indy.media.hu független média központ

Jyri Jaakkola emlékére

2010. április 27-én Oaxacában [ejtsd: oahaka], Mexikóban egy nemzetközi segélykonvoj ellen irányuló rajtaütésszerű támadásban –a jelek szerint oaxacai kormányoldali– paramilitáris fegyveresek meggyilkoltak két emberi jogi aktivistát, a harminchárom éves Jyri Antero Jaakkolát, Finnország egyik ismert mozgalmárát, aki hazájában számos társadalmi szervezetben tevékenykedett, valamint Alberta „Bety” Cariñót, a mexikói őslakosok jogaiért küzdő CACTUS vezetőjét.

2010. április 27-én támadás érte a Mexikó Oaxaca államában található Juan San Copala faluba tartó karavánt, amely alapvető élelmiszert, tiszta ivóvizet, ruhaneműt és néhány egészségügyi felszerelést szállított a magát 2006-ban a tartományi igazgatástól zapatista mintára függetlennek kikiáltó, blokád alatt tartott San Juan Copolába. Meri Marjaana Mononen, az expedíció egyik finn résztvevője elmondta, a Finn Békeunió nevű szervezet képviseletében ő azért ment ki, hogy dokumentálják a faluban élők szenvedéseit, akik élelmiszer szűkében, elektromosság és gyógyszerek nélkül élnek egy paramilitáris szervezet fegyveres blokádja alatt. Négy autóban huszonöt, más hírek szerint huszonhét fő utazott, mexikói és európai (finn, olasz, belga, német) segélyszervezetek munkatársai és néhány publicista. Összesen öt európai volt a járművekben. La Sabana közelében a konvoj az úton elhelyezett kőtorlasszal találta magát szemben. Ahogyan előzetesen megegyeztek ilyen esetre készülve, azonnal megfordultak, hogy elhagyják a veszélyes helyszínt. Az egyik autó, a 2006-ban Oaxacában tüntetéseket kirobbantó tanári szakszervezetnek, a 22. Szekciónak az autója vissza tudott fordulni és el is tudott menekülni a támadás kezdetekor. A fegyveresek ekkor tüzet nyitottak a gépjárművekre és utasaikra, akik közül ketten halálos fejlövés miatt a helyszínen életüket vesztették. Az autókat negyed órán át lőtték, szitává lyuggatva azokat.
Néhányakat, köztük újságírókat és az állam kormányzójának lemondását követelő Oaxacai Lakosok Népgyűlésének (APPO) tagjait eltűntnek nyilvánítottak vagy fogságba ejtették rövid időre, többen lőtt sebeikkel az erdőbe húzódtak, és ezt követően szerencséjükre nem vették őket észre támadóik. Jelenleg is eltűntként keresnek több embert, így a CACTUS (Egységes Közösségi Segélyezési Központ – Centro de Apoyo Comunitario Trabajando Unidos) és a VOCAL (Oaxaca Autonómiát és Szabadságot Hozó Hangjai – Voces de Oaxaca con Autonomía y Libertad) néhány tagját.

Az egyik riporter, Gabriela Jimenez a rövid idő alatt, amíg fogságban tartották, felvette az egyik maszkos fegyveresnek, hogy készít vele egy interjút, hogy az elmondja, kicsoda. A milícia tagja ezt elutasította, de főnökének nevére való utalása egyértelművé tette, hogy az UBISORT nevű fegyveres szervezet tagja. Nem sokkal később, minden elővigyázatosság nélkül azt is megjegyezték, hogy Ulises Ruiz Ortiz is támogatja a működésüket - Ulises Ruiz nem más, mint Oaxaca állam kormányzója, az országot 70 évig irányító PRI, az Intézményes Forradalmi Párt tagja. (1)

