Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
A parlamenti potméterek csavargatása
Hét kérdés a 2010-es választásokra - 7. rész
1. Van-e cselekvési lehetőségünk, vagy csak a passzivizmus maradt?
Passzivista a nagyanyátok térgye kalácsa. : )
Az tény, hogy a magyar társadalom közönyössége, jóra való restsége, minden változtatási szándékkal szembeni ellenszenve komoly akadály – különösen a pártot építők előtt-, de nem ok és nem mentség a passzivitásra. Számolni kell vele és kész.
Ha valaki azt számolja ki belőle, hogy lemond a „nagy társadalom” megmentéséről, és helyette a szabadság és béke kis köreit kezdi el megteremteni, az is helyes és érthető következtetés, és persze az sem passzivizmus.
2. Részt kell-e vennünk országgyűlési választásokon?
Nézd, legyünk őszinték: nem történt érdemi kísérlet arra, hogy kipróbáljuk: mire jut egy alulról szerveződő, rendszerkritikus erő a parlamenti demokrácia és a mediatizált közbeszéd kalodái között. Addig leírni ezt a lehetőséget felelőtlenség, sőt, nem ritkán gyávaságra vall.
A most felbukkant kísérlet (az LMP) ugyan nem virtigli vérbő rendszerkritikus párt, de egyrészt a társadalom progresszivitásra való nyitottságát figyelembe véve így is elment a végső lehetséges határig (ha ennél radikálisabb lenne, nem támogatnák, és nem tudna bejutni a parlamentbe, ami az egyetlen értelme a párt formációnak, ami a számtalan plusz hátrányt kiegyenlítheti), másrészt még nem tudjuk, hogy odabenn mennyi változtatást fog tudni eszközölni.
Mit járatnának le ezek, akik „radikálisan szemben állnak a rendszerrel” és ezért nem akarnak szavazni, már bocsánat? Mit féltenek, milyen eredményeket, milyen érdemeket, milyen vívmányokat? Olyan jól áll a forradalom, hogy azt a kis időt, ami totális győzelméig hátra van, már simán kibekkeljük kétharmad fidesszel, pluszban szoci és jobbik ellenzékkel?
Őszintén szólva furcsának tartom, amikor valakik fumigálják (lekicsinylik - a szerk.) a jelenlegi rendszerben elért – kétségkívül kevéssé forradalmi, és általam sem elégségesnek tartott vívmányokat- és nem tudnak semmi mást felmutatni, mint pár, nagyon radikálisan a polc legfeltűnőbb részén tárolt Marx-kötetet, meg az ellen-operabált.
Lehet nem elfogadni, hogy a pártrendszer folyamatosan a kisebbik rosszal zsarolja a polgárokat, de vegyük észre, most egyrészt van sanszunk egy fidesz-mszp-jobbik parlamentre, ami elég gáz lenne, illetve van egy vállalható, a jelenlegi keretek között maximálisan balos és zöld, bejutásra esélyes pártunk. Ami ha ennél balosabb és zöldebb lenne, akkor a mai társadalomban esélytelen lenne arra, hogy bejusson és befolyásolni tudja a döntéshozatalt.
3. Mit tehetünk rövid és hosszú távon reálisan a politikában, ha nem akarunk pártpolitizálni?
-
4. Ha van cselekvési lehetőség a pártpolitikán kívül kizárja-e ez a pártpolitizálást (LMP, Zöld Baloldal, stb.)? Vagy éppen nélkülözhetetlen a párt a többi lehetséges eszköz mellett?
Én azt gondolom, hogy a társadalmi, ökológiai bajok olyan súlyosak, hogy ellenük minden eszközre szükség van. Egy kis CO2 kibocsátásért, egy kis borsodi szövetkezetért az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni, ehhez képest a pártszervezés smafu.
