indy.media.hu független média központ

Bár még az élethez való jog sem biztosítható minden körülmények között, tehát elképzelhető olyan helyzet, sőt elő is fordult nem egyszer, amikor élet élet ellenében tört egymásra, és csak az erő dönti el, ki tudja megvédeni ezen jogát. A fejlett európai államközösség a szabad költözködést azon feltételezés mellett tudta valóra váltani a saját állampolgárai számára, hogy lakosai mindenütt hasonló módon élnek, és becsülik meg egymás, és a közösség értékeit. De soha fel sem vetődött, hogy ezt a költözködési szabadságot kiterjessze ezen közösségen túlra, illetve olyan esetekre, amelyek adott helyek kulturális viszonyait alapvetően felborítja. Ugyanis a költözködés nem egy egyoldalú egyszemélyes cselekmény, hanem annak a költözködő emberen kívül részese mind a korábbi, mind az új lakóhely életközössége. És ezen résztvevőknek szintén megvannak a maguk jogai, és igényeik például arra, hogy az általuk létrehozott élőhelyet meg tudják óvni a külső támadásoktól, és olyan külső befolyásoktól, amelyek ellehetetlenítik a saját életvitelüket, sértik saját jogaik gyakorlását. Tehát a saját életkörnyezet védelmének, és óvásának joga erősebb, mint mások szabad költözködési joga, mivel az életkörnyezet védelme szorosan kapcsolódik az élethez való joghoz.

Ezen összefüggés figyelmen kívül hagyása miatt nagyon torz értelmezésekkel, és megnyilvánulásokkal találkozhatunk az olasz, francia, és kanadai cigány bevándorlásokkal, és az azokkal szembeni intézkedésekkel kapcsolatosan.

Az európai cigányság sorsa nagyon sokféle, országonként is nagyon különböző, de egyes országokon belül is nagyon sokféle. A cigányság egykoron egységes félnomád vándoréletet élt, amely a korabeli európai gyér lakottság, és nagy kiterjedésű műveletlen földek miatt szinte sehol sem okozott súrlódást a röghöz kötött lakosság, és a vándorok között, sőt számos kölcsönös előnnyel is járt az ipari szolgáltatások, és kereskedelem révén. De az európai népesség növekedésével, illetve a földek piacosodásával a vándorlás egyre nehezebb lett, és egyre nagyobb lett a letelepedés, és életmód váltás kényszere. Ennek megfelelően a cigányság jelentős része el kezdett beolvadni az európai életmódba, és a beolvadás legkülönbözőbb fokain álló cigány közösségekről beszélhetünk Európa szerte. Vannak olyan cigányok is, akik teljesen beolvadtak, és legfeljebb családi emlékeik miatt vallják magukat cigányoknak, de életformájukban már teljesen beilleszkedtek, vannak olyanok, akik zárt közösségüket megtartva próbálnak megbarátkozni az új életformával, de vannak olyanok is, akik változatlanul nomádként próbálnak élni. Az egyre inkább asszimilálódó életformán felül meg kell említeni a kulturális identitás, és cigány nyelv megtartásának igényét is, amely lélekben ugyan képes lenne egybekovácsolni a cigányságot, azonban a nagyon különböző életformák számos zavar forrásává válnak e folyamatban. A cigányság nemzeti eszméje emiatt egy képlékeny, formálódó magzat, amely eddig még képtelen volt világra jönni. De néhány fontos vezérelvet meg kellene fontolni a cigányságnak. Legfontosabb, hogy teljesen fel kell hagyni a nomád életvitellel, és teljesen európai módon kellene élni, és dolgozni. Példának ott a magyarság története, hiszen a magyarok is harcos nomád pásztornépként vonultak be a Kárpát-medencébe, és több mint száz éven keresztül rettegésben tartották Európát. Majd miután a csatákban többször elvéreztünk, István király erőszakkal európizálta a magyarokat, így biztosítva a magyarság fennmaradását. Ma már nem találni olyan magyar embert, aki komolyan fontolóra venné, hogy nomád magyarként éljen, még ha szabadidejükben sokan szívesen játszanak is az ősmagyarok tevékenységét felidézve. Tehát a nomád múlt nem veszett el a magyarok eszmei világából, és nemzeti érzéseiből, még ha nem is vagyunk már nomádok semmilyen szempontból. Tudomásul kell venni, hogy ma, amikor minden talpalatnyi földön vagy ház épült, vagy haszonnövényt termesztünk, vagy állatot legeltetünk, nincsenek meg a nomád életvitel feltételei. És persze a mai nomád élet sem hasonlítható a korabeli nomád élethez. A korábbi gazdag természet helyett ma gyakran a szeméttelepek biztosítják a nomád élet anyagi hátterét. Bármennyire is ragaszkodnak néhányan az efféle szabadsághoz, észre kell venni, hogy ez annyira más életforma, hogy szükségszerűen ellenérzéseket vált ki a két életforma találkozása, ami állandó súrlódások forrása.

