A „mérhetetlen” tömeg: Szimulációs modellek a rejtőzködő szavazók feltérképezésére

Bartha Eszter, Gulyás Attila:
A „mérhetetlen” tömeg: Szimulációs modellek a rejtőzködő szavazók feltérképezésére

Az eddig megszokottaknak megfelelően a közvélemény-kutatással foglalkozó szervezetek rendszeresen nyilvánosságra hozzák az általuk végzett mérések adatait. Az adatok – csakúgy, mint a választópolgárok elképzelései kedvenc pártjuk szerepléséről a vasárnapi szavazáson - változóak. Mégis vannak, amikben a nagy közvélemény-kutatók (TÁRKI, Századvég, Szonda Ipsos, Nézőpont) egyetértenek, mint pl. abban, hogy a Fidesz vezető pozícióra tett szert, ezért ő a választás „tuti befutója”, a kis pártok közül pedig a következő ciklusban az MDF biztosan, az LMP pedig esetlegesen kiszorul a Parlamentből. A kutatási eredmények azonban rejthetnek magukban meglepetéseket, ugyanis a közvélemény-kutatások közös jellemzője a nem válaszolók igen magas aránya még a választás előtti utolsó hetekben is (~30%). Ez nem csak a válaszmegtagadást jelenti, hanem magába foglalja a biztos pártszimpátiával nem rendelkezők „nem tudom” válaszait is. A kérdés tehát az, hogy milyen véleményt nyilvánítanak ezek a szavazók április 11-én? Jelen írásunkban e választópolgárok véleményére és cselekvésére kísérlünk meg becslést tenni. Becsléseinkhez a TÁRKI és a Századvég Alapítvány 2010.04.08.-án nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatait használtuk. A Századvég Alapítvány kutatása alapján a nem válaszoló szavazók között a szavazók között durván 50% azok aránya, akik - bár rendelkeznek kialakult pártszimpátiával - nem nyilvánítanak véleményt a közvélemény-kutatások során. Ennek számos oka van, az elméleti hátteret nem célunk ebben az írásban bővebben leírni. Jelenleg elegendő csak annyit mondanunk róla, hogy egyrészt az emberek bizonyos része alapvetően nem szeret nyilatkozni pártszimpátiájáról, másrészt pedig az adott vélemény vélt népszerűtlensége is sokakat visszatarthat a válaszadástól. Ez a vélt népszerűtlenség (vagy épp népszerűség) fakadhat a médiában sugallt üzenetekből, a párt ideológiájának népszerűségéből, és a pártnak az egyén közvetlen környezetében feltételezett népszerűségétől/népszerűtlenségétől. Ezek alapján felállítható egy „sorrend” a pártok között abban a tekintetben, hogy vajon a hozzájuk fűződő szimpátia milyen mértékben kerül kinyilvánításra a lekérdezések során. Három lehetséges sorrendet tételeztünk fel a pártok között, melyekhez egy szimulációs modell segítségével kiszámítottuk a pártok mögött rejlő „valós” támogatottságot. Természetesen hangsúlyozzuk, hogy hipotetikus vélemény-nyilvánítási hajlandóságokkal dolgozunk minden párt esetében, mivel ezen attitűdökkel kapcsolatban nem áll rendelkezésünkre kutatási adat. 1. Sorrend: MSZP, MDF, LMP, Jobbik, Fidesz 2. Sorrend: MSZP, MDF, Fidesz, Jobbik, LMP 3. Sorrend: MSZP, Fidesz, MDF, LMP, Jobbik Véleményünk szerint az MSZP-szimpatizánsokat jellemzi a legnagyobb mértékben véleményük elrejtése (ennek okai között szerepel a baloldaliság „stigmájától” való félelem, aminek történelmi okai vannak Magyarországon, a kormánypárt népszerűtlen intézkedései, a közelmúltban napvilágot látott politikai botrányok sora, stb). A kis pártok közül csak az MDF szavazótáborát tartjuk viszonylag tartózkodónak. Az első feltételezett sorrendben a Fidesz szavazótáborát tekintjük a szimpátiájukat legkevésbé letagadó csoportnak, a kis pártok csak ezt követik. A többi két feltételezett sorrendben a kis pártok táborát (legtartózkodóbb az MDF tábora) pedig a legnyíltabbnak tételeztük fel. A feltevéseinknek megfelelő véleményeloszlásokat az alábbi táblázat mutatja:

