Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
Gondolatok a moszkvai Vörös téren történtekről
Lenin nem csak a szélsőbaloldaliságot és a szélsőséges radikalizmust utasította el, hanem a baloldaliságot is a leghatározottabban bírálta. Lásd nagyszerű írását a Baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége címmel! Gondolatának lényege a dolgozó nép érdekét szolgáló szövetségi politizálni tudás, a szektás önelszigetelődés helyett. Sajnos könyvéről nagyon kevés szó esik manapság, pedig 100 év távlatában is időszerű! Lukács György Lenin c. könyvében a következőt idézi Lenintől: „A marxizmus mint a proletariátus forradalmi ideológiája azáltal tett szert világtörténelmi jelentőségre, hogy korántsem vetette el a polgári korszak igen becses vívmányait, hanem ellenkezőleg, magáévá tette és feldolgozta mindazt, ami az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt”. Nem tudom, feltűnt-e Önnek, kedves olvasó, ami a moszkvai Vörös téren történt 2010. május 9-én, a győzelem napján. Rám nagyszerű emberi élményként hatottak a látottak. Az, hogy az orosz katonákkal együtt felvonultak az amerikai, a brit, s a francia egységek is. Barack Obama amerikai elnök ugyan nem vett részt az ünnepségen, de üzenetében a „történelem legnagyobb szövetségesi összefogásának” minősítette a Szovjetunióval is létrejött antifasiszta koalíciót a náci Németországgal szemben. Nagyszerű dolog ez, mert arra utal, hogy az orosz vezetés - 65 évvel a történtek után - végleg leszámolt Sztálin II. világháború után követett politikájával, felvállalta a széles alapokra helyezett antifasiszta, demokratikus összefogást, és kész akár katonai téren is ennek megfelelően cselekedni. Ez a politika lenini politika. Ennek a politizálásnak semmi köze sincs a szélsőbaloldalisághoz. Hanem a dolgozó, alkotó ember emancipációs érdekét szolgálja egy olyan történelmi korszakban, amelyre az jellemző, hogy a régi világrend felbomlóban, de az új még erőtlen, következésképpen egyszerre nyílik lehetőség progresszív megoldásra - klasszikusunk szavaival élve a munkásosztály felszabadítására a tőke uralma alól - és a finánctőke szélsőséges köreinek arra irányuló próbálkozására, hogy az antagonisztikus ellentéteken erőszakkal legyen úrrá. Őket figyelmeztették Moszkvában arra, hogy „vigyázzatok!”, mert közös érdek a demokratikus szabadságjogok megvédése veletek szemben. Mint történt a II. világháború idején.
(simó)
Hozzászólások
Javaslat
A cikkben foglalt bírálat teljesen jogos. A cikkben jelzett „szélsőséges kisebbség” az elé az alternatíva elé került, hogy vagy felhagy szektás magatartásával, és konkrét kérdésekben együttműködik a demokratikus erőkkel, vagy az MSZP-vel azonosul a társadalom szemében, és teljesen megszűnik tényezőnek lenni a magyar politikai élet porondján. Tessék választani!
Választottak
Választottak, az önkormányzati választásokon megpróbálnak indulni néhány kerületben. Abban reménykednek, hogy az MSZP-ből kiábrándult balosok rájuk adják majd a voksukat. Nem tanultak semmit! Csak a saját portájuk számít, a társadalom pedig le van… A hatalomba vetett örök remény! (Tudjátok, az a bizonyos Messiás, aki még nem jött el…) Jaj istenem!
Választottak: Munkáspárt 2006 és MSZP kéz a kézben
A kommunista.net-en vezető hír, hogy a Munkáspárt 2006 összeáll az MSZP-vel Pécsett. Csak küzdjön, Vajnai elvtárs, hátha fölfér még a szekérre!
„Antifasisztákkal, bányászszakszervezettel és kommunistákkal indul közösen az MSZP Baranyában az önkormányzati választásokon, Baloldali Összefogás néven. A szövetség pécsi polgármester-jelöltje Meixner András lesz.
Baloldali Összefogás néven indul az MSZP új szövetségeseivel együtt Baranyában az őszi önkormányzati választásokon. A szocialisták a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségével, a Magyarországi Munkáspárt 2006 megyei szervezeteivel és a Mecseki Bányászok Szakszervezetével egyeztek meg.
„Mindenki tudja, hogy az MSZP helyzete ma nem a legfényesebb, de a baloldali nézetek érvényesítéséért össze kell fognunk” - jelentette ki Nyőgéri Lajos, a szocialisták pécsi elnöke sajtótájékoztatóján, szerdán. Hozzátette: a szövetség nyitott, jelenleg is több lehetséges jövőbeli csatlakozóval tárgyalnak.
