indy.media.hu független média központ

az Elvtársakat abból az alkalomból, hogy komoly, több hetes megfeszített, összehangolt, konspirált csapatmunkával sikerült ezt a fertelmes szennyet a legvitatottabb cikkek közül leszáműztornázni.

Nem elhanyagolható az az szellemi együtt pezsdülés és új vitalitással feltöltődés sem, amely a közös alkotás során töltött el Bennünket és segített, hogy a szunnyadó, bizony Elvtársak, bizony, néha lankadó lendülettel elbánjunk, amikor már-már olykor egy futó gondolat erejéig közel engedtük magunkhoz a negatívságot és ezt mintegy felszalámizandó, ebből az állapotából felrázza a tábort.

Hosszan mondom, Elvtársak, de keveset: Éljen a Párt!

Köszönöm Elvtársak és a tea után Joa szeretne megemlékezni a…. elkallódott a papír..ö.. de ez ne tántorítson el senkit sem, az utánam jövő műsor szinte a legjobb.

Én szeretem a kérdőjelet. A gyermekkorra emlékeztet, amikor a világ felfedezésének egyik (és témától függően esetleg az egyetlen) módja. Ismerethalmaz-bővítő és átrendszereztető tulajdonsága megkérdőjelezhetetlen (stílszerűen :)). Szeretem akkor is, ha egy tudós(palánta) épp a világnak próbál általa új menetet szabni. Helyénvaló és támogatandó.

Viszont és határozottan nem szeretem amikor meglett emberek csak arra használják, hogy a láblógató tehetetlenségüknek/tenni nem akarásuknak megtalálják a legfrappánsabban hangzó felmentő körülményt.

Mi a jó? Mi a bűn? Mi az Isten? Miért változtassunk? Miért én?
És legfőképpen és egyáltalán: Mi az a mi? Van-e elég tudásunk ilyen kérdéseket feltenni? Csak azért, hogy aztán kiderüljön, hogy alkalmatlanok ülnek olyan helyeken, ahol tenni kellene s nem beszélni? Meg egyébként is, hogyan? Miből? Merre? Meddig? Miért nem neveli meg a gyermekét? Mi az, hogy nem tud a televízióban 1 százaléknál több nézhető és vállalható műsort találni a gyermekének? Miért is csak egy (és lezüllesztett) közszolgálati csatorna fogható előfizetés nélkül?

Ám a sok maszatolással és feltételezéssel ügyesen kerülik ki a választ, valamint a tényleges megoldásokat, ezért hát előbb-utóbb csak rákérdeznek a nemkérdezők: mi a búbánatos ménkőt keresnek ezek ott és miért hagyjuk? Érdekes, erre mindig van válasz: ehhez nem értesz.

Persze-persze. Egy ideje azzal szórakoztatom a környezetemet, hogy azon idegen szavak helyett amelyekre van frappáns (=tökéletes, helyénvaló) magyar szó, arra az utóbbit használom. Látnátok csak, ó, Bölcsek, milyen boldog is a nép, az Ősrobbanásadta nép, amikor azt érzi, hogy nem egy tudákos szórakoztatja és csillogtatja magát, hanem valóban a megoldást keresi.

És csak egy kérdés, egyetlen egy: hogyan van az, hogy egy Nemecsek Ernő szintű (értsd: munkás szülők gyermeke) is olyan tudás birtokába került egy érettségi bizonyítvánnyal száz évvel ezelőtt, hogy akár I. István törvénykönyvét olvashatta eredetiben, mígnem most már az egyetemekre olyanok is kerülnek, akik annyit nem tudnak, hogy a második világháború 1939. szeptember 1.-n robbant ki?

Igen, tudom: a G-pont ingerlés helyes és változatos megtanulása sokkal fontosabb…