Az UBISORT a Unión de Bienestar Social de la Región Triqui, azaz az „Unió a Triqui Régió Társadalmi Jólétéért” szervezet nevének rövidítése. A szépen hangzó név leginkább arra a fegyveres csoportra utal, amelyet az oaxacai PRI-kormány 1994-ben hozott létre, csak pár hónappal a szomszédos Chiapas tartománybeli zapatista felkelések után, és amely egyáltalán nem az összes triqui őslakos jólétéért küzd, hanem éppen az állami igazgatási struktúra uralmát hivatott védeni az önrendelkezésre törekvő őslakos csoportok próbálkozásaival szemben. Az ENSZ az UBISORT-ot paramilitáris terrorszervezetnek tartja. 2009 novembere óta 19 triqui lakos halt meg az UBISORT támadásainak következtében, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon a 2006 óta a kormánnyal szemben álló falvakra. Bonyolítja a képet, hogy egyes források szerint még az UBISORT-ot is támogatja a lakosság egy része, ahogyan a hasonló MULT szervezetet is; az autonómia-törekvések jellemezte csoportokat leginkább a 2006-ban született MULTI („független MULT”) képviseli. Nem ismerjük a helyi viszonyokat ahhoz, hogy be tudjuk mutatni az UBISORT, a PRI, a MULT, a MULTI, a 22. Szekció, az APPO és a többi érintett szervezet viszonyrendszerét, de a kissé bonyolult szituációról többek közt itt lehet részletesen olvasni: http://upsidedownworld.org/main/mexico-archives-79/2484-mexico-internati…. A következőkben segítünk egy kicsit társadalmi és történeti kontextusukba helyezni az április végén történteket. Mesélünk az Oaxaca állambeli (főleg triqui) lakosság helyi közösségeinek függetlenségi törekvéseiről, amelyek attól teljesen külön szálon futnak ugyan, de mégis szoros párhuzamot mutatnak a Chiapas állambeli zapatista EZLN mozgalom körül rögzült helyzettel. A chiapasi és oaxacai eseményekről a magyar (((i))) indyn is megjelent több írás korábban.

Jyri Jaakkoláról

Jyri a finn grassroots környezetvédő Hyökyaalto szervezetnek, az Uusi Tuuli nevű, finn Külügyminisztérium által támogatott fair trade - alterglob NGO-nak, és a Koppenhágában tartott klímacsúcs idején szervezett civil ellencsúcs főszervező Climate Justice Action mozgalomnak is tagja volt többek között. Mexikóba a VOCAL (Oaxaca Autonómiát és Szabadságot Hozó Hangjai - Voces de Oaxaca con Autonomía y Libertad) szervezet partnereként ment. Az alábbi videointerjúban maga mesél arról, miért ment Mexikóba: http://www.youtube.com/watch?v=tMy7yTvFiNU.

Erőszakmentes akcióban vett részt, amelyben alapvető élelmiszereket és eszközöket vittek San Juan Copalába, miközben az csoport tagjai dokumentálják a körülményeket. Az expedícióval az is szándéka volt, hogy kapcsolatokat szerezzen a célból, hogy Európába zapatista kávét lehessen importálni a fair trade rendszerében. (2) A magyar Fair VIlág szövetséggel 2006-ban ismerkedett meg egy bolsanói rendezvényen, az Uusi Tuuli (Új Szél) szervezet képviseletében. Hamarosan egy közös projektet is indított az Uusi Tuuli és a Fair Világ, amely ifjúsági képzéssel kapcsolatos. Az Uusi Tuuli egyik legérdekesebb projektje az Estelle hajó, amely egy 53 méteres, 1922-ben épített északi-tengeri halászhajó volt eredetileg. Az Uusi Tuuli „fair trade hajót” csinált belőle, amellyel keresztbe-kasul hajóznak a világon, és önkénteseket, gyerekeket, csereprogramok résztvevői hívják meg rá a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos programokra, előadásokra, hajózási ismeretek oktatására, fenntartható halgazdálkodáshoz és ökológiai felelősséghez kötődő ismeretterjesztő rendezvényekre. Jyri 2002-ben Angoláig hajózott a fair trade alapelvek szerint üzemelő Estellével.

Az Oaxaca állambeli helyzetről, a merénylet hátteréről

Oaxaca, Mexikó 32 államának egyike, valamint azonos nevű fővárosa a Mexikóvárostól (az ún. Szövetségi Körzettől) délre található, egyike a legtöbb őslakos lakta államoknak az országban, többek közt a tizenhatezer fős triqui lakosság földje. Ez a vidék állítólag a kukorica őshazája. A mexikói kávétermelés igen nagy hányada itt valósul meg, rengeteg termelő őslakos mexikói dolgozik a természeti erőforrásokban, így aranyban, ezüstben, urániumban és erdőségekben gazdag, igazi vadregényes, sok falu borította vidéken. Ez a gazdag vidék azonban egyre erőteljesebb agráripari nyomás alá kerül, a kávé világpiaci árának esése miatt ugyanis egyre több teret nyer a monokulturális termelés és mind intenzívebb a faanyag kitermelése, ami az árnyékkedvelő kávécserje termesztését még jobban visszaveti.