Iszonyú felelőtlenségnek és nagyképűségnek tartanám úgy csinálni, mint ha a jelenlegi parlamentáris rendszer „átugorható” volna szép és radikális céljaink elérése felé vezető úton. Vegyük észre: nincs ehhez elég ember, nincs hozzá elég támogatottság, igény, szellemi kapacitás, szervező erő, se semmi. Lehet megvetni és kicsinyelni az országgyűlést meg környékét ezer alapos okkal, de ha ott akár csak 5%-al lejjebb viszik a munkát terhelő járulékokat és azt a bevételt a környezetterhelő tevékenységekre kivetett adókból hajtják be, többet tettek a környezetvédelemért, a nyomorgó tömegek munkához jutásáért, mint a parlamenten kívüli szerveződések két év alatt. Akikre persze szükség van, és akik nélkül a parlament ezt magától sose tudná megtenni, de vegyük észre: a döntések ott születnek. Kívülről befolyásolni sokkal kisebb hatékonysággal lehet, mint belülről. Hiába iszonyú nagy munka és áldozat bejuttatni oda 5% zöldet és baloldalit, (akik 2010-ben csak akkor juthatnak be, ha nem radikális zöldek és radikális baloldaliak) ha bejutottak, akkor olyan sokat tudnak elérni pusztán a potméterek csavargatásával, hogy bőven megéri a befektetett munkát. Akkor is, ha nem fogják fenekestül felforgatni a rendszert, ha nem hozzák el isten anarchokommunista országát. Akkor is, ha nem fogják beváltani minden reményünket.
Csak egyetlen példa: a média törvény értelmében ha bármi hülyeség történik az országban, meg kell kérdezni minden frakciót. Innentől nem csak a szokásos hülyeségeket fogja hallani a polgár esténként, hanem minden negyedik megszólaló egy zöld, szolidaritás alapú véleményt fog hallatni. Ennek hatása már önmagában nagyon nagy.
Röviden: a parlamenti munkát befolyásolni olyan, mint a Tescot zöldíteni. Szívem szerint küldeném az ügyészségre az egész menedzsmentjüket, de ha sikerül elérni, hogy akár csak 4 %-ot csökkentsék az CO2 kibocsátásukat, azzal többet könnyítünk a Föld terhein, mint ha az összes haverommal ökofaluba költöznénk életünk végéig. Márpedig néha sikerül. És a süllyedő óceániai szigetországokból, a sivatagosodó Homokhátságból nézve mindegy, hogy ki csökkenti az emisszióját, ők a mocskos Tesco hiteltelen, önérdek vezérelte zöldítésével is időt, életet nyernek.
Ez pedig kötelez.
De rövidesen remélhetőleg látni fogjuk, hogy mik a tapasztalatok, és nem csak az elképzeléseinkről fogunk vitatkozni.
5. Alternatívák, LMP, „forradalmi defetizmus”, „legkisebb rossz”, stb.
Amiben leginkább van még ráció, az a Humanista Párt. Nagyon fontos, hogy az alapos, szerves építkezést, a lassú víz elvét, a lassú érlelődés módját ne adják fel: ez a legbiztosabb módja annak, hogy ha a parlamenti küszöb közelébe kerülnek, akkor meg tudják tartani mindazt, amiért érdemes bejutni. Értelmes, tehetséges, nagyon becsületes fiatalok csinálják. Nekem az LMP egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nagyon kell vigyázni a már a 40 körüliekkel is. A problémás, hátráltató figurák 80%-a közéjük tartozott. Nagyon jó magyarázatot nem tudok rá, talán azért, mert ők még a régi rendszerben szocializálódtak, bennük még ott vannak a népi-urbánus ellentét gyökerei, - de így volt.
Az LMP programja ha nem is antikapitalista, de azért az lejön: a szegényeknek sokkal jobb lesz, ha érvényre jutnak az elképzeléseik. Szerintem egy tisztességes marxistának ennyi elég kell hogy legyen arra, hogy szavazzon rájuk. Vagy legyen belátható közelségben az, amit ő vár, vagy legyen szíves és tegyen meg ennyit.
Megmondom őszintén: számomra nem stimmel, ha valaki azért nem szavaz rájuk, mert még vörösebbre vár. Erről sugárzik, hogy csak kifogás. Nem lesz vörösebb választása, belátható időn belül biztosan. És zöldebb se.
Ettől a nyavalyás iksztől még nyugodtan lehet és kell a parlamenten kívüli eszközökkel sokkal radikálisabb célokért küzdeni. Csak nem szabad meghagyni azt a nagyon fontos pályát az ellenfélnek.
6. Mi a baj a Jobbikkal? A jobboldali „rémuralom” kilátásai
Erről nincs határozott véleményem. Én sokáig paranoid vészmadárkodásnak tartottam a szélsőjobbtól való nagyüzemi rettegést, és hiába volt igazam, sajnos nekik is igazuk lett. : )
Orbán főpapban ez ügyben lehet bízni, eddig mindenkit le tudott bontani, kizárt dolog, hogy egy vagon gyenge ponttal bíró megélhetési nemzeti radikális kalandort és táborát ne tudnák megosztani.
