indy.media.hu független média központ

ICC: International Communist Current, magyarul Nemzetközi Kommunista Áramlat. Leginkább tanácskommunistának mondhatóak, akik a kommunista baloldal [1] részének tekintik magukat. 1979. januárjában alakultak különböző földrészeken aktív politikai csoportokból, azután, hogy szerte a világon sztrájkok és lázadások kezdődtek [2]. Fenntartanak egy rendkívül igényes központi honlapot, brosúrákat és könyveket adnak ki. Itt látható egy részlet programjukból, a hu.internationalism.org-ról:

“1871-ben a Párizsi Kommün volt a proletariátus első kísérlete arra, hogy véghezvigye a forradalmat. De ez egy olyan korszakban történt, amikor a forradalom feltételei még nem voltak elég érettek. Miután azonban a kapitalizmus belépett dekadens fázisába, és létrejöttek ezek a feltételek, az 1917-es oroszországi októberi forradalom megtette az első lépést egy valódi kommunista világforradalom felé, méghozzá forradalmi harcok nemzetközi forgatagában, amely aztán véget vetett az imperialista világháborúnak, és még több évig eltartott. Ennek a forradalmi hullámnak a zátonyra futása - különösen Németországban 1919-23. - vezetett ahhoz, hogy az oroszországi forradalom elszigetelten maradt és gyorsan elkorcsosult. A sztálinizmus nem az orosz forradalom eredménye volt, hanem annak sírásóéi.
Azok az állami rezsimek, amiket Szovjetunióban, Kelet-Európában, Kínában, Kubában stb. a „kommunista” és „szocialista” jelzővel láttak el, mindössze az államkapitalizmus világszerte elterjedt tendenciájának legbrutálisabb formái voltak, amelyek a kapitalizmus hanyatlási fázisára jellemzőek.
A kapitalizmus dekadens fázisában a szakszervezetek mindenütt a munkásosztályon belül a tőkés rend szervezetei lettek. A szakszervezeti formák, eltekintve attól, hogy „hivatalos” vagy „bázisszakszervezetek”-e, csak arra szolgálnak, hogy a munkásosztályt kontrollálják és harcukat szabotálják.
Hogy harcát keresztülvihesse, a munkásosztálynak össze kell vonnia harcait azáltal, hogy azok megszervezését és elterjesztését saját kezébe veszi. Ennek olyan önálló népgyűlések és képviselői bizottságok révén kell megtörténnie, amelyeket mindig ugyanezek a gyűlések választhatnak meg vagy mondhatnak le.
A társadalom kommunista átalakulása nem jelenti se a gazdaság „önigazgatását”, sem pedig „államosítását”. A kommunizmus a tőkés társadalmi viszonyok tudatos megsemmisítését követeli a munkásosztály által: vagyis a bérmunka, az árutermelés, az országhatárok felszámolását. Ehhez egy olyan világközösséget kell létrehozni, amelynek minden tevékenysége az emberi szükségletek kielégítését célozza.
A munkásosztály az egyetlen osztály, amely abban a helyzetben van, hogy végrehajtsa a kommunista forradalmat. A forradalmi harc szükségszerűen konfrontációhoz vezeti a munkásosztályt a kapitalista állammal szemben. Hogy a kapitalizmust elpusztíthassa, a munkásosztálynak minden államot le kell rombolnia és a munkásosztály diktatúráját világszerte be kell vezetnie: azaz a munkástanácsok nemzetközi hatalmát, amely az egész proletariátust felöleli.”

WSM (Workers Solidarity Movement):
A másik szervezet, amit be szeretnénk mutatni, a WSM, magyarul Munkás Szolidaritási Mozgalom), 1984-ben alakult helyi anarchista csoportok kezdeményezéseként, akik úgy gondolták, hogy szükség lenne egy országos méretű anarchista szervezetre
Önmagát több néven is definiálja: időként liberter-szocialista, anarcho-kommunista, anarchista. Működésük során harcoltak az abortuszhoz való jogért, Észak-Írországban a brit állam jelenléte ellen küzdöttek, felléptek a dél-írországban terjedő rasszizmus ellen, részt vettek olyan mozgalmakban, amelyek támogatták a külföldi munkásokat. Újságot adtak ki, brosúrákat készítettek. 1986-ban két országjáró utat szerveztek egy, a Spanyol Forradalmat megjárt veteránnal, és megünnepelték a forradalom 50. évfordulóját. 1997-ben újabb országjárásra indultak egy egykori Fekete Párduc taggal, aki ma anarchista. 2004. februárjában tüntettek a háború ellen, különösen az ellen, hogy a Shannon-öböl környékén amerikai vadászgépek állomásoznak. Részt vesznek a Grassroots Gatheringben [3], aminek eredményeként 50.000 (!) anarchista szórólap kerül kiosztásra. Újságjuk neve: Workers Solidarity. Honlapjukon egyes szövegek lengyel nyelven is olvashatóak. Forrás: http://www.wsm.ie/about_us

