indy.media.hu független média központ

A szociális elégedetlenség, az ennek nyomán kitörő társadalmi robbanások, zavargások jelentik a legnagyobb biztonsági kockázatot 2010-ben az Egyesült Államok titkosszolgálatai és az Economist Inteligence Unit (EIU) elemző szervezet szerint is. Dennis Blair admirális, az amerikai szolgálatok egyesített vezetője például egy kongresszusi meghallgatásán az „első számú kockázatnak” nevezte ezt a tényezőt, az EIU által kiadott globális előrejelzés szerint pedig 166 vizsgált országból 77-ben magas, vagy igen magas a társadalmi feszültségek növekedésének veszélye.

A legkockázatosabb kategóriába olyan országok kerültek, mint Irak, Irán, Afganisztán, Pakisztán, Madagaszkár, Szudán, Csád, Zimbabwe, Madagaszkár, Ecuador, Bolívia, Európából pedig Moldova, és Bosznia-Hercegovina. Ezekben az országokban többnyire a már eleve elég rossz a helyzet, nemritkán instabil a politikai rendszer (vagy egyenesen polgárháború dúl), szociális háló pedig szinte alig létezik, nagyon alacsonyak a jövedelmek, magas a szegénységben élők aránya, kevés a külföldi tőkebefektetés.

Magas feszültség

Magas a feszültségek emelkedésének veszélye ugyanakkor egy sor konszolidált államban, így például olyan EU tagállamokban is, mint Lettország (ahol a megszorítások már így is súlyos zavargásokat okoztak, aminek nyomán a kormánynak távoznia kellett), Görögország, Románia, Bulgária, vagy éppen az Unióba igyekvő Szerbia, és Horvátország. Ebbe az ország csoportba tartozik Magyarország is – a Visegrádi 4-ek közül egyedüliként.

Érdekes képet mutat a közepes kockázatú országok csoportja: a nagyon szegény Mongóliától, Tanzániától, Namíbiától indulva a középmezőnyhöz tartozó Dél-Afrikai Köztársaságon, Chilén át olyan gazdag országok is ide kerültek, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, vagy éppen az idén nagyon megzuhant (és szintén kormányváltáson átesett) Izland. (Ide tartozik Szlovákia, Litvánia is.)

Kockázatmentes diktatúrák

Végül az alacsony kockázatú „boldog” államok között értelemszerűen jórészt fejlett államokat találunk, Lengyelországgal és Csehországgal kezdődően nyugatra haladva Franciaországig egy érdekes „kockázatmentes sávot” találunk Európában, Amerikában az USA, Kanada, és Brazília vezetőinek nem kell aggódniuk; ugyanez a helyzet Ausztráliával, és Új-Zélanddal egyaránt; míg Ázsiában csak Japán és Laosz, Afrikában Líbia, Omán, valamint Botswana tartozik ide. (Ebből az is kitűnik, hogy a „kockázatmentesség” oka lehet egy kemény diktatúra is.)

Az Economist gazdasági hetilap The World In 2010 című év végi kiadványában közölt összeállítás szerint a munkanélküliség emelkedése, a jövedelemcsökkenés (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint jövőre 60 millió ember veszíti el állását, és 200 millióval nőhet azok száma, akik napi 2 dollárnál kevesebből tengetik majd életüket, csak az EU-ban 25 millió munkahely szűnt meg 2007 óta, jövőre pedig 57 milliós lesz a munkát nem találók tábora) önmagában nem eredményez megemelkedő kockázatot. A társadalmi különbségek nagysága, a szociális ellátórendszer állapota, a közbizalom hiánya az állami intézményei iránt, az esetleges etnikai konfliktusok, na és persze a történelmi tényezők (vannak hagyományosan „lázadozni szerető” államok, míg máshol ez kevésbé jellemző) mind fontos szempont.

Igaz, miként azt Laza Kekic, az EIU „előrejelzési igazgatója” megjegyezte a lapban, ebből a szempontból a még nem teljesen konszolidálódott, gyenge intézményekkel bíró demokráciák kockázatos helyzetben vannak.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.magyarorszagon_is_magas_a_kockazat_2010_az_…