Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
4K!: A tömegektől a rendszerkritikus baloldal húzza az orrát
Hét kérdés a 2010-es választásokra - 10. rész
Érdemes-e a közügyekbe beavatkozni vagy annyira rossz minden, hogy csak a visszavonulás a magánéletbe marad, amit a 90-es években a liberálisok tettek, ellenkező hozzáállásból, gondolván, hogy a lehető legjobb rendszerben élünk. Tényleg a 70-es évek demokratikus ellenzékének antipolitikája maradt nekünk, az ő akkori reményük nélkül, hogy lengyel módra egy párhuzamos struktúrát, egy civil társadalmat az állam és a nemzetközi intézményrendszerek mellett kiépíthetnénk?
Gagyi Ági: Ez nem a 70-es vagy a 90-es évek. Mi most élünk, a reményeinket és a politikánkat is most kell kitalálni és megcsinálni. Mi indokolná a passzivizmust? Nem értem.
Van aki szerint nincs más, mint várni passzívan egy forradalmi helyzetet.
Istvánffy András: Mindig van cselekvési lehetőség. A rendszerkritikus baloldal egy része kitartó munkával felépített egy olyan értelmezési rendszert, amiben a nem-cselekvés az egyetlen teljesen tiszta és hiteles cselekvés, erre azonban – ha nem feszegetjük a pszichológiai okokat – leginkább Woody Allen mondása vonatkozik: „Bármilyen egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.”
A parlamentáris rendszer egész Európában a teljes delegitimáció és kiüresedés jeleit mutatja. Magyarországon különösen így van ez, a parlamentarizmus általános megvetésnek örvend, az abban való hit, hogy alkalmas lenne a társadalom akaratának reprezentációjára sokak szemében a nullával egyenlő. Az ország szélsőségesen nyílt, függő gazdasági helyzete, illetve a tőkével nem rendelkezők teljes szervezetlensége miatt a mozgástér roppant szerénynek tűnik, a megválasztott képviselők mindig a nagytőkének kedvező politikát folytatnak. Részt kell-e vennünk országgyűlési választásokon?
Gagyi Ági: Bárki kerül kormányra, annak a mi életünkre is hatása lesz. A parlamentáris politika, bármennyire undorító állapotban van is most, a politikai tevékenységnek mint egésznek a része, ezt figyelmen kívül hagyni tévedés. Mint ahogy téved az is, aki csak a jelenlegi pártok közt, meg az országgyűlési választások „kell”-jében keresi a politikai tevékenység lehetőségét.
Istvánffy András: Ha valaki nem fegyveres felkelésben gondolkodik, akkor előbb-utóbb mindenképpen részt kell vennie a választási politikában, kizárólag „civilnek” maradni defetizmushoz vezet. A kérdés az, hogy milyen jellegű pártról van szó: egy szélesebb mozgalom része-e, vagy egy önmagáért létező, hagyományos európai értelemben vett bürokratikus párt.
Venezuelában például – a PSUV megalapítása előtt – a chavista „párt” egy belső életet nem igen élő választási gépezetként működött, a mozgalom a párton kívül létezett, a párt csak egy eszköz volt a tágabb mozgósításon belül. Bolíviában hasonlóan nem magában létezik a MAS, hanem szorosan összefonódik a társadalmi mozgalmakkal.
Ez a kérdés ráadásul nem is az ellenzéki időszakban életbevágó: az államhatalom kézbevétele úgy, hogy pusztán egy bürokratikus párt van az ember mögött nem ad lehetőséget a társadalom jelentősebb átalakítására (lásd Allendee). Hatékony változást kizárólag az államhatalom és egy utcai tömegmozgalom szoros együttműködése tud elérni.
Mit tehetünk rövid és hosszú távon reálisan a politikában, ha nem akarunk pártpolitizálni?
Gagyi Ági: Ahhoz, hogy hosszú távon reálisan tegyünk valamit a politikában, valószínűleg pártpolitizálni is kell. Ez a kérdés úgy van kihegyezve, hogy a civil politika legyen a válasz. Civil erő nélkül nem lesz politikai változás, de a globális civil társadalom története megmutatta, hogy jelenlegi körülmények között csak civil erőből sem lesz, mert ez a civil társadalom úgy van kitalálva, hogy csak addig nyújtózhasson, ameddig a neoliberális állami politikák által átpasszolt ’állami funkciók’ takarója ér.
Mi az alternatívátok a parlamenti választással kapcsán? Az LMP, a „forradalmi defetizmus”, a „legkisebb rossz” elve, vagy valami más?
