indy.media.hu független média központ

„A kormány nem engedett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió feltételeinek, és kitért annak a követelésnek a teljesítése elől, amely arra irányult, hogy a készenléti hitel további folyósításának fejében újabb terheket rójanak a bérből és fizetésből élő rétegekre, a bankszférát viszont megkíméljék a tervezett 200 milliárd forintnyi adótól. Az Egyesült Államokban az elmúlt héten elfogadták a banktörvényt, így a világ vezető hatalmában fokozott állami ellenőrzés alá vonják a bankokat, és véget vetnek az adófizetők pénzén történő bankmentéseknek.”

Az indy olvasói az IMF-tárgyalók elviharzásáról, és a magyar bankárok fizetéséről.

Aki részt vett a múlt héten megrendezett Európai Társadalmi Fórumon (ESF), az okkal eshetett kétségbe. Isztambulban 2010, július 1-4 között az ESF kvázi láthatatlan volt, akkor is ha kisebb tüntetéssel kezdődött, és nagyobbal ért véget. Nem lehetett érezni , hogy ami majdnem 10 éve indult mint egy európai, és globális összefogás a ’Lehet más a világ!’ jelszóval, az még élő lenne…

A rendőrség egy a Berki és társa végrehajtó irodával foglalkozó cikkel kapcsolatban kereste meg az indy.media.hu domain tulajdonosát, a Zöld Pók Alapítványt. A cikkíró nem regisztrált felhasználó. Mivel az Alapítvány nem az oldal
üzemeltetője, ezért nem tudott hozzászólni az ügyhöz. Egyenlőre nincsen további információnk, de ha kiderül valami, frissítjük a cikket.

Igaza van Biszku Bélának, elmismásolták az osztályharcot. Épp itt van az ideje! Az olyan sokszázezres nyugdíjon élő egykori „kommunista” vezetőkön kell kezdeni, mint ő maga. Aztán folytatni lehetne mondjuk az Értéktőzsde elnökén, és az UniCredit vezérigazgatóján. Hogy még mindig ugyanannál a családnál tartunk? Annál inkább! [frissítés: 10-06-21-07:53]

Ilyen ügyről, madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
(Arany János)

Újabb gyilkosság volt 2010. április 27-én a mexikói Oaxacában [ejtsd: oahaka], ahol pár éve agyonlőtték az amerikai indymédiást, Brad Willt, miközben egy tüntetésen videózott. Mexikóban egy nemzetközi segélykonvoj ellen irányuló rajtaütésszerű támadásban valószínűleg a kormányoldal paramilitáris fegyveresei meggyilkoltak két emberi jogi aktivistát, a harminchárom éves Jyri Antero Jaakkolát, aki hazájában számos társadalmi szervezetben tevékenykedett, valamint Alberta „Bety” Cariñót, a mexikói őslakosok jogaiért küzdő CACTUS vezetőjét.

Az EU, Spanyolország, és a multinacionális cégek lobbistái taktikát váltottak, és az egyenlő felek közötti megállapodást biztosító, két országcsoport közötti multilaterális megállapodás helyett erőből, külön-külön, bilaterális megállapodásokkal kívánják felnyittatni piacaikat a kisebb latin-amerikai országokkal. - Kasnyik Márton, a Védegylet önkéntese jelenti Madridból.

Hozzászólás a MEBAL Szalai Erzsi elbocsájtása miatti tiltakozásához. (Azért küldöm be külön cikként, mert az említett cikk(ek) alá valami miatt nem megy, az indy általam érthetetlen okból visszadobja egy hülye szöveggel.)

Nézzük meg közelebbről, mivel foglalkoznak azok, akik sose érnek rá semmire, mert „olyan elfoglaltak”. Meetingeken ülnek és próbálnak koncentrálni vagy jópofiznak, hogy kibírják valahogy, egyébként meg az irodában ülnek a képernyő előtt és levelezgetnek, iwiweznek-facebookolnak, telefonálgatnak, smseznek, szkájpolnak, időpontokat egyeztetnek vagy mondanak épp le, ja és persze meetingről meetingre járva dugókban időznek, vagy némi lelkifurdalással lógnak a városban „munkaidőben”, de csinálni közben szinte semmit sem szoktak. Úgy értem: semmi teremtőt, semmi valódit és kreatívat.