A kilencvenes évekig önellátó, élelmiszer-szuverén őstermelők közül egyre többek süllyednek reménytelen szegénységbe és vándorolnak el egy „jobb élet reményében” az Egyesült Államokba munkásnak –hogy aztán sokukat leszedje egy amerikai határőr puskája a hosszú-hosszú amerikai- mexikói szögesdrótos határátkelőnél illegális átkelés közben– vagy elmennek Észak-Mexikó munkásnyúzdáiba és a NAFTA szabadkereskedelmi egyezmény hatására gombamód elszaporodott hírhedt maquiladorákba szegődnek, hogy a „dolgozó szegényosztály” (working poor) sorsára jutva tengődjenek életük hátralevő részében. Évente 150 ezres tömegekben hagyják el földjüket az Oaxacában élők.

Mielőtt a kilencvenes évek eseményeit sorra vesszük, és elérkezünk 2010-be, tekintsünk vissza egy pillanatra még régebbre. Francisco López Barcenas, az Emberi Jogok Mexikói Akadémiájának tagja, a mexikói őslakosok jogainak kutatója azt hangsúlyozza, hogy az oaxacai belső konfliktusok okai egészen mély gyökerekről fakadnak. Az Oaxacában nagy számban jelen lévő triqui törzsek viszonyát a belső ellenségeskedés is jellemzi hosszú évek óta, és a triqui lakosok által benépesített terület évtizedekig katonai megszállás alatt volt. Barcenas professzor egészen az 1940-es évekre vezeti vissza a konfliktus eredetét, amikor a kormány törölte San Juan Copalas, az ország egyetlen kifejezetten triqui-lakta településének tartományközponti státuszát. A tartományközpont cím a mexikói társadalom és politikai-igazgatási struktúra egyik legfontosabb eleme, így a megfosztás a triqui nép képviseletének lefejezésével volt azonos értékű. Ráadásul bevonult a hadsereg, és a negyvenes évektől egészen 1999-ig állomásoztak ott katonai egységek. A triqui törzsek, hasonlóan a mai ökológiai mozgalmakhoz, egységesen álltak ki a természeti erőforrásaik védelme érdekében a gazdasági kolonializációval szemben, ami a kormányzatot hátrányosan érintette a nyersanyagforrások miatt. Barcenas azt mondja, a triquik a zapatista mozgalomhoz hasonló módon voltak elnyomva, már jóval korábban.
http://www.fsrn.org/audio/conflict-around-mexican-town-center-shooting-g…
http://www.lahaine.org/index.php?p=45170

Bár a 2010. ápriis 27-i halálos kimenetelű rajtaütéses merénylet a világsajtó figyelmét erősen leköti, ne feledjük, hogy legalább kéttucatnyi hasonló halálesetről tudunk az elmúlt három évből. A zapatistákkal együttműködő FPDT (Népfront a Föld Védelmére - Frente de Pueblos en Defensa de la Tierra) nevű szövetség 2009 novemberében próbált behatolni San Juan Copala autonóm területére, de az UBISORT megakadályozta. Egyesek azt feltételezték, az ország vezetése és Oaxaca állam kormányzója közös erővel lépnek fel azért, hogy a területi autonómia megvalósuljon, és az ellenálló mozgalmak ereiket egyesíthessék. Mindeközben ne feledjük azt sem, hogy Felipe Calderón, aki éppen 2006 óta Mexikó elnöke, hivatalba lépésekor totális háborút hirdetett a drogok ellen. Az FBI a drogháború miatt Afganisztán mellett Mexikót tartja az egyik leginstabilabb területi integritású államnak. Ez a véres háború, amelyben a győzelem legkisebb esélye sem mutatkozik rövidtávon az igazgatás és a bűnüldözés minden szintjére beszivárgott és rendkívül modern fegyverzetet használó drogkartellekkel szemben, fontosságánál halványabb színben tünteti fel a mexikói politikai üldöztetések jelentőségét – pedig a régiót elemző szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy Mexikóban a helyzet e tekintetben is katasztrofális. (3)

