indy.media.hu független média központ

Először arról néhány szó, hogy miért érdekes egyáltalán ez a téma. Azt gondolhatnánk, hogy egy marginális ügyről van szó, mivel ma Magyaroszágon évente 250-300 gyerek születik otthon, eddig összesen kb. 3300. Mivel az otthon szülők között sok a nagycsaládos ez max. 1000 családot jelent. A téma jelentősége viszont messze túlmutat ennek a néhány ezer embernek az életen.

A otthonszülés joga először is egy szabadságjog. A szülés nem betegség, hanem egy normális élettani folyamat, és bárkit kórházba kényszeríteni ennek kapcsan nagyon erőszakos és diktatórikus dolog. Felmerül ugyebár, hogy az anya egyéni szabadságjoga felülírja-e az újszülött jogát a biztonsághoz. Erre azt a megnyugtató választ tudom adni, hogy az utóbbi években készült kutatások szerint nem veszélyesebb otthon szülni, mint kórházban, sőt! Például a British Medical Journalban 2005-ben jelent meg egy Észak-Amerikában végzett vizsgálat eredményeit bemutató tanulmány, amiből az derül ki, hogy alacsony kockázatú nők ésetében (a várandósok 80%-a) a szülés körüli halálozás ugyanannyi, mint kórházban, a beavatkozások és az ezek nyomán fellépő szövödmények száma viszont töredéke a kórházban előfordulóknak (császármetszés, mesterséges szülésmegindítás, gátmetszés stb.)

Ezen túl az a mód, ahogy egy kultúra a szüléshez áll jellemzi az egész élethez és az emberi lényhez való hozzállását, illetve jól mutatja a nők státuszát az adott társadalomban. Ma a kórházaban sajnos sokszor éri erőszak a nőket és az újszülötteket. Vannak jó kórházak, ahol ez kevésbé jellemző, de ha az ember beteszi a lábát egy ilyen intézménybe, onnantól kezdve a felelősség és így a döntes joga is az orvosok kezébe kerül, így semmi garancia nincs arra, hogy az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben levő szölő nőt bármi is megvédheti az ésetleges lelki és fizikai erőszakhelyzetektől. Vannak tehát olyanok, akik nem vállaljak ezt a "kockázatot", hanem inkabb otthon maradnak, ahol úgy és azokkal szülhetnek, ahogy az nekik megfelel. A kulcsszó igazából nem is az otthonszülés, hanem a háborítatlanság. Akik pedig a kórházi szülések gyakorlatán szeretnének változtatni a szülés humanizálásáról beszélnek. A szülés szabadsága a demokrácia szempontjából fontos, a háborítatlanság pedig az erőszakmentesség szempontjából.

Ezen túl biztos nektek is feltűnt, hogy a szülészek legnagyobb része férfi. A kórházakban, a mai szóhasználattal élve a férfi orvosok levezetik a nők szülését. Gyakorlatilag megmondják nekik, hogy hogyan kell szülni (most nyomjon, anyuka!). És mivel majdnem minden szülés során történik valamilyen beavatkozás, azt is sikeresen bebizonyítják, hogy az ő segítségük nélkül nem is tudnánk megszülni a gyerekeinket. Sok kulturális és filozófiai aspektusa van még a kérdésnek, de ezekbe most nem mennék bele.

Mesélnék viszont egy kicsit az otthonszülés jogi helyzetéről. Jelenleg nem tilos otthon szülni, mivel mindenkinek alkotmányos joga, hogy ott hozza világra a gyermekét, ahol akarja. Van azonban egy szervezet, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium, ami az Egészségügyi Minisztérium tanácsadó szerve, amely 1999 óta több állásfoglalást adott ki a témában, amelyek mind arról szóltak, hogy kórházban szülni biztonságosabb, vagyis az otthonszülés veszelyézteti az anya és a magzat egészségét. Ennek alapján eddig nem rendezték az ügyet, habár eddig minden kormány nekifutott, de sosem jött össze nekik.

Ezek alapján tehát szabad, de nem ajánlott intézményen kivűl szülni, és felelősségre vonható az a szakember, aki ebben a szülő nőnek segédkezik, mint ahogy az meg is történt Geréb Ágnessel, akiről szintén biztos hallottatok már. Ami miatt rossz még ez a rendezetlen helyzet, az az, hogy nem egyszer hátrányos megkülönböztetés éri azokat a nőket, akik végül kórházban fejezik be a szülüsüket, ami ez esetek kb. tíz százalékában fordul elő. (Itt jegyezném meg, hogy a szeptemberi tragédia óta, amikor egy újszülött meghalt szülés közben többször lehetett hallani a médiában, hogy kórházba kerültek otthon szülő nők. Ez teljesen természetes, eddigi is így volt, egyikük sem volt egy kirívó eset, ez hozzátartozik ehhez a műfajhoz.) A másik nagy hátrány, hogy azok a gyerekorvosok is kockáztatják működési engedélyüket, akik a szülés után megvizsgáljak a babát. Vannak még nehézségek az anyakönyveztétessel is. Ezen túl eddig a tb sem fedezte az otthonszülések költségét.