Gagyi Ági: Ezt a kérdést úgy lehet lefordítani, hogy bár a pártpolitikát rühelljük, a jobbikpara miatt szavazhatunk-e az LMP-re, mennyire gáz az, illetve van-e más. Szerintem mindenki maga dönti el, hogyan egyensúlyoz a mostani kínálat gyenge megtérülési százalékai között. A kérdés nem ez, hanem hogy meg kell csinálni azt, ami ezen a passzív lavírozáson túl van.
Mi a baj a Jobbikkal? A jobboldali „rémuralom” kilátásai valósak?
Istvánffy András: Nagyon veszélyes egy cinikus mosollyal a Jobbik pacifikálódásában bízni, ez a retorika kísérte a nácik hatalomra jutását is, a német konzervatív jobboldal akkor biztos volt benne, hogy Hitler megszelídül, visszafogja a mozgalmát és cinikus reálpolitikát fog folytatni. Aztán nem így lett. A történelmi példák azt mutatják, hogy az ilyen jellegű mozgalmakra nem a hatalom birtoklása, hanem a hatalom kisebbségi birtoklása jelent végzetes veszélyt. Mussolini és Hitler ezt tisztán látta (Mussolini azzal utasította fel a kisebbségi részvételt a kormányban, hogy az a fasiszta mozgalom végét jelentené, Hitler pedig saját mozgalma háborgása ellenére sem volt hajlandó elfogadni az alkancellárságot), Haider viszont – és hasonló módon Torgyán is - belesétált a csapdába. Perverz módon most mindenki, akit aggaszt a Jobbik, csak Orbán Viktor könyörtelenségében bízhat.
Gagyi Ági: Nincsen olyan nemzetközi helyzet, ami a fasiszta rémuralom-parát a Jobbikkal kapcsolatban igazolná. Gáz dolgokat képes lesz csinálni, és ez rossz. De a megoldás nem a Jobbikkal szembemenő antifasizmus, hanem az, hogy más megoldást építünk ki azokra a reális problémákra, amelyek jelenleg csak a Jobbik katasztrofális szókincsében kapnak hangot.
Istvánffy András: Akármi történik is a következő években a Jobbikkal, a szélsőjobbnak a közbeszédre gyakorolt hatása kitörölhetetlen lesz, és hozzájárul ahhoz, hogy a mainstream egy nemzetibb irányba mozduljon el. Ami a liberális kulturális hegemónia két évtizede után nem is baj.
Egy baloldali, antikapitalista ellennyilvánosság kialakításának mik lennének a feltételei?
Gagyi Ági: Egy ellennyilvánosság, szubkultúra vagy divat nem megoldás semmire. A Jobbik nem a szubkultúra meg a divat miatt arat, hanem mert egy olyan szinten beszorított konkrét réteghez szól, akiknek az ő ideológiai szalmaszáluk az utolsó kapaszkodó.
A poszt-68-as baloldaliság ideálja, a hatalommentes értelmiségi párbeszéd mint ’párhuzamos intézményrendszer’ láthatóan nem sokra vezet a politika reális menetét illetően, hacsak a liberalizmus ideológiai kiszolgálását nem vesszük annak. Politikai erő ellen hosszútávon felépített, reális politikai erővel lehet menni, máshogy nem. A poszt-68-as térképen ez a fajta politika nincsen rajta, mert ez a térkép megpróbálja úgy ábrázolni a világot, mintha benne nem hatalom feszülne hatalom ellen. Ez elől a világ elől el lehet bújni marginális miniközösségekbe, de bármi reális változás csak ezeken a viszonyokon belül lesz elérhető.
Aki a hatalommentesség erkölcsi fölényét tartja a baloldal legfőbb teljesítményének, nézze meg, hogyan váltakoztak az underground szervezetlenség és manifeszt szervezettség periódusai mint a körülményekhez igazodó stratégiák a munkásmozgalom történetében. Egy olyan hosszútávú építkezésre van szükség, ami a hatalmat hatalom ellen feszítő reális viszonyok közt akar változást elérni. Ez a gondolat a hatalom tényével való szembenézésen alapul, többek közt a hatalom ellenőrzésének szempontjából. Ennyiben azonban idegen 68 szellemétől, és valószínűleg ezeknek a kérdéseknek a szellemétől is.
Istvánffy András: Önmagában semmilyen jelentősége nincs valamilyen újabb szubkultúra vagy párhuzamos nyilvánosság kialakításának, ha az nem a legszélesebb tömegeket célozza. A szélsőjobb régóta létező és igen kiterjedt párhuzamos nyilvánosságának is abból a részéből lett országos politikai tényező, ami a legkeményebb bulvár módszerrel vagy populáris stílussal operál (kuruc.info, Kárpátia együttes). A saját nyilvánosság feladata azoknak az üzeneteknek a célba juttatása kell legyen, amit a mainstream nyilvánosság játékszabályait betartva nem lehet átnyomni – viszont éppen olyan széles közönséghez kell szólnia. Ez viszont pont az a része a munkának, amin a rendszerkritikus baloldal húzza az orrát.