Oaxacában vagy éppen a tartomány egyes részeit független módon kontrolláló zapatista szervezet, az EZLN által felügyelt Chiapasban tucatnyian haltak meg az elmúlt években azért, mert az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és az országban végbemenő szociális válság ellen felemelték a hangjukat. A NAFTA életbelépésekor, 1994 elején lázadtak fel Chiapas lakosai is, ekkor indult a zapatista mozgalom. És ekkor tűntek el örökre Oaxaca különleges kukoricafajtái, amelyek összekeveredtek az országot elöntő, középnyugat-amerikai óriásföldeken termesztett, gyengébb minőségű (homogénebb gényállományú, illetve génkezelt) kukoricával, amelynek „kivitelét” Mexikóba az Egyesült Államok agresszív exporttámogatással erősítette, miközben a szabadkereskedelmi egyezmény a mexikói agráriumot védő lefölözések eltörlését is magába foglalta. Elég volt, hogy néhány termelő az olcsó importált kukorica vetőmagot hintette el földjén, a génállomány hamar összekeveredett és a folyamat önmagát gyorsította.

Ezt követte a kávétermelés ellehetetlenedése, miután ugyanettől az évtől, 1994-től az Egyesült Államok feloldotta a Vietnam elleni kereskedelmi embargót, és mivel a világpiaci kávéárak éppen igen magasak voltak, a nemzetközi kereslet azonnal Vietnam felé fordult. A vietnami agrárbank és a Világbank támogatása hatására Vietnam azóta már túltermel és a kormány nem talál megfelelő eszközt arra, hogy a kávétermelést elégséges mértékben visszaszorítsa. Mindez a mi szempontunkból csak azért érdekes, mert valahogy így kezdődött a mexikói (oaxacai) agrárium egy újabb szektorának az ellehetetlenedése.

Az egyre rosszabb gazdasági körülmények, a társadalom egészét megterhelő bércsökkenés és a katasztrofális szociális viszonyok, a hagyományos életvitel széttörésének hatására Oaxacában a 2000-es évekre olyan erős társadalmi feszültségek eszkalálódtak, amelyek felrobbantásához gyújtózsinórként a 2006-os tanári szakszervezeti tüntetés szolgált. A tanárok szervezetei egységes fizetést (mivel az állam három régióra van felosztva különböző fizetéssel a feltételezett megélhetési költségek alapján), és a diákoknak járó ösztöndíjak emelését követelték. Oaxacában működik a tanári szakszervezet már említett 22. Szekciója, amelynek a gépkocsija időben vissza tudott fordulni az 2010. április 27-i merénylet helyszínéről. Ekkor, 2006-ban jött létre az Oaxaca-i Lakosok Népgyűlése (APPO), miután a tanári szakszervezet tüntetése véres összecsapásokba torkollott. San Juan Copala falva még ugyanebben az évben a regionális közigazgatástól függetlennek kiáltotta ki magát, és azóta konfrontálódik Oaxaca állam kormányzatával.

Az oaxacai tüntetésekről egy keveset még a nemzetközi média is tudósított, nehéz volt figyelmen kívül hagyni a halálos áldozatokat követelő, eszkalálódni látszó, félévesre nyúló sztrájkot, amely során néhány hónapon belül hét városban is elfoglalták a tüntetők a városházát. Ezek közé a városok közé tartozott San Blas is, ahol egyszer a lakosok már autonómmá kiáltották a települést, és 2005-től közel másfél éven át autonóm önkormányzatot tartottak fenn, mígnem a zapatista választási kampány, a „Másik Kampány” helyi rendezvénye után 800 rendőr „visszaállította” a rendet. 2006 júniusának közepén már félmillióan tüntettek az utcákon, és a résztvevők köre minden társadalmi csoportot felölelt, nem csak a tanárokat. Az Oaxaca állambeli kormány agressziójának hatására a tömegnek már egyetlen, egységes követelése volt: Ulises Ruiz Ortiz kormányzónak távoznia kell a hatalomból. Azóta, évekkel később a mexikói Legfelsőbb Bíróság is elítélte Ruizt az alapvető jogok ellen elkövetett bűnökkel kapcsolatos felelősség miatt, azonban a mai napig Oaxaca kormányzója a PRI színeiben.

Brad Will, aki az (((i))) indymedia tudósítójaként a helyszínen követte az eseményeket, 2006. október végén életét vesztette, miután az UBISORT-hoz hasonló, oaxacai kormányoldali milíciák lelőtték. Az ő és több tüntető halála tovább fokozta a lakosság dühét. A PRI párt színeiben kormányzó Ulises Ruiz képmutató módon a tüntetőkhöz tartozó APPO szervezetet tette felelőssé Brad Will haláláért két évvel később, ezt követően az Amnesty International is felszólalt az APPO tagok letartóztatása miatt.