 

Eloszlás 

Fidesz

MSZP

MDF

Jobbik

LMP

Impulzív

1

0.42

0.2

0.04

0.11

0.055

0.175

2

0.44

0.185

0.035

0.1

0.06

0.18

3

0.445

0.18

0.03

0.105

0.06

0.18

 

 

Becslésünk egyik figyelemre méltó eredménye, hogy a Fidesz támogatottsága a társadalom körében nem éri el az 50%-ot, az erős kampány ellenére sem. További fontos eredmény, hogy az MDF támogatottsága a teljes társadalomban nem haladja meg a bejutási küszöböt, az LMP viszont minden lehetséges forgatókönyv szerint elegendő támogatást élvez a bejutáshoz. Minden egyes forgatókönyvben számoltunk az úgynevezett impulzív szavazókkal, akik nem rendelkeznek kialakult pártpreferenciákkal a lekérdezések időpontjában (17-18% az arányt tételeztünk fel a teljes társadalmon belül, a Századvég kutatása szerint ez az arány 18%). A választás kimenetelének becsléséhez figyelembe kell vennünk, hogy ki fog valóban elmenni a szavazásra. A kampányok egyik legfontosabb célja a szavazótábor bővítése mellett a tábor mobilizálása. Ahhoz tehát, hogy modellünk a választás kimenetelének becslésére is alkalmas legyen, figyelembe kell vennünk a pártok mozgósítási képességét. Ezzel kapcsolatban úgyszintén három lehetséges forgatókönyvet vázoltunk fel a mozgósítási arányokat tekintve (legalacsonyabbtól a legmagasabbig). Hangsúlyozzuk, hogy ezek az adatok is hipotetikusak: 1. Sorrend: MSZP 70%, MDF 75%, Fidesz 80%, Jobbik 85%, LMP 90% 2. Sorrend: MSZP 70%, Fidesz 75%, MDF 80%, LMP 85%, Jobbik 90% 3. Sorrend: MSZP 70%, MDF 75%, Fidesz 80%, LMP 85%, Jobbik 90% Becsléseink szerint a választások kimenetele az alábbi szerint alakul (az impulzív szavazók a mért eloszlásnak megfelelően szavaznak, az egyéni listás szavazások kimenetelét nem tartalmazza becslésünk):

 

1.

Fidesz

MSZP

MDF

Jobbik

LMP

Részvétel

Eloszlás

0.42

0.2

0.04

0.11

0.055

 

1. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.85

0.9

 

Eredmény

51.95%

21.72%

4.61%

14.45%

7.27%

64.55%

2. Sorrend

0.75

0.7

0.8

0.9

0.85

 

Eredmény

49.53%

22.05%

5.05%

15.63%

7.74%

63.49%

3. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.9

0.85

 

Eredmény

51.24%

21.49%

4.54%

15.17%

7.56%

65.58%

 

2.

Fidesz

MSZP

MDF

Jobbik

LMP

Részvétel

Eloszlás

0.44

0.18

0.035

0.1

0.06

 

1. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.85

0.9

Eredmény

54.43%

20.28%

4.06%

13.30%

7.92%

64.58%

2. Sorrend

0.75

0.7

0.8

0.9

0.85

Eredmény

52.08%

20.55%

4.47%

14.29%

8.61%

63.17%

3. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.9

0.85

Eredmény

53.86%

20.00%

4.06%

13.81%

8.26%

65.25%

 

3.