Eddig tehát azért nem született meg ez a rendelet, mivel - a szakállamtitkár megfogalmazása szerint - a Minisztérium nem tud szembemenni a Kollégium állásfoglalásával, így az orvos lobbi (maffia?) eddig sikeresen akadályozta meg az otthonszülés jogi rendezését. A cél jelenleg sem más, csak a stratégiájuk változott meg. És hogy miért fáj nekik az otthonszülés kérdése? Valószínűleg nem az évi háromszáz szülés aggasztja őket (a 95,000-ből), hanem az, hogy kiderül, hogy egy normális szüléshez nincs szükség orvosra, és ez a felismerés a kórházakba is begyűrüzik. Az az igazsag, hogy túl sok szülészorvos van ma Magyarországon. Úgyhogy van is mitől félniük. A szaktudasukra persze nagy szükség van, mert adott esetben életet menthet. De ismet kihangsúlyoznám, hogy az esetek 80 százalékában nem lenne szükség orvos jelenlétére a szüléseknél!

További veszélyeztető tényező az orvosokra nézve, hogy kiderül, hogy az eddigi gyakorlatuk nem helyénvaló, és hát ki szereti, ha változtatnia kell bevett szokásain?! Példának említeném, hogy háborítatlan körülmények között senki (!) nem szül hanyattfekve. Persze az orvosnak kényelemesebb, ha a szülő nő alkalmazkodik hozzájuk, mintha adott esetben le kéne térdelniük vagy feküdniük a földre, hogy vilagra segítsék az újszülöttet. A Kollégium által jóváhagyott protokollok egyéb vonatkozásokban is elavultak, úgyhogy számon lehetne és kellene is kérni rajtuk, hogy a legújabb tudományos eredmények figyelembe vételével dolgozzák ki a kórházaknak előírt eljárásokat és módszereket. Ezt hívják tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslásnak.

Néhány szót a bábákról. A bábák szülésznői végzettséggel rendelkeznek, és mielőtt önállóan dolgozni kezdenek sok otthonszülésnél vannak jelen tanoncként. Elsődleges feladatuk a szülés folyamatának kísérése, segítése, és legfőképpen a vészhelyzetek időbeni felismerése. Egy bábás szülésnél minden a szülő nő beleegyezésével történik, teljes mértékben az ő igényeihez alkalmazkodnak a jelen lévő segítők.

Magyaroszágon jelenleg két helyre fordulhat, aki intézményen kívüli szaksegítséggel akar szülni. Van az Alternatal Alapítvány , ez Geréb Ágnes és csapata, vagyis három bába és 10-12 tanonc, valamint pár tucat dúla. Ők működtetik a Napvilág Születésházat. Ezen kívül van még a Holdudvar Bábaház, ahol egy külföldön szakképesítést szerzett bába dolgozik három segítőjével. Az Alternatal Alapítvány szülésre felkészítő tanfolyamot is szervez, amelyen mindenkinek részt kell vennie, aki velük szeretne szülni.

Szóval vannak, akik otthon akarnak szülni, vannak szakképzett bábák, akik lassan 20 éve segítik ezeket a szüléseket, van a Minisztérium, ahol megszületett a szándék, hogy rendezzék ezt a kérdést, és van a Szakmai Kollégium, amely 20 éve hangoztatja, hogy nem támogatja az otthonszülést.

De hát akkor mi is a gond ezzel az új rendelettel? Az vele a gond, hogy azok írták, és azoknak a szemlétetét tükrözi, akik eddig tűzzel-vassal írtották az otthonszülést. Hogy fogalmuk sincs, hogyan dolgozik egy bába, hogyan néz ki egy háborítatlan szülés, mert még sosem láttak ilyet. Ideális esetben a bábák ajánlásait és szakmai anyagait vették volna alapul, nem pedig a Szakkollégium véleményét. A részletekbe nem mennék bele, de a legnagyobb gond az egésszel az, hogy látványosan ki akarják rekeszteni azokat, akik eddig Magyaroszágon ezzel foglalkoztak, akiknek valódi kompetenciájuk és tapasztalatuk van az intézményen kívül szülésekkel. Úgy tesznek, mintha nem lennének Magyaroszágon szakemberei a témának. Előírták ugyanis, hogy tíz (!) éves szakmai gyakorlattal rendelkező orvos legyen jelen a szüléseknél. Igaz, csak egy időre, amíg nem be nem indul az otthonszülés kísérésére képzett bábák oktatása. Azt még nem tudni, hogy ez pontosan hogy fog kinézni, és mennyi ideig fog tartani. Viszont nincs olyan orvos, aki a kórházi munkája mellett otthonszüléshez tudna menni. És különben sem ért hozzá. Szóval gyakorlatilag betiltották az otthonszülést. Ezen túl tehát egyedi ügyeskedésekre, külföldre, vagy pedig kórházba kényszerülnek azok a szülő nők, akik a háborítatlan szülést választanák!

