indy.media.hu független média központ

Vezessenek be globális adót a nemzetközi spekulatív tőkemozgásokra, hogy védettebb legyen a világgazdaság az összeomlásoktól. A Tobin-adót követelik hosszú évek óta a globalizációkritikus szervezetek, köztük a Védegylet. Most, hogy a legutóbbi és legnagyobb pénzügyi válság már a gazdag államokat is elérte, hirtelen a világ vezető politikusai is elkezdtek beszélni a Tobin-adóról. Boda Zsolt, a Védegylet szóvivője a Kossuth Rádió G7 című műsorának nyilatkozott.

[Újhelyi Zoltán, G7] A gazdasági válságért a pénzügyi szektor a felelős, fizessék ők, a gazdasági válság költségét. – mondják egyre hangosabban világszerte a bajbajutottak, akiknek elegük van abból, hogy az államok az adófizetők pénzéből próbálják víz felett tartani a megrendült bankokat, biztosítókat. A felháborodás úgy tűnik, elérte a politikát is. Ezt jelzi az is, hogy ismét előkerült a pénzügyi termékekkel folytatott kereskedelem világméretű megadóztatása, az úgynevezett Tobin-adó. De miről is van szó? Részletek Rovó Attilától.

[Rovó Attila, G7] Az 1970-es években még egészen más volt a világ. A fejlett országoknak akkor – kis túlzással – az volt a legnagyobb gondjuk, hogy miből adjanak pénzt Afrikának. James Tobin közgazdász – akkor – erre javasolt egy olyan adót, amit a pénzügyi tranzakcióra vetnének ki. Mondjuk, a rövid távú tőzsdei spekulációra, vagy az országhatárokon átnyúló pénzváltásokra. A mértéke nagyon kicsi lenne, mondta Tobin, mondjuk 0,1 %, vagy 0,25 %, viszont az óriási pénzmozgásokban a sok kicsi sokra menne, és dollár százmilliók jöhetnének össze.

Jó harminc évvel később, 2009 augusztusában, a világválság közepette a gondolat újra előkerült. Először a brit pénzügyi felügyelet elnöke nyitott ajtót, az addig tabunak számító gondolatnak. Ő javasolta, hogy így kellene pénzt tartalékolni egy újabb gazdasági lassulás idejére. A felvetés azóta, nagyjából két hónapja, toptéma a pénzügyi és politikai világban, mellette és ellene is sokan állást foglaltak. Gordon Brown, brit kormányfő például azonnal kinyilvánította, hogy nem jó a pénzügyi felügyelet elnökének javaslata. Azzal érvelt, hogy ha csak egy ország is kibújik ez alól, és nem vezeti be az adót, azzal az egész pénzügyi reform értelmetlenné válik, odamenekülhetnének majd papíron a spekulánsok.

Az Európai Központi Bank elnöke is az ötlet ellen volt, de érveket nem mondott. Sarkozy, francia elnök viszont a gondolat élére állt. Szeptember végén, egy héttel a G20-ak pittsburgi találkozója előtt azt mondta, hogy az összejövetelen felveti majd az ötletet és föl is vetette. A G20-ak a találkozó után arra a kérték a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy vizsgálja meg valamiféle globális adó bevezetésének lehetőségét. Utána a német választási kampányban is felmerült az ötlet. Ezután az isztambuli Valutaalap és Világbank közgyűlésen újra téma volt az adó, ám különböző gyakorlati okokból, például a világméretű együttműködés várható hiány miatt elvetették a Tobin-adót, de úgy nyilatkoztak az illetékesek, hogy egy bankokat sújtó általános adót el tudnának képzelni.

Itt tartunk tehát egyelőre most. Hogy hogyan tovább, azt vélhetően Amerika dönti el. Ott egyelőre mindkét vélemény él egymás mellett. Az illetékes kongresszusi tanács például azt közölte, hogy nem gondolkodik a tranzakciók megadóztatásában. Az Obamát körülvevő és támogató szakszervezetek és szakemberek viszont a hírek szerint szerint kivétel nélkül üdvözölnék az új adót.

[Boda Zsolt] A nemzetközi pénzpiacokon óriási spekulatív tőkék és pénzek mozognak, amelyek messze-messze nagyobbak, mint a reálgazdaság működéséhez szükséges pénzmozgások. Ezt a spekulatív mozgást a közgazdászok úgy értékeli, hogy „kenőanyag”, fönntartja a nemzetközi piacok jó működését, kell hozzá. Mások viszont arra hívták föl a figyelmet, hogy ez nem biztos, hogy így van, mert ezek a spekulatív pénzmozgások hihetetlen pénzügyi buborékokat képesek létrehozni, elképzelt értékeket fújnak föl, amelyek aztán kipukkannak, ahogyan most történt az ingatlan-lufi esetében az amerikai piacokon, amely aztán az egész pénzügyi válságot kirobbantotta.