Fidesz

MSZP

MDF

Jobbik

LMP

Részvétel

Eloszlás

0.445

0.18

0.03

0.105

0.06

 

1. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.85

0.9

 

Eredmény

55.16%

19.58%

3.40%

13.90%

7.96%

64.58%

2. Sorrend

0.75

0.7

0.8

0.9

0.85

 

Eredmény

52.80%

20.01%

3.65%

14.98%

8.55%

63.45%

3. Sorrend

0.8

0.7

0.75

0.9

0.85

 

Eredmény

54.37%

19.52%

3.36%

14.49%

8.26%

65.38%

 

 

Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a közvélemény-kutatási eredmények – annak ellenére, hogy keresztmetszeti információkkal látják el a pártokat és a szavazókat – nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőlük a választás pontos kimenetelére vonatkozóan. Becsléseink szerint – amely a TÁRKI által becsült értékektől kis mértékben eltér –, ha a Jobbik valóban komoly mozgósításra képes, a parlamenti választásokon elért eredménye könnyen meghaladhatja akár a 13-14%-ot is, az LMP pedig ugyanezen feltétel teljesülése esetén biztosítja helyét az elkövetkezendő négy évben a Parlamentben. Az MDF eredményeink szerint a következő ciklusban valószínűleg nem szerez mandátumot. Még egyszer hangsúlyozzuk: szimulációs modellünkben mérési adatok hiányában – hiszen maga a mérés is problematikus – hipotetikus, becsült értékeket használtunk. Így nyert eredményeink azonban azt mutatják, hogy miközben a Fidesz valószínűleg fölényesen nyerni fog, az MSZP támogatottsága meghaladja a jelenleg mért szintet (akár 20% fölé is emelkedhet). A kisebb pártokkal kapcsolatos előrejelzésünk értékelésekor és értelmezésekor azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az impulzív szavazók között sokakat meggyőzhetnek – így a Jobbik és az LMP jóval komolyabb súlyt képviselhetnek a Parlamentben, mint ahogy azt a közvélemény-kutatások sugallják. A részvételi arányra vonatkozó becslésünk azt mutatja, hogy bár ez nem fogja elérni a legutóbbi választáson mért – a magyar demokráciában a rendszerváltás óta majdnem a legmagasabb – 67%-os értéket, megközelítheti azt (63-65%). Bár igyekeztünk rámutatni arra, hogyan „javíthatók” egy szimulációs eljárás segítségével a közvélemény-kutatásokból nyert adatok, írásunk legfontosabb „üzenete” a választások előtt az, hogy az új kelet-európai demokráciákban – így Magyarországon is – különösen fontos, hogy az állampolgárok éljenek a szabad választás jogával, amelynek kivívása a rendszerváltás egyik legnagyobb eredményének számít. 2010. április 9. péntek 10:51 forrás: www.indy.media.hu

Hozzászólások

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Szerzői önreflexió úton

Nos, megtörtént a választás, az egyik válaszadóval egyetértve én is elégedett vagyok az eredménnyel.
Hadd tegyem hozzá, hogy a becsléseink során főként a TÁRKI adataiból indultunk ki.
Ez magyarázza a Jobbik alulbecslését (ebből pedig következik a többi kis párt túlbecslése). A hibát nem a CM 1%-a okozta, hanem a TÁRKI óriási mellélövése. A kutatásaikban végig alulreprezentált volt a Jobbik tábor, ha visszanézzük az eredményeiket.
Ezt figyelembe véve különösen elégedettek vagyunk az eredményekkel.

Egy rövid önreflexión dolgozunk éppen, mely keretein belül összefoglaljuk a hivatalos közvélemény kutatással foglalkozó szervezetek jóslatait, és összevetjük a mi eredményeinkkel.
Remélem az elkövetkezendő pár napban sikerül feltennünk ezt az írást is.

Köszönöm a válaszokat a cikkre, és a szerkesztői munkát, a nem megfelelő hozzászólások (offtopik/személyeskedő) eltávolítását.