Nem sok csodálkozni való van azon, ha a franciák, és olaszok rossz néven veszik a küszöbük előtt megjelenő cigánytelepeket. Nem Sárközy háza küszöbén, hanem más franciák küszöbén, akik viszont Sárközytől várják el, hogy oldja meg a problémájukat. Mit lehet lépni? Hogyan lehetne eltűrni, hogy az évszázados francia közigazgatás minden szervezetét megkerülve illegális települések jelennek meg az országban? De nem csak a közigazgatást kerülték meg, hanem a piacot is. Ugyanis a „szabad” költözködésnek mellesleg az is feltétele a „szabad” világunkban, hogy a lakóhelyért fizetni kell. Ennek hiányában teljesen fölösleges a szabad költözködésről szónokolni, hiszen fizetés nélkül enni sem lehet, és semmi mást sem lehet eltulajdonítani mástól.

Sajnálatos, hogy akik most a visszatoloncolás ellen nagy hangon tiltakoznak a költözködés szabadságát kiemelve, és lerasszistázva mindenkit, aki nem tiltakozik velük, barátságos meleg otthonban élnek, és maguk lennének legjobban felháborodva, ha mondjuk a kertjükbe, vagy az ajtajuk elé táboroznának le a nomád cigányok, elviselhetetlenné téve mind a közlekedésüket, mind a tartózkodásukat a saját lakásukban, és felháborodásukat félelmükben kénytelenek lennének elfolyatni magukban, hiszen ha megsértenék valami általuk sem érthető módon nem kívánt kéretlen szomszédjaikat, még az életüket is félteniük kellene, hiszen az is tudott dolog, hogy a félillegalitásban élő nomádok ritkán fordulnak bírósághoz, ha sérelmeiket kell orvosolniuk.

Nem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy nem szeretném a cigányokat, sőt kifejezetten örülök minden olyan sikerüknek, ami erőssé, és gazdaggá teszi őket. De a nomád életvitel semmiképpen nem támogatható. Európában európai módon kell élni, tanulni, és dolgozni, mert másként nem lehetséges. Különbséget kell tudni tenni cigány és cigány között, bármennyire is együttérzők próbálunk lenni. És nekem úgy tűnik a tiltakozók sokkal inkább a saját politikai ambícióikat tartják most szem előtt, mint sem a cigányok sorsát, és jövőjét. Sokkal egyszerűbb számukra az illegális földfoglaló nomádoktól rettegőket lerasszistázni, mint a nomád cigányokkal megértetni, hogy ez nem a boldogulásuk felé vezető út, hanem inkább vegyenek példát más cigányokról, akik ráadásul sokkal többen vannak. Azt már sejthetjük a korábbi megnyilvánulásokból, hogy TGM a fasiszták legyőzése által képzeli megdönteni a kapitalizmust, de ehhez nem kéne beáldoznia a cigányságot. Én remélem, hogy e szívünkhöz nőtt szónokok is képesek belátni tévedéseiket, és talán tanulnak valamit belőle.