Címlap › Témakör › Társadalmi alternatívák

"Forradalmat csinálni? A szélsőjobb közel volt hozzá"

| péntek, 2010. április 9.

Hét kérdés a 2010-es választásokra - 9. rész

"Hát, nem megy. Próbáltam, próbáltam, de nem. Nekem ebben a kampányban semmi olyan nem jutott eszembe, amit megosztanék, túl azon, hogy érzelmileg érint, kizsigerel, meghasonlít. Igen, passzivista vagyok; igen, minél rosszabb, annál jobb; igen, nem megyek el szavazni."

Van-e cselekvési lehetőségünk, vagy csak a passzivizmus maradt?

Erhardt Miklós, képzőművész: Passzivizmus helyett szívesebben mondanék passzív rezisztenciát – ez amúgy mindig közel állt hozzám személy szerint.

Kispéter Erika, nőjogi aktivista: Személy szerint én nem vagyok passzivista, legalábbis szeretném ezt hinni. Nálam az igazi kérdés az, hogy a közvetlen környezetemben foglalkozzam csak a párkapcsolati erőszakkal, vagy az úgynevezett közéletben is. Az én helyzetem női jogvédőként persze nagyon ‘szerencsés’, mert a nőkkel szembeni megkülönböztetésről és a nők elleni erőszakról beszélgetni, áldozatokkal, túlélőkkel és más segítőkkel együttműködni lehet magánéletileg, azaz kutyasétáltatás, szomszédolás, vagy kocsmázás közben is.

Várady Tibor, humanista: A passzivitást nem tartom opciónak, az utat pedig keresem.

Simon Gergő, vegyianyag szakértő, ex-antifa aktivista punk: Zöld ügyekben kezdek nagyon pesszimista lenni. Az elmúlt másfél év nemzetközi eseményei alapján úgy tűnik, a környezetvédelem lett a gazdasági válság egyik fő áldozata. Európában és nemzetközi szinten is lemondtak a klímaváltozás elleni valós intézkedésekről, Európában hulladékhasznosítás lett az égetés, a káros anyagokat se korlátozzuk igazán. Meglepő, hogy mennyivel pontosabban tudták a környezetvédő szakértők megjósolni a klímaváltozás alakulását és a következményeit, mint a gazdasági szakemberek a gazdasági válságot. Mégis pillanatok alatt a sokszorosát tudták az államok a bankok és az ipar megmentésére fordítani, mint amennyi pénzre szüksége lenne a klímaváltozás megállításához. Az, hogy a pénzeket a fenntartható fejlődés helyett az ipar és a pénzügyi szektor kapja azért is meglepő, mert az általános vélekedések szerint a gazdasági válságot is részben a jelenlegi fenntarthatatlan fogyasztás, a követhetetlen növekedés váltotta ki.

Zöld ügyekben bár a küzdelmet feladni nem szabad, szembesülnünk kell azzal, hogy kicsi a realitása a komoly változásoknak. Azért mert jelképes ügyeket meg tudunk nyerni az állammal szemben, a globális tőkével szemben - egyenlőre - nagyon kicsik vagyunk. Személy szerint az időm 2/3-ban továbbra is a zöld ügyekért küzdök, sok dolgot önkéntesen.

Részt kell vennie országgyűlési választásokon annak, aki valamilyen értelemben radikálisan szemben áll a rendszerrel?

Erhardt: Hát, nem megy. Próbáltam, próbáltam, de nem. Nekem ebben a kampányban semmi olyan nem jutott eszembe, amit megosztanék, túl azon, hogy érzelmileg érint, kizsigerel, meghasonlít. Igen, passzivista vagyok; igen, minél rosszabb, annál jobb; igen, nem megyek el szavazni.

Simon: Ki tudna most forradalmat csinálni? A szélsőjobb közel volt hozzá, de abból inkább nem kérek. Amíg nem látszik más kiút, addig az otthon maradással max. a lelkes, aktív Jobbikos tábort segítjük. Én sok év után végre tudok kire jó szívvel szavazni. Ha nincs favoritunk akkor azért kell részt vennünk, mert szerintem van mi ellen szavaznunk. Másrészt ezután, legalább jogosan tiltakozhatunk, hogy mi nem erre szavaztunk, másrészt kevesebb.