Zárszó – a mexikói emberi jogi válságról

Laura Carlsen, a Latin-Amerikát elemző Americas Program szervezet egyik vezetője arról ír cikkében (http://www.huffingtonpost.com/laura-carlsen/mexicos-state-of-impunity_b_…), hogy 2008-ban egy emberi jogi megfigyelő delegációval járt Oaxacában. Egy templomban állították fel irodájukat, ahol négy nap alatt 150 interjút készítettek helyiekkel, és a szívbemaró, kegyetlen történetekkel teli panaszáradatból egy emberi jogi krízis, valóságos humanitárius válság képe rajzolódott ki Mexikóban. Grassroots szervezetek vezetői tűntek el, ellenállókat bekötött szemmel egy helikopterrel az óceán fölé vittek és azzal fenyegették, belelökik őket. A Human Rights Watch szerint sokakat megöltek, megkínoztak, megerőszakoltak. Csupa olyan módszer, amely a mexikói hetvenes évekbeli piszkos háború újjáéledését sejteti. A mexikói helyzetről kritikusan nyilvánult meg az Amnesty International, a Human Rights Watch, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, az amerikai State Department és az Európai Parlament számos képviselője. Az oaxacai felkelést követően, 2007 óta összesen 3399 panasz érkezett a mexikói Emberi Jogi Bizottsághoz a hadsereg ellen. Ugyanez az időszak alatt született meg az amerikai Merida Kezdeményezés, aminek a keretében Washington 1,3 milliárd dollárt ad Mexikónak és Közép-Amerika országainak hadseregük felszerelésének fejlesztésére. A visszaélésekről, az emberi jogok tiprásáról, a Mexikó ellen benyújtott nemzetközi emberi jogi keresetről és a drogháborúval is leplezett piszkos háborúról egy nagyon érdekes cikk található angol nyelven a következő címen, érdemes elolvasni: http://americas.irc-online.org/am/6714.

Mexikó éppen idén, 2010-ben ünnepli függetlenségi háborújának kétszáz-, és az Emilio Zapata vezette mexikói forradalom százéves évfordulóját. Az Amerikai Államok Szervezetének Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága 2009 decemberében történelmi döntést hozott: Mexikó államát tette felelőssé Rosendo Radilla polgármester eltűnéséért, akinek 1974-ben veszett nyoma a mexikói piszkos háborúban. A bíróság kötelezte Mexikót, hogy oldja fel a hadsereg katonáinak védelmét a bepereléstől, tisztázza a történteket, és kárpótolja a családot, mindezt egy éves határidővel. A Radilla-ügyet elindító mexikói NGO vezetője, Humberto Guerrero szerint Mexikó lehetőséget kapott, hogy szembenézzen autoritárius múltjával. Egy new york-i rendezvényen a mexikó hadsereg katonai ügyésze azt mondta, dolgoznak a hadügyi perrendtartás módosításán, és várják a módosítás végrehajtásához szükséges megfelelő pillanatot.

Ulises Ruiz Ortiz, a PRI párt tagja, Oaxaca kormányzója tagadja, hogy a 2010. április 27-én történteknek bármi köze lenne az idén nyáron esedékes választásokhoz. A már említett Francisco Barcenas, az Emberi Jogok Mexikói Akadémiájának tagja és a triqui történelem kutatója ezt vitatja. Hogy San Juan Copala autonómmá válhat-e és esélyt kap-e a triqui törzs, hogy az oaxacai kormány hatalmi játékaitól és a „lakosok támogató” paramilitáris álszervezetek tisztogatásaitól megkímélve autonóm módon igazgassa a törzs által lakott településeket, valamint hogy autonómiáját a terület természeti erőforrásainak védelmére tudja felhasználni, a távoli jövő zenéje. Ahogyan az is, hogy vajon mit tanul a Mexikóban –Chiapasban és Oaxacában– zajló társadalmi folyamatok tapasztalataiból az eseményeket nagy érdeklődéssel figyelő Európa. Jyri Jaakkola azért ment oda, hogy figyeljen és hazahozza a kontinensre, amit megértett.

Nyugodjon békében.

