indy.media.hu független média központ

Fent: a szerző. Nem a cikké, a könyvé.

Michael Crichton híres amerikai "sci-fi" (szmájli) és "techno-thriller" (megint) szerzõ. Ismerheted a nevét a Vészhelyzet sorozat, a Jurassic Park vagy -ha érdekel a környezetvédelem- 2004-es könyve, a State Of Fear (nálunk Félelemben, 2005-ös kiadás) kapcsán. Ez utóbbi igen nagy port kavart megjelenése után, és röpke bepillantást enged abba a klimatológiai tudományos (?) vitába, amely miatt az Egyesült Államokban a globális felmelegedés egész témaköre sokkal vitatottabb, mint mifelénk.

Mirõl szól a Félelemben? Ökoterroristákról és a látszólag ártatlan civil fedõszerveken át hozzájuk lecsorgó anyagi támogatás útjáról, a tények és vallásos meggyõzõdések megkülönböztetésérõl, a média befolyásáról, a klímaváltozás körüli vita mögött álló tudományos eredményekrõl és azok objektivitásáról, a gerjesztett félelemrõl, meg ehhez hasonlókról. Mindez persze sok-sok lövöldözésessel, irányított villámossal, folyóba esett autóssal és antarktikus halálrafagyóssal felhígítva.

Csak akkor érdekes ez a könyv, ha kíváncsiak vagyunk, milyen logikát alkalmaznak a Rendszeren belüli klímavitákban azok, akik ott vannak leragadva, hogy létezik-e egyáltalán probléma. Érdemes tudni, hogy a szerzõ az Olajkutató Geológusok Amerikai Szövetségétõl (American Association of Petroleum Geologists) újságírói díjat kapott érte - ezen is lehetne hümmögni egy sort, de Crichton okos, és hamar utalgat rá, hogy hülyék, akik notóriusan nagyipari érdekeket szoktak sejteni az ilyen dolgok mögött. Személyesen is találkozott Bush-sal a téma kapcsán, aki jól megdícsérte õt. James Inhofe szenátorról pedig azt kell tudni, hogy egy amerikai ultrakonzerv republikánus képviselõ, aki híres-hírhedt a globális felmelegedéssel és a klímaváltozással kapcsolatos szkepticizmusáról (továbbá az amerikai állampolgárság nyelvvizsgához kötésérõl, a homoszexuálisok elleni kirohanásairól, stb), de a Kellemetlen Igazságban is felbukkant. Szóval ez az Inhofe az amerikai Szenátus környezetvédelmi bizottságának az elnöke (!!!) volt, és Michael Crichtont is beidézte
meghallgatásra egy ízben.

A Félelemben alapvetõen egy konvencionális akció-thriller szabványkarakterekkel és -jelenetekkel, de ez nem is érdekes; a beleírt didaktikus (de sokunk számára újszerû megközelítésû) okoskodások mellett egy valami biztosan igaz: gondolatébresztõ. Másfelõl nem árt foglalkozni az ilyen véleményekkel, megvizsgálni õket, csak hogy az ember tudja, mit gondolnak a Michael Crichton-ok.

A történet: egy Daryl Hannah-féle környezetvédõ sztárok társaságában repülõvel utazgató, Ferrari-gyûjtõ "zöld" multimilliomos rájön arra, hogy az általa támogatott amerikai környezetvédõ szervezet elég radikális eszközöket is képes bevetni azért, hogy megnövelje a saját klímakonferenciájára irányuló figyelmet. A gazdag fószer meg akarja vonni a támogatását, és "zöld szemléletû" barátaival egyetemben (akik mind okoskodó, naív, manipulált hülyék a könyvben,de legalább mindent megkérdeznek az olvasó helyett) kezdi felismerni, hogy a globális felmelegedés kérdése korántsem olyan egyértelmû, mint ahogyan azt mindenki hiszi. Ez annak a pernek az elõkészítése során derül ki, amelyben ez a szervezet és a fiktív (Vanuatu nevére gyanúsan hajazó) Vanutu állam karöltve épp az Egyesült Államok beperlésére készül, amiért tevékenységével hozzájárul a globális felmelegedéshez és ezáltal a Vanutut fenyegetõ tengerszint-emelkedéshez.

