indy.media.hu független média központ

Péntekről szombatra virradóra idén harmadszor került elfoglalásra egy grazi ház, ezúttal a Grazbachgasse 43/45 szám alatt található három emeletes, 600 négyzetméteres csoda. A cél – természetesen – egy autonóm kultúrközpont létrehozása volt kiállítóteremmel, táncteremmel, ingyenes bolttal (Kost-Nix-Laden vagy Umsonstladen németül), alternatív könyvtárral, népkonyhával. A pár tucat aktivista közül többen lakósquatként is tekintenek az épületre. Az eseményt a környezetében lezajlott „Múzeumok hosszú éjszakája” fűszerezte igazán pikánsra: Graz idén Európa egyik kulturális fővárosa és így a házfoglalás az alternatív szcéna ajándékának tekinthető. Egy kiállítótermi falragasz egy óvodás kézírását mímelve a következő szöveget hordozta: „szeretnénk boldogok lenni, és olyan okosak vagyunk, hogy megszervezzük magunkat, hogy még sokkal több embert tegyünk boldoggá”.

A falragasz mellett még sok más üzenet volt olvasható, amit mind az arra járók tűztek ki, időnként egymással vitatkozva is: míg a ház homlokzatán hatalmas betűkkel az állt: „A lakhatási emberi jog”, addig bent az volt olvasható: „Ha megkapjuk alapvető jogként a lakhatást, nem kell többé bérleti díjat fizetnünk, csak ügyvédeket.”

A házat a zapatisták hatalomelméletéről Caracolnak nevezték el, ezzel utalva a nem-hierarchikus, körkörös társadalomszervezési modellre. Utóbb kiderült, hogy törökül ez rendőrörsöt jelent…

A legutóbbi házfoglalás négy napig tartott és a rendőrség kirakta az élni kívánó társaságot. Ez július elején volt és rá egy hónapra a város több pontján álsquatokat hoztak létre a házfoglalók: egy csomó házat berendeztek, mintha bent mindenre elszánt társaság készülne, hogy körömszakadtáig védelmezze a frissen szerzett zsákmányát. A rendőrség felült a trükknek és nagy erőkkel megtámadta a házakat jól elszórakoztatva a kacagó foglalókat. Október ötödikén éjjel azonban kiderült, hogy a humoristák nagyon is komolyan gondolják a házfoglalást: egy negyven-ötven fős csoport – főleg osztrákok, ezen belül is nagyrészt graziak – elfoglalta a fentebb említett épületet és villámgyorsan berendezkedett a képeken látható módon. Azonnal naggyűlést hívtak össze az első emeleten és konszenzussal döntöttek a fontosabb kérdésekben. A ház másnapra már működőképessé vált: kitakarítottak, feldíszítették, megoldották a víz- és áramszolgáltatást, megcsinálták a terembeosztást, felállították a főbb installációkat. Állandóan főztek a környékről összehordott hatalmas mennyiségű egy-két napja lejárt szavatosságú élelmiszerekből. Grazban minden egyes házban – beleértve az éttermeket, benzinkutakat és egyéb telephelyeket – szelektíven gyűjtik a szemetet és a bioszemét feltúrásával hatalmas kincseket lehet találni: több karton üdítőt, kenyeret, sajtot, friss zöldséget és gyümölcsöt, édességeket. A bentalvókkal megtelt a harmadik emelet, de mindig voltak utcai őrszemek, mert a környéken két rendőrkapitányság is van. A rendőrök hamar felfedezték a squatot, de a hétvégén csak jegyzőkönyvezni, fényképezni jöttek. A bonyodalmak hétfőn kezdődtek, amikor a házfoglalók tárgyalást kezdeményeztek a tulajdonossal a steiermarki Orvosi kamarával. A Kamara visszakövetelte az évek óta üresen álló épületet, mert szerették volna „azonnal hasznosítani”. A foglalók rámutattak a helyzet ellentmondásosságára és arra is, hogy a tartományban található lakóházak 8,6%-a üres, de az érveik lepattantak a tulajdon szentsége mögé rejtőző tárgyalópartnereikről. Kedd délutánra kilakoltatást jelentettek be, mire a squatterek ellenállással kontráztak. Élő rádióadásban közvetítették az eseményeket és az osztrák indymedia percről-percre tudósított a történtekről. A ház előtti ülősztrájkot felszámolva a rendőrök behatoltak az épületbe, hogy kiszedjék a magukat elbarikádozó házfoglalókat. A passzívan ellenálló foglalók ellen kemény rendőri fellépés történt: kicsavart kezekről és bevert fejekről szól a fáma. Egy házfoglaló a rendőri nyomás hatására egy háztetőről egy alacsonyabban fekvő tetőre esett.

Szolidaritási akciók voltak Ausztria-szerte, Linzben még egy raktárépületet is elfoglaltak a városban egyébként neonáci gyűlés miatt összegyűlt alternatívok. A hétvégén egy másik csoport is foglalt Grazban egy estére zavarkeltés végett.

Harcostársi üdvözlettel!