Üdv:
Gulyás Attila

Manipulált statisztikák

Az megint csak kimaradt az elemzésből, hogy egy hatodik országos listát állító párt is létezik, amely miatt immár több mint 60 ezren igazoltak át más megyébe szavazni. Miért maradt ez ki, hiszen ennyi szavazó már érzékelhető változást okoz a statisztikákban, grafikonokban. Egyetlen magyarázat a választók manipulálása. A választások előtt különösen nagy befolyással van a választókra a közvélemény kutatások eredményeinek hirdetése, amelyet persze minden párt igyekszik a maga javára torzítani. Ezzel jelentős befolyással vannak a határozatlan választók magatartására. A lakáj-közvélemény-kutatók eme egységfrontja a Civil Mozgalommal szemben nem magyarázható semmilyen szakmai indokkal, ez egyértelmű politikai állásfoglalás, etikátlan kampány tevékenység. De ez az elfogultság nyilvánvalóan vissza üt rájuk a választások után, hiszen ebbe a szarba ők másztak bele, és senki nem fogja őket kivakarni onnan.

Válaszok

Kedves Olvasók!

Bár itt a válasz gomb csak az egyik reakcióra enged reagálni, azért többre is reagálnék.
leftist: „sajnos” valóban azt kell mondanunk, hogy az, hogy az emberek több „lista” közül választhatnak az egyik legnagyobb eredmény. A kérdésed jogos, milyen akkor a többi? Ennek megválaszolását egyelőre az utókorra bíznám annak ellenére, hogy manapság is sokan írnak róla. (Egyéb válaszodra az általános válaszomban is kitérek.)
vádló: kérlek, ezt ne itt. Meg van ennek is a fóruma, nem kell telefloodolni mindent ilyesmivel. Nyiss egy saját témát.
Takács Ferenc: kérlek ezzel a váddal ne minket illess. Mint ahogy olvashatod, az írásunk és elemzésünk a rendelkezésünkre álló, a nagy közvélemény-kutató cégek által mért adatok alapján készültek. Egyáltalán nem áll szándékunkban bármely pártot figyelmen kívül hagyni (mert nem csak a Civil Mozgalomról van szó természetesen!). Azonban az adatok, amelyeket használtunk, ezekről a pártokról szólnak (egyébként a modellek frissítve lettek, mivel a Századvég is kiadott tegnap egy új adatsort, amelyet a tegnap beküldött írásban sajnos nem tudtunk figyelembe venni), minden más csak az „egyéb” kategóriában szerepel.

Tovább megjegyezném, hogy ez az elemzés _tudományos_ alapokon nyugszik. Azért dolgoztunk ezen a kérdésen, mert érdekel minket a téma, az eredményeket pedig teljes nyitottsággal fogadtuk - láthatóan elég sokrétű forgatókönyvekkel dolgoztunk. Sajnos mivel nem látunk mélységében bele a nagy közvélemény-kutató cégek pontos adataiba, csak az interneten és a sajtóban közzé tett adatokkal dolgozunk, nem tudunk mindent olyan mértékben számításba venni, ahogy azt szeretnénk.
Mi is nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy mely modellünk kerül legközelebb a valósághoz, ez vasárnap kiderül. Nekünk ez az ország következő négy évének Parlamentjén kívül mást is megmutat majd, még pedig hogy mely feltételezésünk bizonyult leginkább helyesnek a választók attitűdjével és preferenciáival kapcsolatban.
Üdv,
Az egyik szerző