Hozzászólások
véleményem
„A poszt-68-as baloldaliság ideálja, a hatalommentes értelmiségi párbeszéd mint ’párhuzamos intézményrendszer’ láthatóan nem sokra vezet a politika reális menetét illetően, hacsak a liberalizmus ideológiai kiszolgálását nem vesszük annak. Politikai erő ellen hosszútávon felépített, reális politikai erővel lehet menni, máshogy nem. A poszt-68-as térképen ez a fajta politika nincsen rajta, mert ez a térkép megpróbálja úgy ábrázolni a világot, mintha benne nem hatalom feszülne hatalom ellen.”
Ágikám….Ágikám…. ne….
Aki törvényes hatalamt használ az törvényes hatalom által vész el : ezt legjobban a szociáldemokrácia évszadokon átíveló züllési folymata világítja meg amely Kautskyval és Brensteinnel kezdődött és Anthony Giddenssel és Bajnai Gordonnal fejeződött be. A parlamentarizmus olyan játszmába rántja liberter törkvéseket ahonnan nincs kiút: a vezetőség elszakad a tömegektől az uralkodóosztállyal való konfrontáció által. Ami hasznos országház kupolája alatt az utcán teljesen érezhetetlen: mind rövid mind hosszútávon. A parlament lényegében nem tesz mást mint hogy ilyen vagy olyan módon de leképezi a nemzetközi tőkemozgásokat.
A lépképződések lényegüket tekintve ekvivalensnek tekinthetőek.
A kettős hatalom kiépítése (szociális forradalom) hosszú folyamat lesz, de biztosan nyerni fogunk. Az autonóm intézméyneknek - és az azt hordozó eszmének - nem volt ideje generalizálódni. A valódi hatalom a népigyűlésekben és fegyverekben lakozik és a persze abban a tudatosságban ami ezek mögött áll.
Amíg meg Chavezt illeti, olvassátok az El Libertario újságot:már megint munkások tüntetésiet verik szét.
reflektálás
Válaszra valamiért nem futotta.
Egyetertek, de hogy biztosan
Egyetertek, de hogy biztosan nyerni fogunk-e…
Hitler, Mussolini
Azért a Jobbikban egyelőre nincs olyan karizmatikus karakter, mint Hitler, ezért nem hinném, hogy hosszú távon félni kellene tőlük. Tönkre fogják tenni magukat nagyon gyorsan. Hamarosan jönnek a belső ellentétek, a klikkesedés, az intrikák, a pártszakadás, és persze közben korrumpálódnak is majd gyorsan, ahogy közel kerülnek a húsosfazékhoz, úgy lesz egyre rosszabb a renoméjuk. A Jobbikot ez a rendszer termelte ki, ez is fogja bedarálni.
underground
Egy dolog azonban megkülönbözteti az összes többi párttól (kivéve Civil Mozgalom). Alulról jött. Emiatt ez egyáltalán nem ennyire törvényszerű. Benne van a pakliban, ez is igaz.
Mi ez a hülyeség mindig?
Mi ez a hülyeség mindig? Valamikor minden párt (kivéve talán az MSZMP utódait) alulról jött. Vagy talán a sátoros népnemzeti írók és liberális egyetemisták, vagy ellenzéki értelmiségiek nincsenek, nem voltak a pártállam idején hatalmi szempontból eléggé alul?
De...
…nem.
Nem attól jöttél alulról hogy az utcán csöveltél, hanem hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöd a feletted állókkal, azért hogy odakerülj, ahol ők is állnak. A rendszerváltáskori pártok mind behódoltak egy feljebbvaló hatalomnak, erőnek, világrendnek és úgy kapták meg a támogatást. (pl. Soros). Kerekasztal tárgyalások a rendszerváltáskor. Az akkori pártokat és tagjait rendszerváltáskor nem a nép emelte be a politikai elitbe, hanem az MSZMP-vel kötött paktum. Lásd még: http://kibulizottorszag.net/ …
Szerintem meg attól
Szerintem meg attól alulról szerveződött valami, ogy az emberek csinálják, nem a hatalmon lévők, vagy nem arra tervezik, hogy a hatalom fedőszerve legyen (kormánypártok: 1867-1989). Ha a Jobbik hatalmi tényező lesz neki is kell majd kompromisszumokat kötnie. Ha nincs konszenzus, szükség van kompromisszumokra, erről szól a demokrácia.