséges rakétabázisok voltak. Sorolom sorba: a térkép bal oldalán, az Északi Sartktól balra a Szovjetunióhoz közel az USA, Kanada és Izland tőlük kifelé a magányos Kuba körül Guatemala, Bahama, Jamaikai köztársaság, Pueto Rico, majd az óramutatóval ellentétes irányban haladva az Azori-szigetek, aztán Nyugat-Európa / itt az el nem kötelezett országok, Íroszág, Svédország, Finnország, Jugoszlávia kimaradnak, /,majd Görögország mellett jön Törökország, Irak és Irán szorosan követve a volt Szovjetunió határait. Afganisztán kimarad, de Pakisztán szövetséges.. India el nem kötelezett . Innen szigetszerűen vannak a szövetséges országok, úgy mint Kelet-Pakisztán, Thaiföld, Vietnam, aztán a körtérképen fenn Tajvan, Fülöp Szigetek, végül Dél –Korea és Japán zárja a sort.
A térkép kísérő szövege az alábbi: A kétpólusú világ kora
A világot a két fegyveres táborra osztó hidegháborús kétpólusúság korszaka. A Szovjetunió attól félt, hogy az Egyesült államok megkísérli visszaállítani a liberális gazdasági és politikai rendszert Kelet –Európában , az Egyesült Államok pedig attól, hogy a Szovjetunió lerohanja Nyugat-Európát. Mindkettő szövetségek kiépítésével igyekezett magát megvédeni. Az Egyesült államok ezenkívül Oroszország „megfékezésére” egy sor katonai támaszpontot (főleg nukleáris bombázók számára) hozott léte a szovjet határok körül. A nukleáris töltetek szállító és irányító rendszereinek tökéletesítése azonban túlhaladottá tette ezt a politikát és a merev tömbök olvadni kezdtek főként 1958 után, mikor Franciaország de Gaulle elnöksége alatt elutasította Amerika politikai vezetését, majd 1960-ban mikor a kínai szovjet viszály nyilvánossá vált.
Külön kis térképen szerepel a Közel-Kelet .
A hidegháború 1949-58 között volt a legélénkebb. 1955 ,a Bagdadi Paktum után átterjed a Közel –Keletre és itt megosztó erővé vált. Egyes országok szovjet, mások amerikai támogatást kerestek. Törökország, Irak, Irán a Bagdadi Paktum tagjai, a vele szemben álló országok Egyiptom , Jordáni , Szíria, Szaud- Arábia
A nagyhatalmak egymás ellenében segítették a közel-keleti országokat. . A SZU 1955-58 között Szíriát, aztán Egyiptomot az Asszuáni-gát építésével majd a korábbi nyugati szövetséges Irakot katonailag és gazdaságilag is segíti a z 1958-as forradalom után / ez az iraki olajmezők első államosításának az időszaka/.
Amerika Izraelt segítette, katonai segítséget nyújtott a 6. amerikai flotta libanoni partra szállításával l958-ban.

Azóta alaposan átrajzolták a térképet, változtak és ma is változnak a világhatalmi viszonyok..
A befolyásolási övezetekről ma a katonai helyett inkább, mint gazdasági hatalmi övezetekről szoktunk beszélni, ahová az piacnak a fejlettek számára kedvező működéséhez szükséges ideológiát és szabályrendszert is szállítják. Viszik a „szabadságot” ,ha nem megy szép szóval akkor a legfejlettebb fegyverzettel is. A másik oldal pedig az individualizálódott, versengő társadalommal szemben a közösségi vagy a tradícionális alapok védelmére hivatkozik. Ezen kívül arra, hogy a bevezetett új gazdasági és társadalmi szabályok segítségével az országa javait mások elviszik, a haszna külföldre és a külső befolyást támogatók zsebébe vándorol., a társadalom szövete felbomlik, válságok alakulnak ki. Szétzilálódik az élet. Az aránytalan elosztás óriási társadalmi különbségeket okoz, feszültségeket gerjeszt.
Ennek méltánytalanságát , igazságtalanságát felismerve tiltakoztak a fiatalok és az idősebbek is a G8 csúcstalálkozó ,az abban résztvevők politikája ellen.
A jelentős tömeget mozgósítani tudó politikai fellépésüket szélsőbalos, anarchista megnyilvánulásnak minősítették. Aki az uralkodó renddel szemben fellép az csak terrorista vagy nagyon szélsőséges rendbontó lehet.

