indy.media.hu független média központ

kinti kép: V

szombat, 2007. augusztus 4. IFA-IAF

/Az anarchista szövetségek internacionáléja (International of Anarchist Federations, IAF-IFA; www.iaf-ifa.org) kiáltványát a Tierra y Libertad (Föld és szabadság), az ibériai anarchista szövetség lapja 2007. júniusi 227. számában jelentette meg, azok támogatására, akik Venezuelában szembeszállnak mind a Chavez-kormány bürokratikus kapitalizmusával, mind a szociáldemokrata és a jobboldali ellenzékkel./

2007. első három hónapjában a venezuelai kormány 23 tömegtüntetést nyomott el és 99 aktivistát tartóztattak le. Ez nem csak a növekvő nehézségek jele, de a társadalmi harc kriminalizálásának tünete, miközben a valóságot propagandával és megtévesztéssel festi át a rendszer, úgy, hogy magát tüntesse fel a 21. századi szocializmus élcsapataként, amit az autoriter baloldalhoz kötődő csoportok és személyek világszerte támogatnak.

Ugyanakkor akiket valóban érdekel az elnyomottak és kizsákmányoltak jelenlegi helyzete Venezuelában, ismerik a Hugo Chávez vezette populista kormány következetlenségeit és ellentmondásosságát.

Az uralkodó kormány Caracasban tovább mélyíti a gazdasági globalizáció által az országra rótt szerepet, vagyis hogy a energia-világpiac biztos ellátója legyen, s az állam minden lépésének elsődleges haszonélvezőivé az elkényeztetett partnerekként kezelt nemzetközi olajvállalatokat tegye meg. Ezzel a kormány továbbra is fenntartja a kontinens egyik legigazságtalanabb elosztórendszerét, messze nem az egyenlőtlenségeket csökkentve vagy a társadalmi felemelkedés lehetőségét növelve. Nyolc és fél év magas olajáron alapuló - s ezzel az ország történetében a legmagasabb nemzeti jövedelmet elért - kormányzást követően Chavez politikájának társadalmi eredményei középszerűek, az egyetlen jelentős változás az őt kiszolgáló államon élősködő "bolivári burzsoázia" megjelenése.

A legutóbbi kormányjelentések és statisztikák szerint több, mint 5 millió munkás, a dolgozók 46,5%-a kénytelen továbbra is feketén dolgozni, a dolgozók 43%-a minimálbér alatt keres, valamivel kevesebb mint 200 dollárt havonta, 2,5 millió embernek vannak lakhatási gondjai, a lakosság 18%-a alultáplált, a közkórházak hálózata különféle kielégítetlen szükségletekről és megszorításokról tesz tanúbizonyságot, az őslakosok 90%-a szegény, a börtönökben évente több, mint 400 ember lesz erőszakos halál áldozata és havonta átlagosan 15 ember ellen követnek el merényletet az állami elnyomó szervek.

A venezuleai kormány az utóbbi öt évben egy olyan osztályon belüli vitát folytatott a helyi burzsoázia egy bizonyos konzervatív rétegével, ami az erősödő politikai-választási megosztottság közepette képes volt maga mellé állítani az ország társadalmi mozgalmainak nagyobb részét, a maradékot pedig megosztani vagy passzivitásba kényszeríteni.

A korrupt, hatástalan és felesleges hivatalos bürokrácia bármiféle kritikáját az imperializmus alkalmazásának minősítenék, és azzal a kifogással, hogy lehetséges puccsokat vagy reakciós provokációkat akadályoznak meg, olyantörvényeket hoztak, amelyek büntetendőnek nyilvánítják a nagy horderejű utcai akciókat és a sztrájkokat a főbb állami vállalatokban. Ez része annak a jogi rendszernek, amit 2006 óta használnak a népi mozgósításokkal szemben, amik megpróbálják visszaszerezni saját követeléseiket, hetente tüntetnek a személyes biztonság, megfelelő lakáskörülmények, munkalehetőségek és megfelelő munkakörülmények kivívásáért. A kormány válasza erre könnygáz lövedékek, pisztolylövések és letartóztatások.

Szemben az országban tapasztalható hamis kiéleződéssel - különösen az elnök parancsa, hogy oszlassák fel a korábbi pártokat és csoportokat, hogy beolvaszthassák az egyetlen Chávista pártba, a PSUV-ba -, különböző venezuelai szervezetek autonóm helyeket próbálnak létrehozni a társadalmi mozgalmak számára. Ezek között, más kezdeményezésektől eltérően, az anarchisták (például az El Libertario kiadvánnyal, lásd www.nodo50.org/ellibertario) egy olyan alternatíva felépítésére törekednek, ami távol áll mind a szociáldemokrata, mind a jobboldali ellenzéktől, minthogy ezek a kapitalista Bolivár államhoz kötődnek. Az anarchisták azon törekvése, hogy szilárd alapokon nyugvó autonóm alternatívákat építsenek és irányvonalakat jelöljenek ki, kockázatokkal jár. Például az El Libertario ellen szisztematikus tiltakozó hadjáratot folytatnak fiktív csoportok, akiket az állam fizet, ezzel zaklatva az anti-autoriter aktivistákat.

Ezzel a kiáltvánnyal venezuelai liberter testvéreinket, és különféle a alulról jövő autonóm szervezeteket szeretnénk biztosítani elismerésünkről, támogatásunkról és és szolidaritásunkról. Az anarchista szervezeteink és kezdeményezéseink minden lehetséges módon le fogják leplezni a következetlenségeit és a demagógiát elrejtve a ‘bolivár forradalom’ címszava mögé, a szükséges támogatás működtetésével válaszolva a kormány minden egyes támadására, amit a venezuelaiak igazság és szabadság iránti vágya ellen követnek el.