egész jó eredmény

A kisebb eltérések ellenére gratulálok az előrejelzéshez. Az alapvető hibát abban látom, hogy az MSZP-s szavazókat tartottátok a leginkább rejtőzködőknek - a modellek közös fő hibája szerint viszont még mindig a Jobbik szavazói ilyenek (ez nem nagy baj, amíg a náci-szimpatizánsnak sunyítani kell, addig kisebb a veszélyessége)
Szerintem a 3. változat 2. sorrendje a legjobb, ez szinte hajszálra pontos a Fideszre (pedig nagy számnál ez nem könnyű !), kissé túlértékelte az MSZP-t, a MDF-et és az LMP-t (de ez összefügghet a CM figyelmen kívül hagyásával, amely közel 1 %-ot elvitt, valószínűleg ezektől a pártoktól) - csak a Jobbiknál van jelentősebb (2 % körüli) hiba. Ráadásul a választási részvétel is egész jól stimmel - szinte mindegyik modellnél.
Az előrejelzés egyik fő érdemének azt látom, hogy - szemben a legtöbb más előrejelzéssel - az LMP meglepetésszerű befutásának még a mértéke sincs alulértékelve (sőt).
Ennél jóval kevésbé lehet örülni a megszületett eredmény majdani következményeinek. De ez persze nem a ti hibátok.

Ne vedd magadra

Nem állt szándékomban a szerzőket vádolni, de több okom van arra, hogy itt tettem ezt a megjegyzést.

Egyrészt két cikkemet is elrejtették ezzel a témával kapcsolatban, így csak hozzászólásokban tudom kifejteni a véleményemet, amellyel a magam szerény eszközeivel ellensúlyozni próbálom a lakáj-közvélemény-kutatók manipulatív elfogultságát.

Másrészt, és ez a cikket is érinti, hibás, vagy manipulált adatokkal nehéz tudományos precizitást elérni, még a legjobb szándékkal sem. Így szerintem előre borítékolni lehet, hogy a hibás kiindulási alapok a végeredményben is meg fognak mutatkozni, amelyről persze ti éppen úgy nem tehettek, mint bárki más, a közvélemény-kutatókon kívül.

Én már február elején felháborodtam egy indexes (DeDis) közvélemény kutatáson, ugyanis az öt lehetséges válaszban még az a lehetőség sem volt, hogy más pártot választanék. Ekkor még az sem volt ismert, hogy mely pártok indulnak a választásokon, de már vagy 20 regisztráltatta magát akkorra. A végén 44 párt regisztráltatta magát, amelyből végül 20 indított jelöltet. A felmérést pár órán belül lezárták, eredményt azóta sem közöltek, ami teljesen érthető, de jelzi azt az elfogultságot, előítéletességet, amely jellemzi a közvélemény-kutatókat. Márpedig egy ilyen felmérésben, amelyben az objektív válaszadás feltételei nem biztosítottak, csak hibás, hamis eredményekre lehet jutni, amelyek azonban igen jól megvezethetik a választókat.

UI: Néhány táblázat nem jól jelenik meg a cikkben.

az is egy nagy

az is egy nagy manipuláció, hogy átigazoltak más megyébe. Jogszerű, de nem sportszerű, nem etikus, ahogyan egy szakértő fogalmazott a rádióban. Ennyit az új, tiszta erőről.

Amúgy meg az indy megírta már elsőként Seres Mária kanyarjait az MSZP-közeli Zöld Újságtól, a Tomcat féle zöldpárton át a semmiből fölbukkant politikailag szűzig.

jogszerűség-sportszerűség

igazad van, szerk2, de csak akkor, ha tudjuk, hogy seres mária pártja kamupárt, ezért nem szabad rá szavazni, és ha úgy gondoljuk, hogy maga a választási rendszer sportszerű, ezért nem szabad kijátszani.
mármost az első feltétel nem teljesül, mert ugyan tudjuk, de lehet, hogy tévedünk, ezenkívül semmi közünk hozzá, irreleváns. a második, az aztán igazán nem teljesül. ha akarok máriára szavazni, akkor hadd szavazzak máriára, jó? kb. ez a sportszerű választási rendszer minimuma.

