indy.media.hu független média központ

Jövő „Jövőnk érdekében”, „közös jövőnkért”,
„az ország jövőjét szem előtt tartva”: a honi politikai
közbeszéd legrégibb és legkedveltebb kliséi. Eszerint a magyar népnek
áldozatokat kell hozni valamely boldog, szebb jövő
megvalósulásáért. Logikája: a jelennek azért kell rossznak lennie,
hogy a jövő jó legyen, avagy az ismert fordulattal élve: „a jövőért
áldozatot kell hozni”. (Vö. „az EU csatlakozás kemény
feltételekkel jár”, „a belépődíjat meg kell fizetni”, stb.)
Az egykori Harmadik Birodalom vezette Új Európa, majd a „kommunista
társadalom”, végezetül pedig a „fejlett piacgazdaság”
ill. a „közös Európa” mind olyan időben távoli világok, ahol
nekünk ugyan nem, de „gyermekeinknek”, vagy még inkább
„unokáinknak” „jobb és nyugodtabb élete
lesz”. Ugyanakkor, ha a hatalom vagy a tőke érdekeivel ellentétes
gondolatok fogalmazódnak meg a jövőre mutatva (pl. a
környezetpusztításnak áldozatul eső jövőbeli generációk érdeke), úgy a
jövőre hivatkozás azonnal veszélyes kollektivista utópiaként
értelmeződik, s ilyenkor a jelenben élő egyén jogaira és
szükségleteire tolódik a hangsúly. Ám ha ez utóbbi elvet komolyan véve
a „bérből és fizetésből élők” itt és most akarnak
életminőségükön javítani, vagy érdekeiket érvényesíteni, rögvest
eltűnik az individualizmus és a jelen kultusza, s helyét átveszi az
ország, ill. a nemzet hosszabbtávú érdekére (vagyis a jövőre) való,
kollektivista jellegű hivatkozás. Ide tartozik még az
államszocializmus idejéből ismert „meg kell húzni a
nadrágszíjat” szlogenje is, amit újabban szintén előszeretettel
használnak a népre vonatkoztatva azok, akiktől semmi nem áll távolabb,
mint a nadrágszíj meghúzása, vagy akár a méltányos
 közteherviselés.