Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
Szolidaritás a BKV dolgozóival
A munkavállalók megint megmozdultak. És most komoly, nehéz munka lesz lejáratni őket.
A sztrájk éppúgy, mint a szabotázs-értékű aggályos törvénybetartatás a munkavállalók részéről biztató. Egyrészt a munka törvénykönyvére eddig minden munkáltató könnyeden köphetett (és jegyezzük itt meg, tavaly január 1. óta a munkavállalók perjogát már adminisztratív pénzügyi gátakkal is szűkítették a munkaügyi bíróságok megváltozott perrendtartásukkal), itt az ideje, hogy legalább a törvények betartására kényszerítsék a munkavállalók őket. (Igaz, a hírek alig számolnak be, hogy a törvények aggályos betartása történik a garázsokban, ezért nincs kint elég jármű az utcán…) Másrészt az, hogy a kollektív szerződés kikényszerítése teljesen törvényes keretek közt, sőt direkt a törvények betartatása által történik, lelkesítő! Remek hír az is, hogy a depriválódó rétegek (pl. a buszvezetők, persze, tudjuk, inflációt követő emelések voltak a cégnél, de egyrészt bruttó, másrészt átlagos inflációmeghaladó, ebben benne volt a végkielégített haverok zsozsója is!) végre nem a depriváltak (pl. romák) ellen, hanem valódi problémájuk, a kizsákmányolóik ellen lépnek föl. Ez az igazi megtörése a gárdák veszélyének! A leszakadtak helyett végre a valódi problémaokozók, a kizsákmányolás fönntartói, fokozói kerültek a leszakadás szélére kerülők célkeresztjébe! (Hagyó, Demszky és Tarlós haverjai meg a nagy fizetések helyett kénytelenek lesznek végre dolgozni. A kapálás is becsületes munka ugyanis. Pontosítok: az legalább becsületes munka…)
A BKV pont az a hely, ahol az eddigi menedzsmentek – a mostanit is beleértve – igen kevéssé médiaképesek. Kocsis István sincs messze a vizsgálati fogságtól (igaz, talán - tettestársaival - az MVM vezetői székében elkövetett néhány éve érdemelne igazán alapos vizsgálatot), elődei leplezetlen disznóságai pedig már nem leplezhetőek. Legitim megszólalásuk így alig akadhat.
A pártpolitika csak módjával mer ráépülni a kérdésre, mivel mindkét – a de facto és a de iure – koalíciós pártnak egyaránt kellemetlen ügy, de az ellenzék sem mehet bele a túlzott támogatásba, hisz az összes ellenzéki párt is érintett a botrányokban, ráadásul amennyiben túlzott ígéretekbe mennek, a túlzott elkötelezettség Tarlós úrnak a következő ciklusban sokba kerülhet (értsd: kevesebb forrás marad „visszaforgatható” pártkassza-közeli státuszba), az MDF pedig nem futhat túlzottan populáris narratívába, viszont túl népszerűtlenbe sem… (A MIÉP meg már lényegtelen a fővárosban is.)
A különböző pártok közelében virágzó sajtótermékek és televíziók ezúttal aligha kockáztathatják, hogy komoly mértékben elítéljék a nagy szavazórétegeket jelentő és komoly szimpátiát elnyerő járművezetőket (mára alig akad olyan munkavállaló, aki a gazdasági elnyomás különböző formáitól ne szenvedne egyre inkább, ami csöndes szolidaritást eredményez az elviselt közlekedési megpróbáltatások ellenére is), így maradt a neoliberális, ám pártokhoz kevéssé kötött médiatermékeken (Hírszerző, Index, HVG, stb.) keresztüli mocskolódás, amik – a célközönség elérésének szempontjából - kevéssé hatékony felületek. Egy-két magas beosztású csinovnyik ugyan kemény hangú nyilatkozatokat tesz, de a vezetők, amennyiben maradt egy csöpp realitásérzékük, hallgatni fognak.