Várady: A Humanista Párt újraszerveződés alatt áll - erről a blogomon írtam http://szelepnyitas.blogspot.com/2010/02/humanista-part-tenyleg.html . Egy radikális, erőszakmentes, de a rendszerrel szemben konfrontatív politikai mozgalmat szeretnénk létrehozni.

Kispéter: A kérdés komplexitását direkt figyelmen kívül hagyva csak a legszűkebb területre, a nők és férfiak közötti egyenlőségre koncentrálva koncentrálok ismét, és ebből a nézőpontból úgy gondolom, hogy van értelme részt venni a parlamenti választásokon. Még több értelme van/lenne/lett volna a választások előtt azzal zaklatni a képviselőjelölteket, hogy ugyan mondanák meg, mit tettek eddig és mit terveznek tenni ezek után nőügyben (pongyolaság, a rövidség kedviért), és ennek fényében szavazni. Ennek persze az a komoly veszélye, hogy hamar kiderül, a jelöltek többsége egyelőre azt sem érti, hogy mi a kérdés…

Mit tehetünk rövid és hosszú távon reálisan a politikában, ha nem akarunk pártpolitizálni?

Simon: Tegyükük ami egy civil, egy aktivista dolga: ellenőrzünk, számonkérünk, javasolunk, tilatkozunk!

Várady: Időszerűnek tartom a műhelymunkát, önképzést, fenntartva azt, hogy a humanista érzékenységet gyakran jobban testesíti meg a küzdelem maga, mint egy „tökéletes program” kialakítása.

Kispéter: Marad a közpolitika: bármilyen összetételű is a parlament és a kormány, bármelyik párt jut be a parlamentbe és annak bizottságaiba, a konkrét ügyekben kell gyömöszölni őket. Ebben a nemzetközi szervezetek – a saját területemen, mondom ismét – jól tudnak jönni: női lobbik, melegszervezetek, az EU és az ENSZ egyes speciális szervei. Ilyen ügyek voltak a kényszersterilizált nőknek nyújtott jogi segítség, a magyar kormány által az ENSz CEDAW Bizottságához benyújtott jelentés kritikája és az árnyékjelentés készítése, az LMBT szervezetek kitartó munkája a regisztrált élettársi kapcsolat érdekében, stb, stb. Nem nagyon forradalmár feladatok a szó bulizós értelmében, sokkal inkább iratokkal szöszölős, fordítós, adatgyűjtős meló.

És ide tartozik persze a rengeteg képzés, amit többnyire nem magyar, nem állami pénzekből, hanem EU-s együttműködések keretében valósítanak meg magyar civil szervezetek. Képzések és persze kapcsolatépítés és ’tudatformálás’ rendőröknek, bíráknak, gyámhatósági alkalmazottaknak, ilyesmik.

Erhardt: Túl tágas volna azt mondani, hogy nincs cselekvési lehetőség, de avval nemigen tudok vitatkozni (már ha jól olvasom a felvetést), hogy jelenleg, politikai értelemben, nincs sok. Olyan volt megkapni ezeket a – némileg sugalmazó – kérdéseket, mint valami selyemzsinórt. Az első gondolatom az volt, hogy menjen az indymedia a fenébe – ne pakolják itt rám a saját kétségeiket, tegyenek pontot a kérdőjeleik helyébe. Aztán a második és a harmadik is…

Ha van cselekvési lehetőség a pártpolitikán kívül kizárja-e ez a pártpolitizálást (LMP, Zöld Baloldal, stb.)? Vagy éppen nélkülözhetetlen a párt a többi lehetséges eszköz mellett?

