
A közszolgáltatások privatizációja ma már szinte minden országot érint, így aktualitása nem vitatható. Ahogy A nagy kiárusítás című filmé sem, ami az ominózus TB-törvény megszavazása után egy hónappal kerül a magyarországi mozikba. A neoliberális gazdaságpolitika követői „varázsszerként” tekintenek a privatizációra, azt feltételezik, hogy az egészségügy vagy az áramszolgáltatás magánkézbe adása javítja a hatékonyságot, a szolgáltatások színvonalát, sőt, egyes esetekben olcsóbbá teszik azt. Vajon így van-e ez a gyakorlatban és tényleg a „kiárusítás” fogja megoldani az országok gazdasági problémáit?
Florian Opitz filmje erre keresi a választ, és elsősorban az érdekli, hogyan érinti mindez az „egyszerű” embereket. Valószínűleg vannak előzetes elvárásai, amelyekre igazolást keres és nem hisz a privatizáció messianisztikus szerepében. Filmjére mégsem mondhatjuk, hogy dogmatikus, nem megalapozott, vagy „michael moore-os”. Ha nem is okoz a privatizáció mindenkinek olyan drasztikus változásokat az életében, mint a filmben szereplő Mirandának vagy Bonganinak, ha nem is fog mindenhol háborúhoz vezetni a víz magánosítása, mint Bolíviában, abban biztosak lehetünk, hogy rengetegen fognak szenvedni a hatásaitól.
A nagy kiárusításban a Dél-Afrikában (Sowietoban) élő Bongani küzd az áramszolgáltatás, az angliai Brightonban mozdonyvezetőként dolgozó Simon a vasút, a Fülöp-szigeteki (manilai) Miranda az egészségügy, a bolíviai Cochabambában élő Oscar pedig a víz privatizációja ellen. Az ő sorsukon, illetve elbeszélésükön keresztül nyerhetünk betekintést abba, mi történik, ha magánkézbe adják a közszolgáltatásokat. A történetek egymásba fonódnak, és nem önmagukban, elszigetelten mutatnak rá problémákra, hanem globális dimenzióba helyezve, rendszer-és kapitalizmuskritikaként. Florian Opitz nagyon jól szemlélteti, hogy ezek a folyamatok nem esetlegesek, véletlenszerűek (hiszen többek között a washingtoni konszenzuson alapuló gazdaságpolitikába illeszkednek); és a filmnek az is nagy erénye, hogy nem a „gonosz” multinacionális vállalatok, illetve a „jótékony” állam dichotómiában gondolkodik.
Látjuk, ahogy a nemzetek felett álló szervezetek, mint a Világbank, az IMF ráveszik az országokat a privatizációra, a nagytőke irányító szerephez jut. Apaként őrködnek az államok felett (patriarchátus a patriarchátus felett), gyerekként kezelik az embereket, akik szerintük nem tudják nélkülük megoldani a problémákat. Az is jól látszik, hogyan fonódik össze a kormányzati politika a tőkések érdekeivel. Az Világbank ex(renegát)-elnöke, Stiglitz is megszólal a filmben, és leleplezi a két nemzetközi pénzügyi szervezet politikáját. Tisztában van vele, hogy a „fejlődő” országoknak nyújtott „támogatás” valójában a tőke érdekeit szolgálja, és ezek az országok nagy árat fizetnek a privatizációért.
A globális rendszerkritikát elsősorban Bongani fogalmazza meg, aki a kapitalizmus ellen szólal fel, és a munkásosztályt élteti. De a mozdonyvezető Weller is látja, hogy a munkásság elnyomása a profit érdekében nemzetközi folyamat.
A „rend” fenntartásához megfelelő apparátusra is szükség van. Dél-Afrikában bürokraták ellenőrzik, hogy ki nem fizetett áramot, és könyörtelenül kikapcsolják, ha „engedetlenséget” tapasztalnak. Bolíviában rendőrök biztosítják, hogy senki se jusson „jogtalanul” vízhez. Vajon kinek az érdekeit védi az állam?
A Világbank és az IMF képviselői persze sikerként könyvelik el a privatizációt. A kritikusok szerintük nem látják a valódi eredményeket. De kinek is van igaza?
A helyzet nem túl bíztató, és úgy tűnik, a folyamat visszafordíthatatlan. Mégis felcsillan a remény. Bolíviában sikerrel jártak a tüntetők, áldozatok árán, de visszaszerezték a vízhez való jogot, sőt a vízmű vezetésében a helyi közösség most aktívan részt vesz. Dél-Afrikában működik az áram-visszakapcsoló kommandó. Az embereket összefogásra, küzdelemre tanítják a kiélezett helyzetek, és mindez talán egy komolyabb változás kezdete lehet.