A tudatosan senkire sem leadott szavazat most nincs külön regisztrálva, hanem együtt számolják a véletlenül hibásan kitöltött szavazólapokkal. Szeretnénk elérni, hogy a protest voksokat érvényesként regisztrálják. A demokrácia akkor teljes értékű, ha minden aktív szavazópolgár döntése érvényesül - azoké is, akik egyik most induló politikai erőben sem bíznak meg. (VIDEÓ és két másik olvasói vélemény a cikkben)

Mire ez a pár sor megjelenik, már mindenki eldöntötte, hogy passzív marad-e. Én nem tudok szavazni, nem is fogok. Miután föladtam a „kisebbik rossz” választásának rutinját, nyilvánvalóan csak ez maradt. Ámde ez fölveti a következő kérdést, amely voltaképpen fontosabb is: a rendszeren kívülre helyezkedő rendszerkritika álláspontjából mi következik egyáltalán a parlamentarizmusra nézve?

A baloldali/antikapitalista politikában idehaza 2010. után új időszámítás kezdődik. Az elmúlt két-három év kezdeményezéseinek a kudarca megmutatta amit már régóta sejteni lehetett, hogy a „régi” szereplők „régi” baloldalának reformja nem lehetséges – ezen szervezetek jelenléte inkább árt, mint használ. A reményteli munkásosztályt nem lehet pótolni a szegényekkel, gyengékkel, munkanélküliekkel, sem pedig a forradalmi romantikától átitatott sejtekkel és küldetéstudatos értelmiséggel.

Önmagában semmilyen jelentősége nincs valamilyen újabb szubkultúra vagy párhuzamos nyilvánosság kialakításának, ha az nem a legszélesebb tömegeket célozza. A szélsőjobb régóta létező és igen kiterjedt párhuzamos nyilvánosságának is abból a részéből lett országos politikai tényező, ami a legkeményebb bulvár módszerrel vagy populáris stílussal operál (kuruc.info, Kárpátia együttes).

„Hát, nem megy. Próbáltam, próbáltam, de nem. Nekem ebben a kampányban semmi olyan nem jutott eszembe, amit megosztanék, túl azon, hogy érzelmileg érint, kizsigerel, meghasonlít. Igen, passzivista vagyok; igen, minél rosszabb, annál jobb; igen, nem megyek el szavazni.”

„az egyetlen dolog, amire kíváncsi vagyok, az valamilyen részvételiség felé vezető út . a többi uncsi. és röhöghetnékem támad, hogy demokratikus intézményrendszerünknél még egy facebook nevű kereskedelmi termék is részvételibb, demokratikusabb, akármibb.”

Őszintén szólva furcsának tartom, amikor valakik fumigálják (lekicsinylik - a szerk.) a jelenlegi rendszerben elért – kétségkívül kevéssé forradalmi, és általam sem elégségesnek tartott vívmányokat- és nem tudnak semmi mást felmutatni, mint pár, nagyon radikálisan a polc legfeltűnőbb részén tárolt Marx-kötetet, meg az ellen-operabált.

Elvtársak.

Útmutatást nyilván nem vártok, de véleményt talán igen.

Mindig inkább egy utcakő, mint milliónyi szavazat, de mi van ha egy utcakő sincs?

A 2006-os őszi utcai események idején szélesebb körben elfogadott nézet volt, hogy a teljes politikai „elit” romlott, korrupt, és a hatalom megkaparintásán, megtartásán kívül semmi más nem érdekli. Akkor lett volna lehetősége a forradalmi baloldalnak az emberekhez eljuttatnia az üzenetét. Az idő múlása azonban elmosta azt az érzést, és tömegek kezdtek újra hinni abban, hogy majd a másik párttal jobb lesz.