Tehát ahová a pénz ugrik, ott olyan hihetetlen keresletet támaszt, egy pillanat alatt, hogy az egekbe ugrik az adott terméknek az ára, árfolyama, majd amikor odébbáll az a pénz, a földre hullik?

Pontosan. Ezek a spekulációs tőkemozgások alkalmasak arra, hogy amennyiben elég gyorsan és nagy mennyiségben mozgatom a pénzt, akkor ez elég kellemes profithoz juttathat engem. Az ilyen spekulációs tőkemozgások eltorzíthatják az árakat. Tobin azok közé tartozott, akik azt gondolták, hogy ezeket talán érdemes kicsit lehűteni, mert nem biztos, hogy ezek segítik a gazdaság működését. A Tobin-adónak az ötlete a kilencvenes évek elején jött elő újra, a globalizációkritikus mozgalmak tűzték a zászlajukra. Tobin idejében még sehol nem tartott a nemzetközi spekuláció és a nemzetközi pénzügyi piac.

Ez a hetvenes évek eleje.

Így van. A kilencvenes években elképesztő fejlődés ment végbe, többek között az internetnek hála, összekapcsolódtak a tőzsdék, nemzetközi pénz- és tőkepiacok. Hihetetlen mozgások zajlanak. Ezek a mozgások egyre gyakrabban, és egyre nagyobb amplitudóval hoznak létre pénzügyi válságokat. Ezt nem én mondom, hanem Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász. Persze pénzügyi válságok mindig is voltak, már a XVIII. században volt pénzügyi spekuláció, például a holland feket tulipánra, ezek ismert dolgok. De azért nem mindegy, hogy mekkora kiterjedésűek ezek a válságok, hogy hány embert érintenek. Az elmúlt 15-20 évben Mexikó
, Latin-Amerika, Dél-Kelet Ázsia, Oroszország, az egész fejlődő világon gyakorlatilag végigvándorolt ez a pénzügyi hurrikán. Mindenhol százmillió számra hagyta maga után az elszegényedett embereket, tönkrement vállalatokat.

Egészen addig ez nem jelentkezett problémaként a döntéshozók számára, amíg tavaly meg nem érkezett ez a pénzügyi hurrikán a fejlett világba is. Most hirtelen kiderült, hogy az a gondolat, amit eddig a globalizációkritikus mozgalmak és az alternatív gondolkodók népszerűsítettek, most hirtelen kiderült, hogy „hát, abban talán mégis van valami”. Nagyon sok ilyen gondolat volt, nem ez az egyetlen. Nemzetközi adókat kellene kivetni az agrártermékek piacán is, hogy támogassuk azokat a mezőgazdasági termelőket és közösségeket a fejlődő világban, akik a legszegényebbek. Van sok ilyen javaslat.

Én azt gondolom, hogy ezek a globális problémák most hirtelen lehetőset adtak arra, hogy ezek az javaslatok kitörjenek az alternatív szellemi gettóból, és hirtelen a legmagasabb döntéshozók is elkezdjék ezeket komolyan venni. Hogy tudniillik van egy gazdasági globalizáció, amelynek igenis vannak negatív hatásai. Ezzel elméletileg két dolgot tudnánk csinálni. Vagy a globalizációt visszanyomjuk lokális szintre, vagy a globalizációt megpróbáljuk globálisan szabályozni.

Ez a világkormány csírája?

Hát, sokan igen, ezt mondják, hogy hát, hoppá-hoppá-hoppá, milyen irányba megyünk, és hova fog ez a folyamat vezetni. Én azért nem szaladnék ennyire előre. Én nem tartom valószínűnek, hogy most hirtelen megszületne a Tobin-adó, de azt már önmagában egy nagyon figyelemreméltó fejleménynek tartom, hogy erről egy ilyen gondolkodás elindult, és a dolog kiszabadult egy „alternatív”, „idealista” címke alól, és egy komolyan veendő gondolatnak számít.

Boda Zsoltot, a Védegylet szóvivőjét, az MTA Politikatudományi Intézetének osztályvezetőjét hallották.

(forrás: MR-1 Kossuth Rádió)

Meghallgatom az összeállítást Indul: 14 óra 43 perc 30 másodperctől. (Az MR1-Kossuth Rádió a hangfelvételt korlátozott ideig teszi elérhetővé.)

Kapcsolódó cikkek:

Boda Zsolt az idei közgazdasági Nobel-díjasról a fönti műsor első felében
vedegylet.hu, 2009-10-21

A kapitalizmus hívéhez - Scheiring válaszcikke Tobin-adó ügyében Kókának
hirszerzo.hu, 2009-10-20

Scheiring az ökológiai és a gazdasági válságról
vedegylet.hu, 2008. november 30.

Lehetőséget látni a kapitalizmus válságában
vedegylet.hu, 2008. október 27.

Előremenekülés a globális válságból
vedegylet.hu, 2008. október 22.