Az összefogás pécsi polgármester-jelöltje Meixner András lesz, akinek eddigi ismert ellenfelei a Fidesz részéről a jelenlegi városvezető, Páva Zsolt, illetve a jobbikos Gyimesi Gábor középiskolai tanár lesznek.”
A sok bába közt
elvész a gyerek. Simó valóban észrevett valami számunkra nem mindennapi furcsaságot, amit azonban nem tudott rendesen értelmezni, és kétségtelenül sok zöldséget összehord. (A lelki vegetáriánusok nyilván kedvelői az ilyen zöldségeknek.) A lényeg azonban éppen a győzelem napi közös ünnepség puszta tényében rejlik.
Barack Obama amerikai elnök ugyan nem vett részt az ünnepségen, de üzenetében a „történelem legnagyobb szövetségesi összefogásának” minősítette a Szovjetunióval is létrejött antifasiszta koalíciót a náci Németországgal szemben.
Tehát a antifasizmus éppen úgy jellemzője a kapitalizmusnak, mint a fasizmus.
Ez az állítás a marxisták interpretációja szerint merő képtelenség, hiszen szerintük a fasizmus a kapitalizmus jegyese. Nagy kár, hogy sem Marx, sem Lenin korában nem ismerték még a fasizmus jelenségét, így a marxizmus klasszikusai nem tudnak iránymutatást adni e fontos kérdésben, és így ami ma marxista hozzáállásként ismert, az valójában nem több egy idejét múlt taktikai jellegű állásfoglalásnál.
Csak hát az élet rácáfolt erre a pillanatnyi értékelésre, és a fasizmust végül nem a munkásmozgalom, pláne nem a kommunisták győzték le, hanem a kapitalisták (, és államkapitalisták). Ez a nyilvánvaló tény azonban egy picit sem zavarja a marxistákat, hogy a fasizmust a kapitalizmus elkerülhetetlen következményeként állítsák be, amely ellen egyedül a munkásmozgalom képes fellépni. Így valójában a munkásmozgalom tévútra került, és mozgalmárjai kapitalista érdekekért szólítgatják a munkásokat harcba; érthetően nem sok sikerrel. Én magam egyre másra kapom a kispolgári jelzőt, amikor a tényleges demokrácia megvalósítására buzdítok a választási hókusz-pókusz helyett, és persze azoktól kapom ezen jelzőket, akik maguk is polgári célokért küzdenek, csak éppen nem is tudnak erről.
A kapitalizmus nem fasizmus
Én azt hiszem, hogy a fasiszta ellenesség nem a munkásmozgalom privilégiuma. Még akkor sem, ha a legnagyobb véráldozatot a Szovjetunióval azonosított munkásmozgalom hozta a fasizmus ellen. Az antifasizmus tábora ennél sokkal szélesebb. Ezt bizonyította a II. világháborús antifasiszta koalíció léte is. Téveszme, hibás tézis, rettenetes politikai, társadalmi következményekkel járt és járhat a jövőben is kapitalizmus és fasizmus, polgári demokrácia és diktatúra egybemosása. Egyesek ma sem értik ezt meg. Jellegzetesnek tartom ebből a szempontból az ex kommunista Gyurcsány magatartását kormányzásának utolsó szakaszában, amikor lefasisztázta a Fidesz-t, a választási kampányban pedig Mesterházy Attila magatartását, aki Mussolinihoz hasonlította a polgári demokrata Orbán Viktort. Természetesen lehet azt mondani, hogy ők nem baloldaliak. (Magam nem tartom őket annak.) De azt senki sem állíthatja, hogy a szélsőbaloldal ne értett volna egyet ezzel a káros magatartásukkal. Ellenkezőleg, balosaink pontosan ebben az abszurd antifasisztázásban látták a Fidesz-szel szembeni győzelem zálogát. Pedig Gyurcsány és Mesterházy jobban tenné, ha nem ártana, ha már használni nem tud, hanem időt kérne arra, hogy átlapozgassa az újkor történelmi ismeretanyagát, megtanuljon eligazodni, mielőtt másokat próbálna eligazítani, képezné magát, elolvasna néhány könyvet, csiszolnák az agyukat! (Lehet, hogy egyiküknek majd bőségesen megadatik az idő rá, mert esetleg ott köt ki, ahol nem is gondolná.) Nem uraim, a kapitalizmus nem egyenlő a fasizmussal! A fasizmus a finánctőke fundamentalista, szélsőséges szárnyának rémuralma, nem pedig általában a tőkéé. A tőkés körök döntő része polgári demokráciában érdekelt, ez pedig nagy lehetőséget teremt a dolgozóknak is, hogy a Simó cikkében jelzett két lehetőség közül a progresszív irányba lépjünk tovább.