Szerencsére jön John Kenner, a titkosszolgálati szakember, aki jól tud (ahogyan a szerzõ is sejt) olyan dolgokat, mint:

-A globális felmelegedés valószínûleg hülyeség. Továbbá:

-A malária ellen alkalmazott DDT anyag betiltása anno kész emberiségellenes bûntett volt, mivel helyette egy sokkal rosszabb rákkeltõ anyagot alkalmaztak, és egyébként is 30 millióan haltak meg az intézkedés miatt maláriában. Ezért a DDT-t betiltók sokkal nagyobb gazfickók, mint Hitler.

-A passzív dohányzás egyáltalán nem káros.

-Az IPCC korábbi klímajelentését (az ENSZ-es elemzés, amelybõl a legutóbbi 90%-os valószínûségûre teszi, hogy az emberi tevékenység jelentõsen befolyásolja a létezõ globális felmelegedést) szerzõ tudósok eredetileg nem tudtak semmit mondani az emberi befolyásról, ezért a jelentést utólag kellett manipulálni. Egyébként sem áll semmilyen, de fõleg nem hiteles tudós a tanulmány mögött Crichton szerint, amint az a Charlie Rose show-ban készült interjújából kiderül.

-Stb.

Ami érdekes a könyben, az a (látszólagos) megalapozottsága. A szerzõ tudományos eredmények sorát mutatja be a könyv oldalain arra vonatkozóan, hogy a globális felmelegedés korántsem olyan drasztikus, mint azt sokan mondják, az emberi tevékenységnek igen kevés köze van hozzá, mitöbb, talán nem is létezik, mint olyan. Ilyen például az a jelenet, ahol a perre készülõ "environmentalisták" felvázolják az egyik szereplõnek a problémákat a globális felmelegedés bizonyítása kapcsán. Eszerint a felmelegedési tendenciák a nagyvárosokra egyértelmûen jellemzõbbek, a kisebb településeken viszont rendre alig növekvõ vagy éppen csökkenõ hõmérsékleti értéketet sikerült mérni. Crichton szerint ez annak tudható be, hogy a szmogos, felhõkarcolós betondzsungelek, illetve általában a forgalmas nagyvárosok jobban megfogják a hõt, és ilyen centrumokban van a legtöbb meteorológiai állomás és mérõhely. Ez biztos igaz is, bár teljesen nyilvánvaló, hogy nem csak az amerikai nagyvárosokban mértek melegedést, hanem mindenhol szerte a világban. Nem így Michael Crichton. Szerinte ugyanis súlyos érv a Föld felmelegedése ellen, hogy a bolygó egyes pontjain (például a sarkvidéken) lehûlést tapasztalunk.

"A médiának nem érdeke, hogy kiegyensúlyozottan mutassa be a véleményeket."

Felismerve egy lehetséges reakciót az állításaira, egyben támadja azokat, akik minden tudományos eredményt (vagy legalábbis a vallásos, prekoncepciós meggyõzõdésüknek nem megfelelõt) manipulált, esetleg az üzleti érdekek által lezsebelt gátlástalan (ál)szakemberek munkájának kiáltanak ki. Az egyetlen gond, hogy Crichton néhány általános érvényû igazság mellett (lásd a fentebbi közhelyes idézetet) olyan szakmai
következtetéseket sugalmaz, amelyekhez nem rendelkezik konzisztens háttérrel. Elég sok komolynak tûnõ szakember kapta fel a fejét a meglátásaira (és persze olyanok is coltak bõven, akik méltatták), mert az egy dolog, hogy a
szerzõ összekeveri, milyen légnyomásváltozással (csökkenõ vagy kövekvõ) függ össze a tornádók kialakulása, de az ilyen tévedéseknél komolyabbakkal is vádolják a szerzõt. Crichton látszólag elég koncepciózusan fogadta be és szûrte meg az információkat, amelyeket szerzett. A realclimate.org-ot üzemeltetõ szervezet egyik klimatológusa a Félelemben állításaira írt válaszcikkében például sajnálkozásának adott hangot, amiért a könyv szerzõje figyelmen kívül hagyott sok fontos információt azokból, amiket õ maga ismertetett Crichtonnal a szervezetnél adatgyûjtés céljából tett látogatásakor. Így például azt is, hogy a sarki jég lehûlése
egyáltalán nem jelent cáfolatot a globális felmelegedés jelenségére.

Cirka 500 oldal, elég könnyed, ha most épp nincs jobb, olvasd el.