A most folyó rakétatelepítési program nemcsak az európai régiót érinti.
A napokban lehetett azt is olvasni , hogy Ausztrália az EA-kal és Japánnal való rakéta együttműködést tanulmányoz.. Szövetségeseivel együttműködve, a regionális veszélyek elhárítására, pl az Észak –Koreából eredő veszély elhárítására. Egyik lehetőség hogy elfogó rakétákat szereljenek fel az Aegis felderítő rendszerrel ellátott rombolókra. Úgy nyilatkoztak ,hogy még túl korai a menetrendről és a költségekről beszélni.

Tavaly az EA költségvetésében a terrorizmus elleni világméretű harcra, Amerika védelmére hivatkozva katonai kiadásokat 10% fölé emelték a fegyvergyártók és hadiszállítók nagy örömére.

Hogyan változik, hová halad a világ ?
Amerika elfogadja –e Oroszország ajánlatát?
Hogyan áll össze az új világrend?
A fegyverek vagy a tiltakozók szava fogja meghatározni a jövőnket?

Sajnálom, kedves KG, ez beszélgetésnek is sivár - amint már megírtam -: nem eszmecsere, nem gondolatcsere, hanem didaktikus verbálmanipuláció. Ezért írtam, hogy enberileg is gázos.
Nem tudom, mennyire hatásos beszélgetésként „fikázni”, de beszélgetésnek is fika. Nem teszi meg az ember, hogy egy kötetlen beszélgetésben véleményt és megfogalmazást TEREL, amennyiben nem pártpolitikus, maffiózó, vagy milliárdos üzletember. Riporterként sem, magánemberként sem. A témát fölveti, a beszélgetést irányítja (ha riport, de itt még csak erről sincs szó állításod szerint), de a másik gondolatritmusát és fogalmikészlet-aktivizálását nem manipulálhatja.
Persze ez is biztosan fikázás, esetleg rosszindulatú félreértelmezés, mert az egyszerűbb neked, mint ha reflektálnál, én belátom…
Összefoglalnám: ökotudatosságod és kapitalizmus-kritikád érdemleges és vitára ösztönző. Marxizmus-ökonomizmus pszeudodichotómiád regresszív idiotizmus. Jelen „beszélgetésed” manipulatív, emberileg (és szakmailag) gyér fércmunka.
Üdv Neked is!
Tisztelőd:
Merlin
Ui.: Ha meggyőzöl, hogy a „beszélgetőtárs” szájába tömködött (és mégsem kimondatott, mert az nem sikerült minden igyekezeted ellenére) konklúzióid nem voltak a másik véleményét manipulatívan, a saját véleményeddel egyező színben föltüntető KÉRDÉSfölvetések (ezért sem értem a „beszélgetés” meghatározást az interjúval szemben), ha nyilvánvalóvá teszed a számomra, hogy hosszas monológjaid nem a VÁLASZOK lehetőségeinek szűkítését eredményezték, ha megvilágítod, hogy eldöntendőre redukált kérdéseid nem a fölvetett problémák összetettségét herélték ki, készséggel megkövetlek. De sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ezen fölvetéseim - azon túl, hogy magas reakciódra nem bizonyultak méltónak - továbbra is megállják a helyüket. Még akkor is, ha egy részüket az álbaloldali kormány egyik féldebil, szervilis agitátora is fülvetette.