ma
Stimt
Azzal a dimitrovi meghatározással persze nem értek egyet, hogy a fasizmus a finánctőke fundamentalista, szélsőséges szárnyának rémuralma, hiszen Hitler sem bankár volt, hanem festő, és a szélsőséges söpredék, vagy jobb esetben korrumpált katonaság nélkül, - akiknek életükben semmi közük sem lehetett a finánctőkéhez - nem lehet fasiszta diktatúrát csinálni. Inkább arról van szó hogy a finánctőke még szélsőséges viszonyok között is képes megőrizni a befolyását, de egyéb iránt a polgári demokráciában is igen jelentős súlya van, nagyjából egyenértékű a kormányzati szintek befolyásával (Lásd IMF).
Dimitrov és a szélsőbaloldal
Dimitrov alapjában véve helyesen ítélte meg a fasizmus lényegét. Hitler a finánctőke szélsőséges csoportjának támogatása nélkül nem juthatott volna hatalomhoz, sem pénzhez! A dolog „pikantériája”, hogy ahhoz a bizonyos szélsőséges szárnyhoz több zsidó nagytőkés is tartozott, így a Krupp család, akik közül Hitlerék néhányat ki is nyírtak, miután hatalomra jutottak. Mindez azonban nem változtat a dimitrovi megítélés lényegén. Dimitrov pontosan azt mondta ki, hogy nem általában a tőkést, nem általában a kapitalizmust kell fasisztának tartani, hanem a finánctőke szélsőséges szárnyát. Dimitrov ezzel a megfogalmazásával szembekerült Sztálinnal is, mint ahogyan ma a szélsőbaloldal is elutasítja Dimitrov definícióját, mert képtelen különbséget tenni kapitalizmus és fasizmus, polgári szabadságjogok és diktatúra között. Ennek a képtelenségnek az okát a szélsőbaloldal hatalmi érdekére vezetem vissza: arra, hogy szeretne diktatúrát gyakorolni a proletariátus nevében. És úgy látja, hogy ennek érdekében minden megengedhető, még a demokraták lefasisztázása is. Az emberek pedig nem kérnek többé a proletárdiktatúrából. Mint ahogyan a fasizmusból sem kérnek. Szabadságban akarnak élni.
ma
Más támogatni, és más vezetni
Az eléggé ismert, hogy a Krupp család az acéliparban, és gépgyártásban volt hatalmas (Európa legnagyobbja), és nem a banki szektorban, így eleve nem beszélhetünk a finánctőkéről velük kapcsolatban. És szerencsétlen esetük azt is jól mintázza, hogy a támogatásuk ellenére sem tudták megvédeni magukat a támogatottjuktól, így erős túlzás azt állítani, hogy az ő diktatúrájuk lett volna a fasizmus (nácizmus). Ez persze a finánctőkésekről is elmondható, nem csak az acélmágnásokról (nálunk ugye a Weiss család volt hasonlóan kényes helyzetben). A nácik, vagy fasiszták eléggé sajátos rétege a népességnek, és nem lehetséges besorolni a társadalmi munkamegosztás, vagy tulajdoneloszlás rendjeibe. Legharciasabb támogatóik, félkatonai alakulataik éppenséggel éppen a szegényebb rétegekből, és a középosztálybeliekből valók. Ezzel szemben hatalomra jutásuk érdekében minden osztálynak, rétegnek ígérgetnek annyit, hogy megnyerjék a bizalmukat, de midőn hatalomra jutnak, nyílt diktatúrát hoznak létre, melynek segítségével erőszakkal megtartják maguknak a hatalmat, és elszakadnak korábbi támogatóik nagy részétől. Az meglehetősen indifferens, és esetleges, hogy kiknek tett ígéreteik miatt elnyert támogatások segítik őket hatalomra. Az a tény pedig, hogy az összes megnyert támogatójuk közül éppen a finánctőke szerepe a legfontosabb, csupán annak az általános felismerésnek a része, hogy a kapitalizmusban a finánctőke szerepe különösen nagy, minden más tőkénél nagyobb, majdhogynem kormányzati szerep, egyfajta háttér hatalom. De ennek a kapitalizmusra általános érvényű kijelentésnek nem sok köze van a fasizmushoz.
Ok!
Ok, de azt hiszem, innen már akadémikussá válik a vita, ezért számomra érdektelen. A lényeget a baloldal szövetségi politizálni tudásában látom, és - Simóval egyetértésben - ezt állítom előtérbe, mert ebből fakad a teendő.
ma
nem tudok betelni ezzel a szöveggel
„Rám nagyszerű emberi élményként hatottak a látottak.”
Ilyet én soha nem tudnék írni.
Zseni! Zseni!