Az ICC kritikája a WSM-ről:
http://en.internationalism.org/wr/316/wsm

A WSM anarcho-nacionalizmusa

Az „ír függetlenség” védelmezőinek részéről nem ez az egyetlen példa a WSM nacionalista tendenciáira. Ugyanis támogatják az „anti-imperialista” mozgalmakat is (ami Írországban inkább a republikanizmus támogatását jelenti), és ezen kívül az írországi természeti kincsek és erőforrások államosítását is.
Bár minderre azt mondják, hogy pusztán taktikai kérdés, és távlati céljuk a társadalmi forradalom, a fent említett dolognak van némi ír árnyalata: „A WSM úgy gondolja, hogy végső célként Írország erőforrásait kollektív módon kellene birtokolni és felügyelni. Ez csak azáltal történhet meg, hogy felszámoljuk a kapitalizmust és az államot az ír lakosság segítségével.„ Vagyis a társadalmi forradalom után az „írországi lakosság” még mindig egy kollektív birtokos lesz. Ennyit a határok nélküli világról. Ez alatt alább:

„A WSM hisz abban, hogy egy természeti erőforrás mozgalom, amennyiben széles körű, egy pozitív lépés lehetne azon távlati terv felé, hogy egy radikális társadalmi mozgalmat építsünk, és már rövidtávon is azzal, hogy csatlakozik a Shell to Sea [2] kampányhoz és kiegészíti azt.”

A WSM saját honlapján azt olvashatjuk, hogy helyesli a kampányt, ami a következő pontokat foglalja magába:
1. Írország természeti erőforrásait (olaj, gáz, víz és hullám energia ) nem birtokolhatják vagy ellenőrizhetik üzleti érdekek.
2. Az erőforrások Írország minden lakójának boldogulását kell, hogy szolgálják..
3. Ezeket az erőforrásokat fenntartható módon kell felhasználni, hogy a jövő generáció és a természeti környezet ne legyen kitéve kockázatnak.
4. A direkt akció, mint legitim taktika elfogadása,.
5. A kampányt demokratikus, küldötti alapon szervezni.
6. Az első évben már képesnek kell lennie arra, hogy több legyen, mint egy kis népszerűsítő kampány.
Ez nem is lehetne nyilvánvalóbb kifejezése az “anarcho-trockizmusnak” – anarchizmus, mint a baloldal kapitalista politikájának álcája.

A szerzők véleménye az, hogy ebben az esetben defetista módon kellett volna viselkedni. Mindegy, hogy multi vagy állami tulajdon, ez akkor sem kollektív létezés része, hanem csak a tőke apparátusa rendelkezik felette. Amúgy meg nincs értelme mindenféle önigazgatói kapitalizmusért harcolni, és ebben az esetben reménytelen is. Amiből profitot remélnek, azt nem fogják munkáskézre adni. Ilyen erővel bármivel kapcsolatban lehetne követelni önigazgatást. Ráadásul az állami tulajdon is tőkés tulajdon: elvégre a politikusok többsége tőkés , az állami tulajdon is a tőkés társadalom újratermelését szolgálja, nincs benne semmi pozitív, sőt semmi előremutató: a termelők még mindig el vannak választva termelőeszközöktől. Annyi előnye lehet, hogy az állami tulajdon elvileg nincs kitéve a gazdasági ingadozásoknak, persze ez csak a látszat. Az állam is kerülhet anyagilag szűkös helyzetbe. Nem mindegy, hogy a proletárokat az állam vagy tőkés zsákmányolja ki? Talán úgy gondolják, az állami tulajdon anyagi biztonságot juttatna nekik?