Bár nem érdemes a realitásérzékükben bízni. „Szuper kontroll csoportok” – tulajdonképpen munkáltatói terrorkommandók – kezdték járni a garázsokat rendkívüli munkáltatói jogokkal fölruházva (ami munkajogilag igen kényes, különös tekintettel a Mt. 74. § mindhárom bekezdésére*). Azt sem tudjuk, hogy mekkora plusz költséget jelent ezen „kontrollcsoportok” tevékenysége, megbízásuk mire terjed ki, honnét teremtették a szabad kapacitást (hogyan van ennyi szabad ember az adóforintjainkból és/vagy miért költenek több pénzt ilyen ökörségekre, amikor számukra is nyilvánvaló módon csak számukar vesztes munkaügyi pereket generálnak, evvel is növelve a cég működési költségeit), és főként: ki a felelős ezért? (Azt azért tudjuk, hogy két munkavállalót rendkívüli felmondással elbocsátottak [erről ld. Mt. 95. §, különös tekintettel a (2)**, valamint a 4. § mindhárom bekezdését***], hatnak írásbeli figyelmeztetést adtak– a féldebil magyar média szerint „fegyelmi indult”, a fegyelmi intézményét azonban a jelenleg hatályos Mt. nem ismeri -, azaz sikeresen teremtettek mártírokat.) És persze ilyenkor csak remélhetem, hogy új munkajogi pontok lesznek még e tájon a törvénykönyvben.
A cég pazarlásának megszűnését tovább várjuk – a jegyekből és bérletekből befolyó bevétel egyes számítások szerint alig haladja meg az árusító és ellenőrzőrendszer fönntartásának költségeit -, (!)a javítóműhelyekben a szerelők, karbantartók lassan már hazulról visznek be szerszámokat, ha dolgozni akarnak, vagy a régi, roncs autóbuszokat „herélik ki”, hogy alkatrészeket pótoljanak, a védőitalt és egyéb munkavédelmi juttatásokat már hónapok óta nem biztosítják számura. A buszvezetőket rá kívánják kényszeríteni az un. „osztott” munkaidő vállalására: azaz reggel 4-5 óra vezetés majd 4 óra pihenőidő (menjen haza aludni?), és délután újabb 4-5 óra forgalom. Cserébe megvonnák tőlük az év évi étkezési utalványok formájában kifizetett jutalmukat. Ezek a megszorítások a központban dolgozó vízfej dolgozóit természetesen nem érintenék, igaz, a műszakiak és forgalmiak nem érnek rá 15 soros tanulmányokat írni 12.000.000 forintért. Nem érnek rá, mert a 12 órás éjszakai műszak alatt kénytelenek a már 15 éve végleg amortizálódott járművekbe életet lehelni, amiket a buszvezetők sokszor embertelen közlekedési viszonyok közt naponta igyekeznek balesetmentesen vezetni. (Az információkért hála „Noel”-nek, a bekezdés az indexált [(!)] ponttól az ő hozzászólásának alig szerkeztett idézete.)
A vállalat vezetése nyilván tudta, meddig érvényes a kollektív szerződés, ám tárgyalások kezdeményezése nem történt a részükről – mondjuk legkésőbb fél évvel ezelőtt. Ez alapján a szakszervezet a szerződés meghosszabbításának szándékát joggal feltételezhette. Tudom, a menedzsment el volt foglalva avval, kinek kell épp csontig benyalni, kinek mennyit kell épp visszaosztani, de sajnos emellett kellett volna időt szakítani ilyen, a vállalat működését periferikusan azért befolyásoló tényezőkre is, mint a munkavállalók szerződési viszonyai…
Mi maradt még? A fölszólítás szolidaritásra. Ne csupán békével tűrjük a BKV-dolgozók jogos követeléseinek ránk nézve kellemetlen következményeit, de szimbolikusan, látható módon is juttassuk egymás tudomására, hogy az elesettekkel érzünk együtt! Mivel legutóbbi kezdeményezésem a színválasztás miatt teljes kudarcba fulladt, ezúttal minden résztvevőnek ízlésére bízom a színt.
Csak egy szót írjunk kitűzött szalagjainkra: SZOLIDARITÁS!
És tűzzük ki végre!
Merlin
Ui.: Kérek minden tisztelt hozzászólót, a pártpropagátorok megjegyzéseit ne vegyék tudomásul, bármilyen oldalról jöjjenek is!
*: 74. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
(2) Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
**: 95. § (2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2)**** bekezdését kell megfelelően alkalmazni. A munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.
***: 4. § (1) Az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.
(2) A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.
(3) A rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.