Azt hiszem, az értelmes szó és az igényes gondolkodás alapján lehet fellépni ellenük, s nem az antifasizmusén. A jobbik mögött rengeteg olyan ember van, aki csak jogos sérelmeinek meghallgatására vár, és ezek simán megtalálják politikai otthonukat máshol is (hiszen eddig jó részük mszp-s volt, és a vidékiek az LMP-től is megkapják, amire várnak) csak idő és a jobbikéhoz hasonló profizmus kell hozzá. Ezek az emberek érthető módon érzik úgy, hogy egyedül a Jobbik kezeli helyiértékén az ő és az ország problémáit. Olyan egyesületek, pártok, programok kellenek, amik ezekre a problémákra a jobbikével szemben normális, komolyan vehető válaszokat kínálnak.
De ha ezeket a jobb sorsa érdemes jobbikosokat azzal ütjük, hogy ők nácik, akkor abból csak az „antifák” további hiteltelenedése lesz. A maradék csekély számú valódi náci meg kezelhető szinten marad.
7. A baloldali/antikapitalista ellennyilvánosság kialakításának feladata
Sokféle képen lehet, de szerintem úgy kell, ahogy azt fentebb a humáknál leírtam. Ők pont azt teszik, amire ennek az országnak szüksége van. Kétség egyedül ott van bennem, hogy lehetséges-e, amit akarnak, hogy el fognak-e jutni valaha odáig, hogy érdemben beleszólhassanak a köz ügyeibe, hogy mint párt választhatóak lesznek-e.
Tér van a baloldali szerveződéseknek, az egészen biztos – s ha nem a marxista, kádár-hívő, pacalszagú, frakciózgató elvtársak próbálják betölteni, akkor érdeklődésre, támogatásra is lehet számítani.
Hozzászólások
Die Linke! Importálni, ha
Die Linke!
Importálni, ha másképp nem megy!!!
De gyorsan!
Krausz tudta
A rendszerváltás húsz éve az MSZP részéről egy pozíció - és statusorientált ország átvezetése a kapitalizmusba. Az erős menedzser réteg összefogása és hatalmának képviselete.
szo, 2010-04-10 21:46 - v (nem ellenőrzött)
Hitek és illúziók az MSZP alakuló kongresszusán
- Az alakuló kongresszuson mindenki érezte, hogy visszafelé nem, csak előre lehet menni. Azt azonban nem nagyon tudtuk, merre van előre - mondta a húsz éve történtekről Krausz Tamás történész,…. - Világos volt, hogy kapitalizmus lesz, de azt, hogy a magántulajdonnak ilyen totális, embertelen uralma következik be, nemcsak hogy nem akartuk, de elképzelni sem tudtuk. Mi egy többszektorú, vegyes gazdaságot vázoltunk fel. Nem igaz, hogy nem volt más út, mint amit Magyarország bejárt: a csehek és a szlovének másként csinálták, mégis előbbre tartanak nálunk.
A kongresszusi küldöttek többsége jó szándékú reformer volt, mondta Krausz, akik közül kevesen gondolták, hogy egy várhatóan vesztes párthoz ennyi eszmény nélküli karrierista fog majd csatlakozni. Szerinte hihetetlenül szűk réteg szerezte meg a szabadság fölötti ellenőrzést. Gyakorlati szabadságod csak akkor van, ha meg tudod venni - fogalmazott. Ugyanakkor Krausz Tamás szerint a szabadság zászlója alatt - a szoclib pártok menedzselése mellett - „bemasírozott” a fasizmus is a társadalomba.”
Így Krausz Tamás, pedig tudta ő jól, hogy miről van szó, ezt világosan kifejtették 1988-ban Már akkor tudták, hogy egy pozició és statusorientált rendszert visznek bele a kapitalizmusba és hogy egy menedzserrétegnek lesz az erős csoport. Ezek számára biztosították az összefogást és a politikai képviseletet.