A pártok számára minden etikus

, ami nem derül ki. A Kubatov Gábor beszédének kiszivárgásából kiderült, hogy a Fidesznek van adatbázisa, ami alapján két órán belül mindenki elérhető mobilon üzenetben, akár pártszimpatizáns, akár ellendrukker. Na persze, ha van pénzelni a mobiltársaságot, és nekik aztán van pénzük dögivel. És ezt hallgatva mindjárt felmerült bennem a kérdés, Honnan ismerik az ellenfél szavazóit. És az egyetlen lehetséges válasz: ismerik az ellenfél ugyanilyen adatbázisát. És láss csodát, tegnap este már az indexen olvashattunk az MSZP adatbázisáról.

Szóval nem tudom, miféle etikáról papolsz. Nincs etikus politikus a parlamentben, mert nem is engedhetik meg maguknak a politikai bűnözőkkel teli parlamentben.

Amúgy, meg nem tudom, mire szívod fel magad ezzel a tomcat gyerekkel. Tudod hol van az most? Sehol. Az ügyészség részállt a pártjára holmi pénzügyi kifogásokkal, és így nem tudtak indulni a választásokon. Ez is manipuláció. Mellesleg a Zöld Párt adta be először ugyanazzal a szöveggel a képviselői költségtérítés elleni népszavazást, amit Seres Mária később újra beadott, és végig is csinált. Te aláírtad-e? A tomcat meg amúgy egy öntevékeny, és zavaros fejű individualista, akit a rendőrök éppen úgy nem engedtek a Gárda tisztújító ünnepére, mint a bohócokat sem, csak őt előtte letámadták az elvtársak a Dózsa György téren. Rengeteg meglepő megnyilvánulása van, azonban semmiképpen sem lehet besorolni őt egyetlen politikai erőhöz sem, éppen, mert annyira sokféle a szinte minden esetben provokatív megnyilvánulása. Ezért is van egyedül, akárcsak az alternatív baloldal.

Tehát ahelyett, hogy a perifériára szorított porszemekből akarnál sarat gyúrni, inkább a tömegeket megmozgató pártokra, mozgalmakra koncentrálj. És ha ne talán te is egyszer cselekvésre szánod el magad, akkor magad is rájössz, hogy mennyi sok selejten kell keresztülfurakodnod, amitől magad is sáros leszel. És rájössz, milyen nehéz lesz kimagyarázkodnod, hogy ott voltál te is, ahol a sűrűjében sok volt a sár. Ideje lenne túltenned magad az előítéleteiden. Amúgy pedig Seres Mária azt is megmondta, mindenkivel együtt fog dolgozni, akik melléállnak egy-egy olyan ügy kapcsán, ami az állampolgárok, és a demokrácia érdekében történik. Túl kell tenni magunkat a párthadseregek, és pártos eszmék embereket megosztó stratégiáján, különben a párthadseregek hatalma maradni fog felettünk.

Személyeskedés

Ezt légy szíves ne itt. Van egy írás, szóljon arról a diskurzus. A személyeskedést pedig végleg ne. Elég sok egyéb helyről folyik amúgy is.
 Köszönöm.

freudi elszólás

„a szabad választás jogával, amelynek kivívása a rendszerváltás egyik legnagyobb eredményének számít.”

Ha ez az egyik legnagyobb eredmény, különös tekintettel a kínálatra, akkor milyen a többi ?
És ezt a választók is tudják, csak nem szívesen hiszik el. Az ember nehezen tud illúziók nélkül létezni. Itt meg még az „egyik legnagyobb” eredmény is illúzió.
Amúgy érdekes a cikk, pár nap múlva meglátjuk, melyik modell mennyire (nem) jött be…

A hungaroliberalizmus fő egyénisége kellően felindult azon, hogy a többi párt nem küldött számára vitapartnert. Az egy szem LMP esetében pedig nem volt megelégedve a személlyel. Ez annyiban furcsa, hogy azért őt küldték, mert mint közgazdász, ő volt a kompetens vitapartnere Bokrosnak. Talán csak nem ez volt a baj ?!