****: 89. § (2) A munkáltató - a (6) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. [A (6) a nyugdíjba vonulókra vonakozik - M.]
Hozzászólások
Szolidaritás
A BKV vezetése azzal érvel, hogy válság van és válsághelyzetben a bérek nem növekedhetnek. De akkor miért osztogattak szét 1 milliárdot végkielégítésekre, jutalmakra?? A BKV alkalmazásában körülbelül 12 000 dolgozó van. Ha 1 milliárdot elosztunk 12 000-el az még mindig több mint 80 000 ft. Szerintem nem lenne sztrájk ha a dolgozók kapták volna a jutalmat a nem-dolgozók helyett.
Általános sztrájkra és tüntetések sorozatára volna most szükség.
azért, mert ez a törvény
bérekről, a végkielégítésekről és jutalomról törvény szól. a jutalmak kiutalása pedig „jogos”, de nem „etikus” ilyen esetben. a jutalmat ugyanis az után is adnak, ha a vállalat az adott időszakban kevesebb veszteséget produkált mint azelőtt, így bizonyos tekintetben nyereségesebbé vált. azaz a vezető a vállalat szemében jól végezte a dolgát.
ha a jutalmak összegét a dolgozók kapnák meg (ami természetesen nem lehet), akkor azt a prémiumot a vállalatnak mint kieső hányadot vissza kellene szereznie máshonnan, azaz a fogyasztókra (így pedig a saját alkalmazottjaira is) kellene ráterhelniük. nem történhet másképp akkor sem, ha a vezető lemondana (amit szintén nem lehet megtenni) a jutalmáról, fizetéséről.
az általános sztrájk és tüntetéssorozat meg mi alapján legyen? mert azt mondják, hogy ez így nem helyes? ez az a pillanat, amikor a rafináltabb politikai és/vagy üzleti csoportok rátelepszenek a tömegre és maguk irányításával hatalmi eszközzé teszik. most is ez van! mindezt azért tehetik meg, mert a tömeg tudatlan, nincs elképzelése, így befolyásolható. tehát ne kívánj most ilyeneket, hacsak nem szeretnél még vadabb és nyomorultabb helyzetbe kerülni! előbb szervezkedni és szerveződni kell megtanulni, meg némi elképzelést arról, mit is szeretne csinálni az ember, mielőtt fejjel rohan a falnak és erre a többit is biztatja.
Szerződések
Nem kellett volna olyan szerződéseket kötni, amely ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozza a vállalatot, vele együtt a dolgozókat, az utasokat, egész Budapestet. Végső soron a vállalatvezetés és az őket kinevező állami döntéshozók hibáztak. Harcolni pedig egy felelős kormányért kell. Az utolsó patronig.
a pancho most nem örülne a névazonosságnak!
harcolni pedig egy felelős kormány ellen IS kell! az utolsó patronig!
bár a szolidaritás a sztrájkokkal és alapjában a kizsákmányoltakkal feltétlenül nélkülözhetetlen, ha az ember marxista állásponton van. azonban fel kell ismerni annak lehetőségeit is, és kíméletlen kritika alá kell vetni azt. úgy vélem, itt nem tesznek mást, mint egy elvonatkoztatott (vagy inkább csak a pozitív események eltúlzásából adódó) misztifikáció folyik. szó sincs arról, hogy a munkások mint tudatos proletariátus lépnének fel, nincs szó arról sem, hogy a kizsákmányoltak osztálya egységessé kovácsolódott volna. Sajnos.
természetesen vannak igen pozitív megnyilvánulások, de beleerőszakolni mindezt egy ilyen orgánumba ostobaság. az emberek továbbra is atompolgárként lépnek fel, pusztán egyszerre többen, amit a burzsoázia egy legyintéssel szétkergethetne, de még idáig nem is kell elmennie. szétzüllik magától.