Egy házfoglaló élménybeszámolója – Ilyen egy nap az új squatban

innen fordítva

Szép az élet a mi házunkban. Olyan sok minden történik, olyan sok benyomás keletkezik bennem, hogy nem is tudom hol kéne kezdenem. A squatbéli napunk egy kis megbeszéléssel kezdődött – hogy is kezdődhetne másképp –, amelyen meghatároztuk, mi mindent kell csinálni. Közvetlenül ezután az emberek kirajzottak és rendkívül szorgalmasak voltak. Egy hatalmas takarítással kezdtük, amelyben sok segítő kézre számíthattunk.

Ezalatt pár autó útra kelt, hogy beszerezze az anyagokat. Különösen finom ételt kaptunk, hála a piaci árusok ajándékozó kedvének – köszi! – és köszönet a srácoknak, akik kitűnő étket varázsoltak belőle. Nagyon praktikus volt, hogy a házban eleve volt egy tűzhely, sütő és egy hűtőszekrény. Az autonóm központról szóló látomásunk szép lassan alakot öltött. Itt volt már az ideje, mert egy szomszéd állítása szerint a lehető legjobb fekvésű háromemeletes belvárosi épület tíz éve üresen állt. A tervek szerint lebontásra került volna és a helyébe épülne egy mélygarázs, de ezzel a szomszéd házat is le kellene bontani. A szomszéd ház tulaja ezt nem akarta.

A Kost-Nix-Laden behurcoltuk a földszintre (kirakatablakkal!), már állnak a polcok, csak még több ingyen cucc hiányzik. Apropó ingyenesség: ma este felállítunk egy ingyenmozit is, ehhez a kivetítőt épp most állítják be. Egy melléktermet is felépítünk ehhez, már spontán gitározás és egy kisebb furulyakoncert is volt. A mai múzeumok hosszú éjszakája kiváló ürügy, hogy megnyissuk az első autonóm kiállítást a házacskánkban. Ebből a célból a két kis udvarunk egyikén létesítünk egy stencilworkshopot, és az ott létrehozott műalkotásokat aztán természetesen szintén ki fogjuk állítani. Egy kis tábortűzünk és grillpartink is volt már és a konyhában még mindig non-stop főznek. Bútorokat is kerítünk, hogy a vendégeink otthon érezhessék magukat és így eszegetünk, üldögélünk, beszélgetünk, teszünk-veszünk, tervezgetünk és egyéb ilyesmik. A táncteremhez lesz még diszkófény, a bár ellát italokkal és az infoasztal infókkal.

Ahogy látni lehet, van élet a bódéban és olyan szép az egész, hogy libabőrös leszek tőle. Neked, aki épp a képernyő előtt ülsz és ezt olvasod: nézz be a Grazbachgasse 45-be, élvezd és vegyél részt az épp létrejövő autonóm központ felépítésében.

Vagy ami mégjobb: fogd pár barátodat, nézz körbe a környezetedben és tedd azt élhetővé.

Foglald vissza az életteredet!

Szolidáris üdvözlet Linzbe, Salzburgba, Jénaba, Koppenhágába és minden egyéb helyre.

A házfoglalók nyilatkozata

innen fordítva

Megígértük, hogy ismét színre lépünk és az ígéretet be is tartottuk:

Miután a júliusi squat után a várossal való tárgyalások eredménytelenül zárultak, elhatároztuk, hogy emancipatórikus kultúra és politika sorsának irányítását ismét a saját kezünkbe vesszük, a közvetlen érdekeltek kezébe. A város politikusaival való beszélgetések és az általuk tett gyenge javaslatok – a legkonkrétabb közülük egy próbaterem biztosítása volt, amely a Neubaugassén lévő Club PPC nevű szórakozóhelyen került volna átadásra – bizonyítják, hogy a mi érdekeinket semmiképp se akarják megérteni.

Számunkra az is nyilvánvaló, hogy a várospolitika egy kapitalista módon berendezett társadalomban a szociális helyzeten változtatni se nem tud, se nem akar. Akinek fedél kell a feje fölé, annak egy életen át kell kaparnia, mindaddig, míg az ingatlanok magánkézben vannak. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert a lakhatás és az élet alakításának joga emberi jog kell, hogy legyen és nem szabad olyan képzelgésektől függnie, mint hogy „bérmunkát kell végezzünk, hogy valamit megengedhessünk magunknak”. A neoliberalizmus által propagált alternatívátlanság üres badarság és ezt mi megmutatjuk.

Ezekből az okokból kifolyólag foglaltuk el péntek este a Grazbachgasse 43/45 szám alatti házat, hogy kulturális, művészeti és politikai célokból szabadon hozzáférhető legyen. Az épület évek óta üresen áll, mint az összes korábban elfoglalt ház és ideálisnak látszik egy autonóm kultúrközpont létesítéséhez. A korábbi alkalmakkor jelentkező a lakossági reakciókból ítélve szükség is van rá. A tervezett dolgok között csupa olyan van, aminek eddig nem sikerült helyet találnunk – egy ingyenes bolt, egy könyvtár, egy népkonyha, egy műterem és egy próbaterem – mind szabadon hozzáférhető és egyéni szükségletek mentén alakítható.

Ezúttal is elszántuk magunkat a maradásra! Lennie kell egy autonóm kultúrközpontnak Grazban!

Tagadjátok meg a bérletet és foglaljatok házat!

Harcostársi üdvözlettel!

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Osztrák indymedia (a legtöbb info németül, de van angol is, sok kép)
• Freiraum (osztrák squatter infok)
• Caracol induló letöltés
• Rádióinterjú a házfoglalókkal németül