„Mind a társadalomegész részrendszerekre történt tagolásának, mind az egyének fölparcellázottságának lenyomata, hogy a politikai hatalom, a közhatalom hierarchikusan, vezetőkre és vezetettekre osztottan működik. „A reformprogramok a pártok és a társadalom viszonyát pusztán taktikai kérdésként vetik föl. Pedig ez egy nagyon komoly elvi kérdés. Egy történelmileg kialakult hatalomgyakorló képződményről van szó. De abban lehet különbség a pártok között, hogy a kormányzókra és kormányzottakra való meghasadtságot fönn akarja tartani, vagy meg akarja szüntetni. Csak olyan pártot lehet támogatni, amely kiindulópontként elfogadja azt a tételt, hogy jóllehet a történelem során eddig mindig voltak kormányzók és kormányzottak, de ezt a szakadást meg kell szüntetni. Csak olyan pártot lehet támogatni, amely ebben az értelemben a pártot egy történelmi mozgásban fölöslegessé teszi. Nevezetesen: a társadalomnak visszaadja – történelmileg bitorolt – összes funkcióit.”
Ettől alapvetően különbözik a vizsgált programok koncepciója. Nem a hatalom társadalmasításában gondolkodnak, hanem – legalábbis egy részük – a pártelitnek egy másfajta elittel történő felváltásában. „A legtöbb anyag valamilyen módon érinti a politikai párt helyzetét és szerepét. Ezt az ellenzéki programok sem kerülték meg. Bihari anyaga és a Társadalmi szerződés-ben megfogalmazott javaslatok is végeredményben egy párthatalom-korlátozási elméletet fejtenek ki. Ez a magva a javaslataiknak.
Valamilyen választ mindegyik anyag próbál adni a párt jelenlegi helyzetére a magyar társadalomban. Azonban nincs végiggondolva ezekben a szövegekben, hogy a párt eddigi történeti útja, strukturális helyzete és lehetséges mozgásdinamikája milyen kapcsolatban van a jelenleg Magyarországon sűrűsödő válságjelenségekkel. Vajon ebből az a kiút kínálkozna-e, hogy egy pártkorlátozáson keresztül más hatalmi szerveknek vagy társadalmi csoportoknak a felülemelését hajtom végre?
Abban a társadalomképben, amely a reformjavaslatokban kirajzolódott, nagyon markáns egy menedzservonulat. A legkülönbözőbb reformjavaslatok keresik azt az erős csoportot (és maga ez az erős csoport is keresi a megszólaltatóit), amely mind a gazdaságban, mind a politikában – finomabb vagy nyíltabb módon – keresztül tudna vinni egy olyan hatalomeltolódást, hogy egy vállalati irányító, igazgató, valamint vállalkozói menedzser réteg rendelkezzen inkább az országban képződő jövedelmek zöme fölött. Ma már elég kevesen védik, és ők is inkább csak burkolt formában, az államigazgatási típusú tulajdonjogot. Az államigazgatási típusú tulajdonjog gyakorlásának az ideje bizonyos értelemben lejárt. A lehetőségét kifutotta és kellően pazarló mivoltát be is bizonyította. Ezen tehát nincs mit védenünk. Amivel ezt a tulajdon- és hatalomgyakorlást megpróbálja a javaslatok zöme fölváltani, az azonban szintén egy elit gazdasági hatalomgyakorlását eredményezi. Tehát nem vinne közelebb a tulajdon és az erőforrások társadalmi kezeléséhez és társadalmi hasznosításához. Legfeljebb a kiválogatási, kiválasztódási mechanizmusa lenne más annak, hogy hogyan kerülnek gazdasági döntéshozói pozícióba a személyek vagy csoportok. Emiatt egy lehetséges alternatív programnak olyan tulajdoni és olyan hatalommegoszlási elképzelésekben kell gondolkodnia, amely mind az államszocializmus feléledését, mind pedig egy menedzserhatalom-eltolódás veszélyét ki tudja védeni: ezt maga alá tudja rendelni és valahogy kezelni tudja.”
A rendszer eddig említett sajátosságai minden – a „modernizációba” bekapcsolódó – társadalomra jellemzőek. A kelet-európai társadalmaknak (Márkus szóhasználatában államszocializmusoknak) van néhány olyan saját ismérve, amely a programalkotásoknál nem hagyható figyelmen kívül.