***

Most pedig mesélnék a szülők szervezkedéséről. November elején vált köztudottá, hogy készül a rendelet. A kiszivárgó információk alapján már lehetett tudni, hogy rossz lesz azoknak, akiket valóban érint. A hangulat már amúgy is elég paprikás volt a szeptemberi tragédia és az ennek nyomán beinduló negatív médiahadjárat kapcsán. Azt fontos még megjegyezni, hogy azok, aki otthon szültek vagy szeretnének otthon szülni nagyon eltökéltek. Mielőtt valaki úgy dönt, hogy nem kórházban fog szülni alaposan végiggondolja a kérdést, amihez rengeteg információra van szükség. Egy háborítatlan szülés pedig elég erős élmény tud lenni, ezért is van sok nagycsaládos köztünk. Szóval meglehetősen elkötelezettek az "otthonszülősök", és nagyon motiváltak, hogy a jövőben is lehetőségük legyen ott és azzal szülni, akivel akarnak, nagyon nem mindegy, hogy mi van a rendeletbe írva.

Először indítottunk egy levelezőlistát. Néhány nap alatt 150 ember csatlakozott, és beindult az ötlelelés. Elneveztük magunkat Szülők a Szabad Szülésért Társaságnak. Nagyon hamar lett egy honlapunk (www.szabadonszulni.hu) is, ahol elindult egy zárt fórum, ahova 350 ember regisztrálta magát. Itt folytattuk tovább a szervezkedést. Az Iwiw is sokat segitett a szülők megtalálásában.

Először lobbizni kezdtünk SZDSZ-es politikusoknál, mert ők írányítják a Minisztériumot. Személyes meghallgatást kértünk. Végül 6-7 politikussal sikerült személyesen találkozni, beszélgetni, írásos anyagainkat átadni. Nyitottak voltak, meghallgattak minket, de sok hatását nem éreztük a dolognak. Egy másik akció keretében híres embereket kerestünk meg, hogy írják alá a petíciónkat. Több, mint kétszáz aláírást gyűjtöttünk néhány nap alatt. A petíció megjelent a Népszabadságban.

November közepén a Minisztérium előrukkolt egy rendelettervezettel. Rá egy hétre meghívták a Társaságot a Minisztériumba egy egyeztetésre. Mi voltunk a "civilek". Ezen az egyeztetésen mindenki ott volt: a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium tagjai, a bábák, orvosok, védőnő, összesen vagy 20-30 ember. Persze az egész nem volt jó semmire, csak arra, hogy ezt is kipipálhassák. Ezután mindenki beadhatta a módosító inditványait. Beadtuk mi is a miénket. Csatloltuk egy rögtönzött felmérés eredményét is. Megkerestük telefonon a szülészetek 20%-át, és megkérdeztük, hogy az ott dolgozó, tíz éves tapasztalattal rendelkező orvosok vállalnának-e otthonszülést. Nem találtunk egyet sem.

December közepén kijött a következő szöveg, ami nem különbözött sokban az előzőtől. Az egyik szülőtag telefonon megkereste a Minisztériumban a rendeletért felelős munkatársat, és hosszasan beszélgetett vele. Kiderült, hogy meglehetősen előítéletesek, a módosító javaslatokat gyakorlatilag el sem olvasták. Nem maradt hát más hátra, mint a Szakmai Kollégium állásfoglalását megtámadni, és bebizonyítani, hogy tudományos tényeket hamisítottak meg, és mindenkit félrevezettek.

December végén egy kis performansz keretében átadtunk a Minisztériumnak egy nyílt levelet, amiben leírtuk, hogy hogyan hazudik a Szakmai Kollégium, és kértük őket, hogy vizsgálják felül az állásfoglalásokat. A Minisztérium előtt összegyűlt 50-60 ember, és színes lufikat eregettünk, melyek jelképezték a Kollégium otthonszülés elleni érveit. Erről megjelent néhány cikk az interneten, illetve néhány rövid hír a híradókban. Ígéretet kaptunk, hogy szembesíteni fogják a Kollégiumot a levélben foglaltakkal.

Itt tartunk most.

Ezen kívül nyílvánvaló számunkra, hogy szükség van az emberek informálására, a közvélemény formálására, az előítéletek feloldására a kérdéssel kapcsolatban. Ezért elkezdtünk olyan csoportokat is létrehozni, akik hosszú távon fognak foglalkozni a témával: szakmai anyagokat gyűjtenek, fordítanak, írnak, kiadványokat jelentetnek meg, járják az iskolákat, kiállításokat szerveznek stb. És itt természetesen nem csak az intézményen kívüli szülésről van szó, hanem arról a többi évi 95,000 nőről és babáról is. A cél az, hogy a kórházban is változzanak a viszonyok.

2008 január 3.

Kapcsolódó linkek

• Szülők a Szabad Szülésért Társaság