Szerintünk egyébként nem feltétlenül értelmetlen bizonyos helyzetben közvetlen célokért küzdeni, hiszen önmagában a reformizmus elutasítása nem jár a forradalmi helyzet kialakulásával, emellett a közvetlen célokért vívott harcot propagandaként is használhatjuk. Persze fontos hangsúlyozni, hogy nem érhetjük be ennyivel, ez csak időleges javulás. Ódzkodni kell ezen kívül a népfrontoktól, attól, hogy a célok kiharcolása közben nehogy ágyútöltelékké váljunk a különböző ellenforradalmi csoportosulásuk számára. Jelen sorok írói nem gondolják, hogy van akkora politikai tapasztalatuk, hogy minden esetben meg tudják ítélni, célszerű-e az együttműködés. A történelemben sok esetben beigazolódott, hogy nem lehetséges (vagy inkább veszélyes) együttműködni pl: bolsevikokal: lásd Spanyol Forradalom, Mahnovcsina. Általában akkor, ha felmerül, hogy csatlakozzunk-e olyanokhoz, akik közvetlen célokért küzdenek, a következőt nem árt mérlegelni: egy alulról jövő proletár elégedetlenségről, mozgalomról van-e szó, ami a tudatosságuk szintje miatt jelenleg csak korlátozott, reformista célokat fogalmaz meg (pl. egy vadsztrájk), vagy pedig olyan hierarchikus szervezetekkel kellene együttműködni, amelyeknek “bebetonozott” vezetőségük, céljaik, polgári ideológiájuk van, pl. Greenpeace, Védegylet vagy Munkáspárt. Ez utóbbi típusú szervezetek rutinszerűen, “üzemszerűen” szerveznek kampányokat, mert “valamit csinálni kell”, hogy új embereket tudjanak beszervezni és pénzeket (pártok esetében szavazatot) összeszedni, valamint hogy a hierarchia alján lévő tagok úgy érezzék, tesznek valami hasznosat és emiatt kötődjenek a szervezethez. Velük értelmetlen, sőt valószínűleg káros az együttműködés.

Jegyzetek:

[1] Sokan, akik baloldali kommunizmusról beszélnek, többnyire a bolsevikokat nevezik jobboldali kommunistáknak, ami óriási hiba, hiszen a bolsevikok nem kommunisták.

[2] Néhány, az ICC kialkulását megelőző lázadás, amelyeket ők a munkásosztály történelmi megújulásának neveznek: általános sztrájk Francaországban ‘68 májusában, a “Cordobazo” felkelés 1969-ben Argentínában, az olaszországi forró ősz ugyanabban az évben, a lengyelországi munkások sztrájkja ‘70-‘71 telén.

[3] A Grass Root Gathering egy alulról szerveződő, nyitott, ténylegesen bázisdemokratikus és decentralizált hálózat, amely elutasítja a felülről-lefelé elvet, az államközpontú formákat (hierachikus, tekintélyelvű, professzionális vezetés, leninisták)
Céljuk egy olyan társadalom létrehozása, amelyben az emberek saját maguk irányítják az életüket, a közösségeiket, együtt, egyenrangú felekként. Jó példa erre, hogy a munkahelyeken folyó tevékenységet az ott dolgozók szervezik és irányítják. Ennek úgy kell ökológialag fenntarthatónak lennie, hogy azt a bolygó lakói elfogadják. Olyan megoldásokat akarnak keresni, amelynek eredményeképp az átlagember is bevonódik az ügyek intézésébe, úgy, hogy közben arra is figyelnek, hogy legynek hozzá eszközeik, erőforrásaik.. A WTO-t és a Világbankot nem megreformálni, hanem felszámolni akarják, és általában is az egyenlőtlenség és hatalom alapjait szeretnék megtámadni
A találkozókon pl. workshopokat rendeznek: beszélgetéssel, fénymásolással, stb. A háborúkat is ellenzik és erőszakmentes tömegakciókat szerveznek ellenük.
http://grassrootsgathering.freeservers.com/

[4] A shell to sea egy politikai pártoktól független, állampolgári engedetlenségi mozgalom. Több éve működik, teljesen erőszakmentes. Az egész egy gázfinomító (gas refinery) építésével kezdődött, amely áthaladt volna a helyi lakosok területén és megkárosította volna hétféle delfin és bálna élőhelyét. Bővebben: http://www.corribsos.com/index.php?id=2&type=page