A hazai társadalomtudományban evidenciának számít, hogy az államszocializmusok működése nem értelmezhető piaci kategóriákkal. E rendszerek leírására különböző helyettesítő magyarázatok születtek. „Szegőék anyagában ez úgy jelenik meg, hogy a kelet-európai rendszerek – beleértve Magyarországot is – profitorientáltból pozíció- vagy státuszorientált rendszerekké váltak. Ez egy érvényes megállapítás. Ha ezt az érvényes megállapítást elfogadjuk, akkor minden alternatív programnak ennek a figyelembe vételével kell felépülnie. Tehát a strukturális elemzést és a javaslatokat is olyan dimenziók mentén kell megfogalmazni, amelyek ehhez a pozícióorientáltsághoz vagy kapcsolódnak, vagy megpróbálják gyengíteni, megkontrázni, más pozíciókat megerősíteni és így tovább
http://www.bal.hu/1988.htm
egyértelműen
„Hiába iszonyú nagy munka és áldozat bejuttatni oda 5% zöldet és baloldalit, (akik 2010-ben csak akkor juthatnak be, ha nem radikális zöldek és radikális baloldaliak) ha bejutottak, akkor olyan sokat tudnak elérni pusztán a potméterek csavargatásával, hogy bőven megéri a befektetett munkát. ”
„Ettől a nyavalyás iksztől még nyugodtan lehet és kell a parlamenten kívüli eszközökkel sokkal radikálisabb célokért küzdeni. Csak nem szabad meghagyni azt a nagyon fontos pályát az ellenfélnek”
Nekem az a bajom az LMP-vel, hogy a politikája az egységkereséssel szemben megosztó. A Védegyletből kiszorították az alapítókat. Nem vállalták fel nyíltan , a céljukat, hogy egy új baloldali zöld pártot akarnak
baloldali?
Az LMP ugyan miért is lenne baloldali? MOndtak ők ilyet magukról? Akkor mi miért mondunk róluk ilyet? Még ha ők mondták volna sem lenne feltétlenül igaz (lásd MSZP).
Védegylet - Élőlánc - LMP -----ökopolitika
valóban helyesebb, ha szociálliberálist mondunk, mint „baloldalit”
Szoci és szdsz irányból jöttek az LMP-t szervezők. A Védegyletet 2000ben alapították, 2004-ben kezdett el itt dolgozni Schiffer és Rausenberger dolgozni, akik addig más szervezetekben aktívan politizáltak. Schiffernek nem tetszett az amit az MSZP-ben mondtak neki, hogy ti adjátok a még nem lejáratott arcotokat, mi meg hátulról adjuk hozzá a pénzt. Mást akartak. Olyan politikai potenciált láttak a Védegyletben, amely párt alapítására alkalmas, „amelyben otthonra találnak”. A köztársasági elnök választás után azt mondták Lányinak, hogy olyan jobboldali szervezetekkel, mint a Professzorok Batthányi Köre ne tartson kapcsolatot és általuk jobboldalinak tartott szervezettekkel ne legyen közös munka. L.A. fel akart ezzel a nyomulással szemben lépni, de a védegyletesek ekkor már nem álltak ki úgy mellette, így kilépett. A hazai ökopolitika történetéről szóló ” Elefánt a porcelánboltban” című könyvében ír erről.
Az itteni cikkíró erről így ír:
„Nekem az LMP egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nagyon kell vigyázni a már a 40 körüliekkel is. A problémás, hátráltató figurák 80%-a közéjük tartozott. Nagyon jó magyarázatot nem tudok rá, talán azért, mert ők még a régi rendszerben szocializálódtak, bennük még ott vannak a népi-urbánus ellentét gyökerei, - de így volt.”
Amirőla Lányi könyv sem ír, hogy a pártalapításban jártas Elek Istvánt, a Heti Ökopol szerkesztőjét mind ő, mind schifferék megkeresték ,külön nem sokkal egymás után. Elek I. próbálta összebékíteni a két vonalat ,de nem sikerült. A Lányi féle csoport elindult, schifferék meg behúztáka féket, még ellenpropagandát is folytattak.
A Védegyleten belül akorábbi hagyományoknak megfelelően új sorozatot indítottak ökopolitikai kérdésekről a Sirályban, majd másutt is voltak előkészítő rendezvények, még olyan is, ahol Lányi András előadóként is résztvett.
Lányi az LMP készülő szerveződéséről mint konkrét tényről az Amerikai Nagykövetség munkatársaitól értesült, akik megkeresték. Azt mondta, hogy az Élőlánc ebben nem vesz részt. Az Élőlánc önálló pártként a megalakulása óta folyamatosan dolgozik.
2008-ban a köztársasági elnök úgy nyilatkozott , hogy az ökopolitikának nincs pártképviselete Magyarországon és kellene ilyen erő. Aztán megjelent az LMP.
