indy.media.hu független média központ

Egyre több bizonyíték jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy 2002 óta a kínzási technikák fejlesztése és alkalmazása minden szintjén közreműködtek pszichológusok. Egyik fontos alapelvük ellenére (nem ártani) pszichológiai eszközöket fejlesztett ki a kínzáshoz, vagyis a visszájára fordították saját alapelveiket. Azokat a terápiás beavatkozásokat használták, amelyeket eredetileg a pszichés szenvedés megszüntetésére fejlesztettek ki, és amelyekkel így „megfordítva” többek között szorongást lehet előidézni. Ha valakinek a realitás-érzéke veszélyeztetett, egy jó terapeuta támogatja és megerősíti. Ebben az esetben viszont szándékosan zavarossá tették a környezetet, aláaknázva ezzel az áldozat bizalmát saját érzékelésében. Bizonyos esetekben ez teljes pszichés összeomláshoz is vezetett.

Példa egy pszichológusi „segítő” technikára: Egy 17 éves fiú egy cellában ül Guantanamo-ban, a sírást abbahagyva a családját akarja látni. A kihallgató szerint a fiú pszichésen sérülékeny, és egy pszichológussal konzultál az ügyben. A pszichológus azt tanácsolja: „Mondd neki, hogy a családja elfelejtette őt” , tehát „nyelvi izolációt” javasol (nem engedi, hogy kapcsolata legyen bárkivel, aki beszél a nyelvén). A fiú öngyilkosságot kísérel meg néhány héttel később.

Az APA eközben, ahelyett, hogy újraértékelte volna etikai normáinak betartatását, inkább változtatott rajtuk, hogy ezzel védje a Bush-kormány kínzási programjában résztvevő munkatársait. Érdekes látni, amikor egy szakmai kódex úgy idomul a „valósághoz”, hogy az elnyomó hatalom érdekeinek szolgálatát próbálja minden eszközzel igazolni. A szabálymódosítás szerint ha az etikai sztenderd és a törvénynek pl. a Védelmi Minisztérium, vagy a CIA általi értelmezése ütközne, a pszichológusok „elhanyagolhatják” az etikai szabályokat, hogy be tudják tartani a törvények, rendeletek vagy egyéb joghatóság követelményeit. Ez már önmagában is a kínzás előtt álló emberek tárgyként való kezelése, megalázása. Mellesleg a szabály a Nürnbergben hozott törvényt-miszerint a foglyokat kínzó és bántalmazó egyének nem védekezhetnek kizárólag felsőbb utasításra való hivatkozással-is semmibe veszi. Szerencsére a legtöbb pszichológus megdöbbent azon, amit az APA tett, és sokan kiléptek a szervezetből. (Persze lehet azon vitatkozni, hogy egyébként, ha nem lett volna szó a kínzásokban való részvételről, miért is vonzó bárki számára egy ilyen hierarchikus, irányt mutató szervezet.)

De vajon mi állhat az egész folyamat hátterében? Miért volt érdeke az APÁ-nak, hogy kiszolgálja a Bush-kormányt? A kérdésre Bryant L. Welch klinikai szakpszichológus ad választ, rámutatva az összefüggésekre (és –fonódásokra). Neki lehetősége volt megfigyelni az APA belső működését, és azokat a személyes, illetve szervezeti szintű történéseket, amelyek az elmúlt éveket jellemezték. 1983-tól 2003-ig dolgozott az APA központi hivatalában, és több vezető pozíciót is betöltött ott. Szerinte az APA működése jól mutatja azt a pszichológiai manipulációs folyamatot, ami pl. a kormányzati intézményeket is jellemzi, hiszen egy történelmileg liberális szervezetből autoriterré alakult.

Az APA a 80-as évektől különleges kapcsolatban állt a Hawaii szenátor, Daniel Inouye hivatalával. Inouye egy második világháborús kitüntetett veterán, japán származású amerikai, a guantanamoi fogolytábor védelmezője a „terrorellenes” háború kezdete óta. Egyik adminisztratív asszisztense, a pszichológus Patrick DeLeon régóta dolgozik az APÁ-ban és 2000-ben az elnöke lett. Több, mint 25 évig ő koordinálta az APA és a Védelmi Minisztérium kapcsolatát. 1951-ben a hadsereg megalapította az Emberi Erőforrás-Kutató Szervezetet (The Human Resource Research Organization-HumRRO), hogy különböző technikákat fejlesszenek ki a pszichológiai hadviseléshez. Dr. Meredith Crawford vezette, aki 10 évet töltött el az APA pénztárosaként, és mélyen érintett volt három évtizedes tevékenységükben. Ma a szervezet büdzséjének 55%-a a hadseregtől származik. A kapcsolat kölcsönösen baráti és szívélyes: a HumRRO jelenlegi elnöke, William Strickland pszichológus ugyanis őszinte támogatója az APA kínzásokkal kapcsolatos politikájának. Emellett az APA legtöbb vezetőjének van washingtoni politikai kapcsolata.

A fentiek ismeretében semmi meglepő nincs abban, hogy a pszichológusok egy része segítséget nyújtott a kínzásokhoz. Ehhez a viselkedéshez és attitűdhöz valószínűleg az is hozzájárul, hogy az adott (munkaadó) intézménynek és a rendszernek való engedelmesség sokak szemében előrébb való, mint a gyengébb érdekérvényesítésű emberek támogatása. És persze bármilyen tettet könnyebb megmagyarázni, ha a megkínzott embert előtte terroristának, az állam ellenségének minősítették.

Kapcsolódó linkek

• Kínzás, pszichológia
• APA és Nürnberg