Január 16-án lesz a Toldi Moziban a film premier előtti vetítése, gyertek el minél többen!
Program:
18:00-19:00, a Toldi Kávézójában: Szalai Erzsébet bemutatja a ’Gazdálkodj okosan! A privatizáció és a közszolgáltatások politikája’ címmel, Scheiring Gábor és Boda Zsolt szerkesztésében megjelent könyvet.
19:00-20.30, a Toldi Mozi nagytermében: A Nagy Kiárusítás premier előtti vetítése
A könyvhöz a Védegylet könyv- és info-standjánál lehet hozzájutni, a film előtt és után.
Hozzászólások
láthatatlan kéz helyett láthatatlan kizsákmányoló
Láthatatlan kéz helyett láthatatlan kizsákmányolók irányítják a piacot!
Ma már nincs „megfogható” tulajdonos, és pláne nincs: büszke tulajdonos! (Lásd az Amerikai gengszter c. filmet!)
És ki gondolta, még nem is olyan rég, hogy szabad mindent a piac (farkas)törvényire bízni!?
Hogy közgazdaságilag azonos (piaci) probléma-e pl. a divatcikk (bugyi, nyakkendő stb.) termékek piacosítása, privatizálása vagy mondjuk: az egészségügy, az áram-, gáz és vízszolgáltatás vagy éppen a vasút (a nem éppen bíztató angol példa!) privatizálása!?
Jelentem végül: vasárnap délután alig tudtam megszámolni a nézőket az Urániában, volt legalább 15-20 néző!
(Aki jár moziba, az tudja, hogy ma ez már siker! Ráadásul a nézők, a’szem vették a film üzenetét!)
nem mozizni kéne!
Tettekre van most szükség nem a szórakozásra. Ki kell menni az utcára és az aláírásokat gyűjteni, nem pedig a neoliberális mocskot bámulni, és a füvet szívni.
nagyokos
Ok, neked vannak jó ötleteid arra, hogyan lehet tömegeket megszólítani, mozgósítani? Elmagyarázni nekik, miről szól a privatizáció, ráébreszteni őket, hogy meg fogják szívni, és közben rávenni őket arra, hogy tegyenek valamit ellene?
Mert pont ez a célunk a GP-ben a filmekkel.
Persze nem gondoljuk, hogy így mindenképpen rengeteg emberhez eljut az üzenet, de ki tudja. Ahogy az októberfeszten pont az Ausverkauf utáni beszélgetésen fogalmazódott meg a TB-mentők ötlete, úgy itt is létrejöhet valami együttműködés.
Egyébként meg a TB-mentők azon dolgozik, hogyan lehet majd összegyűjteni az aláírásokat a népszavazáshoz, illetve később rávenni az embereket arra, hogy igennel szavazzanak. Mást nem igazán tehetünk még.
A fűszívás nem tudom, hogy jön ide, és akadályozná-e a munkát, de te nagyon okos vagy, hiszen állandóan bölcs cikkeket írsz, biztos erre is tudod a választ.
ne ülj fel neki, PF!
Ez valószínűleg egy bt-féle, vagy hasonló átbaszás.
ne ülj fel neki, PF!
Lehet benne valami, nagyon jobboldali provokátor szagúak az írásai Takács Ferencnek.
ne ülj fel neki, PF!
Szerinem nem, csak ennek van bt-szaga.
Hungary for sale
Azért jó lenne, ha egy okos ember a privatizált magyarországi javakról/szolgáltatásokról is irna egy könyvet.
olvassatok minden nap
„A Gazdálkodj okosan! című könyv kutató és aktivista szerzői a hazai privatizációs folyamatokat elemzik kritikus szemmel és alapos érveléssel.”
olvassatok minden nap
Oké, köszi.
a filmből megtudhatod
-lekapcsolt áramot hogyan lehet visszapattintani
és mennyit kaphatsz érte (esetleg kinyírnak)
-ha nincs pénzed ellátásra attól még bemehetsz a korházba a levegőt kézzel pumpálni a haldokló rokonnak
-a britteknél a szakszervezet nem szólhat bele az uniformisok ill. közlekedési balesetek megelőzésébe
-bolíviában érdemes meghalni a vízért
köszönet a tévegyletnek
a vitát is…
…ami alatt azon méláztam, hogy hány orvos honfitársam makacsolta meg magát és nem szedte a vizitdíjat (tudtommal egy)
és ha megszaporodik az ellátatlanok köre akkor lesz-é orvosokból álló gerillacsoport, akik ingyen gyógyítanak (akár kiszállással)? (nem írom le)