írta: kretek

(1) 71 év után 2000-ben a PRI elveszette az országos választásokat, és az elemzők „rendszerváltásszerűnek” titulálták, hogy helyette a Coca Cola korábbi regionális igazgatója, Vicente Fox lett az elnök. „Úgy érzem magam, mintha a világ tetején állnék” - mondta a CNN-nek az első eredmények ismeretében. „Ennyi szeretetet még sosem érzetem az országom iránt.” 2006-ban leváltották, azóta Felipe Calderón Mexikó elnöke. Hogy azóta mennyire erős a hazaszeretet, amit Vicente Fox érez, nem kérdezi senki.

(2)Megjegyzendő, hogy a 2009 év szeptemberében Magyarországon járt mexikói kávétermelő, Hugo Roblero, aki Chiapas határában él (http://www.fairvilag.hu/aktualitasok/hirek/hir638), elmondta nekünk: a zapatista mozgalmon belül is vita tárgya, hogy termeljenek-e a nemzetközi piacra zapatista kávétermelők, és egyes EZLN vezetők kifejezetten tiltják a campesinóknak, hogy a fair trade rendszerébe csatlakozzanak.

(3) Felipe Calderón elnök például kifogásolja azt a nemrégiben republikánus többség által elfogadott arizonai törvényt, amely gyakorlatilag indoklás nélkül lehetővé teszi az illegális bevándorlónak „kinéző” emberek rendőri zaklatását. Máris milliók tiltakoznak az Egyesült Államokban ellene, miközben az Amnesty International nemrég publikált közzétett jelentése szerint Mexikó országa évek óta maga a „földi pokol” a közép-amerikai emigránsok számára, akik szeretnének eljutni északra, az Egyesült Államokba. „Az AI túlélők tanúvallomásai alapján állítja, hogy a munkalehetőség reményében a Mexikón átutazni próbálkozók fegyveres bandák rendszeres támadásainak vannak kitéve. „A mexikói hatóságok vagy nem vesznek tudomást a történtekről, vagy részt vesznek azokban” – nyomatékosítja a jelentés. Elegendő követni az Oaxaca állambeli Arriaga pályaudvaráról kiinduló áruszállító vonatot – az úgynevezett Bestiát – követni, hogy bebizonyosodjon, nincs rendőrségi jelenlét, ám működnek a bandák. Jobb esetben csak kifosztják az illegálisan utazókat, rosszabb esetben a nőket megerőszakolják, és a tiltakozókat megölik. Az AI hivatkozik egy 2010. január 23-i esetre, amikor a rendőrség megállította a Chiapas államon keresztülhaladó vonatot, és mintegy száz közép-amerikai migránst leszállított, akiktől aztán nem sokkal később fegyveresek –esetleg a civilbe öltözött rendőrök – mindenüket elvették.” In: Össztűz az arizonai törvényre, NOL online, 2010. április 30. http://www.nol.hu/kulfold/20100430-ossztuz_az_arizonai_torvenyre)

Videók, online infók
Egy négy fős társaság a közeli hegyekben húzódott meg két napon át, ezen a felvételen a bokrok közt beszélnek, suttogva. A két nap alatt az állam kormányzója, a PRI tagja, Ulises Ruiz semmilyen segítséget nem küldött az ez idő alatt eltűntnek nyilvánított riporterek és segélyszervezetek dolgozóinak felkutatására (spanyol):
http://www.youtube.com/watch?v=WVEYdUgFSHY&feature=related

Tüntetés a helyi hatóságok épületei előtt a gyilkosságok miatt (spanyol):
http://www.youtube.com/watch?v=Fmto6s4jrkA&feature=related

Az egyik túlélő meséli el a történteket (spanyol):
http://www.youtube.com/watch?v=FS83Xui07JI&feature=related

Jyri Jaakkola interjú, amelyben kicsit megismerhetjük a világképét, és azt, miért ment Mexikóba az Uusi Tuuli (Új Szél) tagjaként (angol):
http://www.youtube.com/watch?v=tMy7yTvFiNU

Egy dokumentumfilm San Juan Copaláról:
http://www.youtube.com/user/jhonmacloy#p/c/094C80B6478B6AF9/0/rOXR5G9Hdy…

Kapcsolódó linkek

• Az oaxacai harcok hátteréről
• Krízis Oaxacában
• Fokozódó erőszak Mexikóban
• Újabb halálos összecsapás Mexikóban