esküdjék az a bolond, aki azt állítja, hogy ha ezek az emberek közül néhányat kiemel a vállalat több pénzt és előléptetést ígérve, nem szarnák-e le utána a többieket. mutassátok azokat, akik osztályban és nem egyénben gondolkodnak. hol a szervezettség, hol az osztályöntudat? sehol. bár kezdeménye lehetséges volna és én is optimistább lennék, ha a jelen társadalmi, gazdasági és politikai körülmények mást igazolnának. de nem ezt mutatják. a vasutasok le sem szarják a bkv-s sztrájkot. a szolidaritási sztrájkot meg elvetik, mert a vdszsz akarja, aki értük sem képes harcolni (mert a fideszért meg a gaskó hatalmi ambícióiért teszi). a vasutasok lenézik a vdszsz-t meg a többi négy reprezentatív szakszervezetet. csak álmodoznak (még inkább csak pofáznak) egy nagy egységes szakszervezetről, de tenni lófaszt sem akarnak. rettegnek a főnöktől, a munkahely elvesztésétől, a nélkülözéstől, stb. és ez egyenlőre meg is kötötte a kezeiket (osztályharci szempontból).
a munkások nem képesek másért harcolni, mint aminek eredménye holnap nem lesz kézzelfogható!
ezt kell figyelembe venni és segíteni harcukat, minthogy a holnapi vöröszászlós-barikádépítős felvonulásokról ábrándozni.
Uff
Sose valami ellen harcolj, hanem mindig valamiért. Ha lenne egy felelős kormányunk, akkor az azt jelentené, hogy felelősségre lehetne vonni. A kormány ekkor nem egy önműködő hatalmi szerv lenne, hanem csupán egy eszköz, amelyet a nép tartana a kezében, hogy arra irányítsa az országot amerre a közösségnek előnyös, nem pedig egyéni érdekek mentén.
na, ez nem semmi...
ezt először ki akartam jelölni mondatonként és úgy megcáfolni, aztán tőmondatonként, majd szavanként. ám minden igyekezetem ellenére ez még ennyi választ sem ér. szánalmas, liberális, demokratának is sekélyes. a faszért iszok , ha ilyenkor az a szokásom, hogy negyedkegyelmű és huszadrangú vitákat folytatok a delírium teljességéért. asszem leszokom…
Kormányért.
Patronig.
Hmmmmm.
ide is
a sztrájkok ma nem mások, mint provokációk a fasizmusért!
Még a fasizmus is él a sztrájk eszközével!
Azért a nagy éltetés, ujjongás és hamis következtetések levonása előtt tisztázzunk néhány dolgot:
kik képesek megszervezni és vezetni a sztrájkokat vagy a munkásokat? hát nem a baloldal, de még csak a munkások sem. a szakszervezetek, melyek a jelen pillanatban olyan magasztos pózokban tetszelegnek, a sztrájk, a munkások elégedetlenségére hivatkozva vállalják az arcvonal szerepét. mégis, ha közelebbről megfigyeljük, a sztrájk jelen pillanatban NEM OSZTÁLYHARCOS ESZKÖZKÉNT JELENIK MEG! a sztrájk, amit kezdeményeztek, hatalmi érdekeket szolgál. miért? mert jelen pillanatban, a gazdasági válság miatt kialakult burzsoá hadszíntér ismét elüt a „nyugodtabb időszakoktól”. a piacszerzés létfontosságú nemcsak a kisvállalatoknak, de a monopóliumoknak is. már nem elég, hogy a kisebb vállalatokat tapossák a válságban a csőd szélére, hanem más monopóliumok piacait is meg kell szerezniük. ezért az állam, mint legfőbb munkáltató beleszól a versenybe, s a privilégiumait felhasználva kedvezhet vagy árthat. éppen ezért a nagyvállalatok egyéni érdekeitől függően állnak mellé vagy szemben vele. a jelen kormány, a külföldi tőke segítségével próbál kilábalni a válságból. de a választások közel vannak, s a tőkések másik csoportja ezt pontosan tudja, minthogy azt is, hogy a konkurens párt győzelmével fog végződni. a kérdés már csak az, hogy képes-e a kétharmados többséget megszerezni. ugyanis abban az esetben biztosított lesz számukra a versenyben szerzett előny. mind törvényileg mind érdekeltségben. ehhez pusztán annyit kell elviselniük, hogy a nemzetállam, a párt és a vezér érdekeit figyelembe vegye. de ez csekély ár a fennmaradásért.