Sok cikket olvastam az LMP-ről, ezek közül egy Bozóki András cikke az LMP-t Obama pártjához tartja hasonlónak.
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=20915
Érdemes elolvasni.
Ez nem a valódi ökopolitika, ez más politika.
Megjegyzem még ,hogy Bozóki cikkének az indítása hamis.
„Ma sokan egyetértenek azzal, hogy változás kell. De vajon folytatódik-e a magyar politikára 1998 óta jellemző bunkermentalitás és frontszemlélet”
Másutt a napokban maga Bozóki nyilatkozott úgy ,hogy már 1990-ben zsigeri ellentétek feszültek az SZDSZ és az MDF között, mindenféle értelmes vitát és együttműködést ellehetetlenítve. A cikkkét így lehetett volna helyesen kezdeni.
Az valódi ökopolitika - melynek az elvei szociális ,konzervatív és liberális elvekből is levezethetők - ezt a megosztást meghaladja.
%
Ha a munkát terhelő járulékokat úgy viszik le 5 %-kal, hogy közben a tőkét és a magas jövedelmű munkákat terhelő járulékokat nem viszik fel 10 %-kal (mert ezekből kevesebbeknek jut, tehát a veszteséget ellensúlyozni kell), akkor itt szó sincs „szolidaritásról”. Ugyanis amennyivel kevesebb a beszedett adó, járulék, annyival több közszolgáltatás válik fizetőssé vagy drágábbá.
Nem adócsökkentés kellene - erről eleget ugat Viktor, Demján (naná, akkor hamarabb jönne össze a következő euromilliárdja), a Jobbik, még az MSZP is - hanem progresszív adóztatás. Alul akár csökkentés is - felül pedig emelés. Ehhez viszont a nemzetközi gazdaságpolitikának is változnia kellene, hogy az unión belül lehetetlenné váljon az adóverseny, a kivitt tőkét pedig úgy megadóztassák, hogy ne érje meg kivinni… Vagyis a tőkét ne illesse meg a szabad (pontosabban ingyenes) áramlás joga - ez nem része az alapvető emberi jogoknak !
Amíg nincs ingyen ebéd, addig ingyen tőkeáramlás se legyen.
Nem inkább az európai
Nem inkább az európai szolidaritás hiányzik? Ma még simán ki lehet játszani a francia és a belga munkást a magyar és a szlovák ellen. Milyenek az EU-s szakszervezeti kapcsolatok? Hol tart a multikkal szemben fellépő globális szakszervezetek kialakítása? Miért gátolja a nacionalizmus (és nálunk a nyelvtudás hiánya) még mindig a tőke megregulázását?
Miért nem ezzel foglalkozik az ATTAC a hülyeségek helyett?
kicsit fura, hogy jobbról
kicsit fura, hogy jobbról sorra vágtátok ki a szavazásra reflektáló írásokat, most meg itt egy csomó középen.
amúgy majd kaptok rendesen, hogy miért hallgatjátok el Seres Máriát :D
Political endorsement
Személy szerint arra kérek mindenkit, hogy menjen el szavazni és szavazzon érvényesen! Mindegy, melyik burzsoá pártot vagy mozgalmat, független jelöltet támogatod, csak ne az MSZP-t!
Az MSZP-re történelmi vereséget kell mérni!
Újra kell szervezni a baloldalt, és ennek a mai MSZP a legnagyobb akadálya. A „kádári kisemberek” és a nagytőke furcsa koalíciója elszipkázott minden kezdeményezőerőt és energiát a baloldalról. Népnyúzó politikája romlásba taszította a félperiférián vergődő országunkat. Sikeresen korrumpálta (Andor, Konok, TGM, Szigeti, Krausz stb.) vagy marginalizálta (TP tagozat) a rendszerkritikus baloldali értelmiséget. Még a pártban magukat valahol tényleg baloldalinak gondolók (Szili, Szanyi, Hegyi Gyula) sem mertek/akartak szembeszegülni a nyilvánvaló hazugságok sorozatával. De elérkezett a perc, most a végüket járják! Segíts te is, hogy tér nyíljon a baloldal megújulására!
Ne a biztos legkisebb rosszat, hanem a jó lehetőségét válaszd!
és
mi lenne az a „jó lehetőség”? (term. magam sem szavazok az mszp-re, de ettől még „jó” lehetősége(ke)t nem látok)