Simon: A tapasztalatom az, hogy Európában a zöld pártok javaslatai általábab elvesznek – a sikerekhez sokak számára nehezen elfogadható kompromisszumokat kell kötniük (pl. német zöld-szocdem kormány), míg egy hatékonyan lobbizó zöld szervezet „át tudja nyomni“ a javaslatait a nagy pártokon. Kérdés, hogy tud e az LMP nagy párttá nőni, és nagy pártként vagy koalíció kötés esetén pedig hű maradni az elveihez

Várady: Ami a választásokat illeti: a radikális baloldaliaknak nem abban kell most egyerténiük, hogy szavaznak-e az LMP-re , hanem abban, hogy a kérdésnek a radikális baloldal felépítése szempontjából mekkora a súlya.

Erhardt: Titokban egy erős szociáldemokrata államban szeretnék élni, amely békén hagy, kedves
emberek között. Amiben az is benne van, hogy nem akarom ezt az országot.

Mi az alternatívátok a parlamenti választással kapcsán? Az LMP, a „forradalmi defetizmus”, a „legkisebb rossz” elve, vagy valami más?

Simon: Az LMP egyenlőre, döntően arról szól, amit én is képviselek. Nyilván a Fidesz és az SzDSz is így kezdte és az lett belőlük ami, de ráérek nem szavazni az LMP-re ha ők is elkurvulnának. Bár már kevesebb a zöld és mozgalmi ember az LMP-ben, mint alakulásakor, de még mindig sok meghatározó ember a barátom, ráadásul a programalkotásban is részt vettem.

Várady: Szerintem ebből a szempontból nem elsődleges kérdés az LMP, ugyanis az nem radikális baloldali - akkor sem, ha a programjában vannak olyan elemek, amik az RB-re jellemzőek, és akkor sem, ha az LMP parlamentbe kerülésével indymédia publicista alternatív közgazdász is jó eséllyel ott ülne a parlamenti patkóban, aminek én igencsak örülnék.

Igen, vannak „rendszeren belüli” pro és kontra érvek az LMP-vel kapcsolatos voksolásról, amiket nem szeretnék bagatelizálni. De ha egyetértünk abban, hogy a prioritás, az, hogy legyen humanista baloldal, és egyetértünk, hogy az LMP nem RB akkor az április 11-i döntéssel kapcsolatos különféle végkövetkeztetéseket is a helyükön fogjuk kezelni.

Erhardt: Nem fogok elmenni szavazni, de igyekszem magyar élelmiszert venni. Ez akkor most mi? Esetleg szkíta volnék? Ha az ember végképp - azaz a pártpolitizálás által megkívánt, a nullához közelítő szinten - nem találja a helyét a jelenlegi politikai helyzetben, hát jó eséllyel azért nem találja, mert nincs neki. Az döntsön, akinek van, én majd alkalmazkodom, vagy nem.

Mi a baj a Jobbikkal? A jobboldali „rémuralom” kilátásai reálisak?

Erhardt: Nagyon szépen megfogalmaztatok a kérdésekben az összes lehetséges reakciómat (irigykedtem is, mert biztos jobb lehetett hipotézisként leírni ezeket a lehetőségeket, mint állításként).

Simon: Szerintem a II. világháború, a Jugoszláv háborúk, Ruanda és a hetekben bemutatott francia TV-s kísérlet is, ahol simán kivégezték volna az emberek egymást biztatásra azt mutatja, hogy az uszítás, a szélsőségek térnyerése beláthatatlan következményekkel jár. Amíg a Jobbikhoz lazán kapcsolódnak rasszista uszító honlapok, zenekarok, rasszista kiszólások, emberek (pl. szentendrei Jobbik) addig számomra vállalhatatlan, annak ellenére, hogy a programjuk sok részével teljesen egyet értek.

Melyek a feltételei egy rendszerkritikai nyilvánosságnak, politikának? Hogyan lehet intellektuális erőt, forrásokat mozgósítani?

Simon: Az LMP sok jó embert kivett a mozgalomból. A megosztottság miatt nehéz most új mozgalmat hirdetni. Első lépésként újra erősíteni kéne a létező szervezeteket és a sokszor megtapasztalt civil, zöld, mozgalmi, aktivista összefogást jó ügyek mentén.

Hozzászólások

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
k, 2010-04-13 16:51 - újszittya (nem ellenőrzött)

sztendre

Erről a szentendrei jobbikról mit kéne tudni? Valaki kifejtené?