a legnagyobb ellenzéki párt szándékai pedig egyértelműek. a hatalom és a tőke koncentrációja a maguk kezében, amihez tökéletesen megfelel pártelnökük hatalmi (vagy inkább diktátori) ambíciója. a párt készen áll. minden propaganda a megfelelően jut el a kétségbeesett tömegekhez. a nacionalizmus fegyverét már régen kevésnek ítélő menetelés egy évtizede tart és erősödik…ROHANUNK A FASIZMUSBA!
a fasizmus pedig mint tudjuk tömegmozgalom, sőt a forradalmi jelzőt is megköveteli magának a kapitalizmus palettáján. hatalmas tömegeket gyűjt maga köré és ezt nem csak a szegény és tudatlan vagy a gazdag és értelmiségi közegből táplálkozva. dolgozó, munkanélküli, szegény és gazdag egyaránt támogatásáról biztosítja.
az alap ugyebár a jelen kormány gazdaságpolitikája, mely a jelen pillanatra és körülményekre való tekintettel, a nemzetközi gazdasági válságban csúcsosodott ki. megszorító intézkedései, - a spórolás minden áron program, amit a válságkezelésre kihirdettek- a kapitalizmus szemszögéből mindenképpen üdvös a mostani politikai berendezkedéshez idomulni, vagy érdekeivel egyező tőkés csoportoknak. bár ez azzal jár, hogy az állam, mint legfőbb munkáltató él előjogaival, így a szociális juttatásokon éppúgy spórol, mint a gépek üzemszerű működtetésén, vagy a béreken.
mind a máv, mint a bkv alkalmazottjainak kollektív szerződésének elodázására kényszerül (többek között, ugyanis a béremelések, az egészségügyi alkalmasság feltételeinek drasztikus szigorítása, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár kitolása, stb, stb), ami számára a szabad elbocsátást, a bérek tetszőleges módosítását vagyis a kizsákmányolás fokozását, a munkások nagyobb mértékű kiszolgáltatottságát eredményezi. ez padig a munkavállalók közti verseny kiéleződését eredményezi. ezzel szemben követeli és kapja meg a hatalmat egy populista, néhol „forradalmias” jelszavakat kántáló párt és az azt támogató tőkéscsoportok. a helyzetük igen egyszerű. a gazdasági válság magyarázata és az abból kivezető út kész forgatókönyv alapján történik. ehhez pedig a szakszervezet tökéletes szócsőnek számítanak. jelen helyzetben pedig a velük való együttműködéssel a fasizmust választják!
A MUNKÁSOK OSZTÁLYÉRDEKÜKKEL SZEMBEN CSELEKSZENEK! miért teszik mindezt mégis a munkások?
a rendszerváltás előtti időszak visszasírt mottója: élni és élni hagyni. ami nem jelent mást, minthogy a munkásnak is engedték az „ügyeskedést” éppúgy, mint a párt- és vállalatvezetőknek. ennek eredménye az lett, hogy a munkások atomizálódtak, magukkal, önös érdekeikkel kezdtek foglalkozni, s már semmi sem kötötte őket osztályukhoz. a „szabad verseny” beköszöntekor minden maradék kollektív tudatukat levetkőzve vetették bele magukat a „kapitalizmus szabadságába”. a sok ezer munkást foglalkoztató nagyvállalatokat felváltották a tucatot alkalmazó kisüzemek, melyek a nagyobb szerveződéseket is megakadályozták, így a szakszervezeti mozgalom szinte teljesen paródiává vált (bár mindig is a munkás és a tulajdonos közti kiegyezés volt az irányvonala). egyszóval a szerveződés igénye és képessége is szinte teljesen eltűnt. most, hogy a válság munkanélküliségbe és az abszolút nyomorba sodorja őket, önmaguk megélhetése érdekében a legaljasabb dolgokra vetemednek. el- és beárulják társaikat, taposnak és nyalnak főnökeik kedvében járva, tébolyultan hőzöngenek és rátámadnak az „idegen” szintén megélhetést keresőkre. saját erkölcsi rendet alkotnak maguknak, mely kirekeszt mindenkit. a tulajdon és saját rabságuk legkiválóbb védelmezőivé váltak.
még, még
nyomassad, így van, ez az, már értem.
Egyetlen szót írnék,
Egyetlen szót írnék, faszfejek
na jó, azt is, hogy
görények,
meg hogy köcsögök.
Buzi békávé
patkányok.
Mit képzelnek ezek?
kártékony szemetek